Magyar Hiradó, 1971. január-június (63. évfolyam, 1-25. szám)
1971-06-17 / 24. szám
I 8. oldal MAGYAR HlKAjtf Thursday, June 17, 1971 Régi londoni clubok Irta: HALÁSZ PÉTER Angliában sok minden változik, de az igazi, excluziv clubok légköre és alapszabályzata változatlan. Ezek a rangos clubok egy lassan-lassan tünedezö életformának az utolsó sánc-állásai. A parancsnoki hid a hajón, amelynek fedélzetén fenyegető hullámok söpörnek végig: a tisztikar a hídon áll, mozdulatlanul és a láthatárt fürkészve. A clubok között az egyik legrégibb és legpatinásabb az Athenaeum: Walter Scott és Thomas Moore alapították 1824- ben. Tagjai mindenkor a művészeti élet és az anglikán egyház legkiválóbb személyiségei voltak. Főbejárata fölött, a homlokzaton Pallas Athene görög istennő szobra. Eléggé meglepő, hogy az Athaeneum, amely szigorúan férfi-club, éppen egy istennőt választott fővédnökéül, még akkor is, ha az a bölcsesség istennője volt. Talán azért, mert végső soron Pallas Athene is atyjának, Zeusnak holttestéből ugrott elő, miután Zeust megölte Prometheus. Vagyis Pallas Athene is férfiszellem, férfiviadal és férfitragédia produktuma volt, férfiteremtmény, annál is inkább, mert hiszen Zeus lenyelte első hitvesét, Metist, nehogy nálánál, tehát az atyjánál erősebb fiúgyermeknek adjon életet. A gondolatmenet bonyolultnak tűnhet, de biztosak lehetünk abban, hogy a club férfitagjai nem véletlenül és nem alapos megfontolás nélkül helyezték magukat Pallas Athene oltalma alá. Érdekes, hogy a különböző női mozgalmak iegmiíitánsabb alakulatai sem merészeltek eddig arra gondolni, hogy ostrommal vegyék be a nevezetes londoni clubokat. Tüntethetnek a Trafalgar-téren, a Piccadillyn, de eddig még kísérletet sem tet' tek arra, hogy megjelenjenek a hires clubok előtt. Nem tűznek maguk elé tökéletesen lehetetlen célokat. Kétségtlen, hogy idők során a clubok is tettek bizonyos engedményeket. Arról természetesen szó sem lehet, hogy nőket vegyenek föl tagjaik sorába, de a hét bizonyos estéin a tagok meghívhatnak hölgyvendéget is a club éttermébe, ha a maghivást a clubtitkárságon előzőleg bejelentik. A hölgyvendégek a clubnak csak bizonyos helyiségeibe léphetnek be: az étterembe, az egyik társalgóba, de a club bárja, földszinti csarnoka, irószobája, könyvtárterme szigorúan tilos terület a számukra. A közelmúltban vendég voltam a hires londoni Garrick-clubban, amely a Garrick-streeten van. A club is, az utca is természetesen David Garrick, a 18.-századbeli nagy Shakespeare-szinész után kapta nevét. Ennek megfelelően máig színészek, írók, költők és azok nagy pártfogóinak clubja. Kollégám, Mikes Györgynek, a kitűnő írónak voltam a vendége, aki esztendők óta tagja a clubnak. A földszinti hallban megmutatta Henry Irving-nek, a multszázadbeli Anglia legnagyobb színészének bekeretezett felvételi kérelmét. A szabályzat értelmében minden jelentkezőt két tagnak kell ajánlania. Irvinget nem ketten ajánlották, de ötvenen, tele az iv aláírásokkal. Az aláírók között Charles Dickens és Trollope, Thackeray és más korszakos nagyságok. A bekeretezett iv a falon függ. Ha az ember áthajtja ezt a keretet, akkor egy másik bekeretezett papírlap tűnik fölmögötte. A club vezeőségének a döntése. Nagy betűkkel a szigorú határozat: Felvételi kérelem elutasítva. Ugyan miért? — Ezt nem lehet tudni — mondja Mikes — annál is kevésbé, mert egy évvel később mégis felvették. Az első emeleti csarnokban ott a mellszobra. Az én mellszobrom nincs sehol, viszont legalább első jelentkezésre felvettek. Délben a clubtag nem vihet vendéget a földszinti nagy étterembe, csak a folyosó végén lévő kisebb ebédlőbe. Este már a nagy étterembe is vihet vendéget, le a terem közepén lévő hosszú asztalhoz soha, oda csakis tagok ülhetnek. A szabály értelmében a hosszú asztalnál ülő tagoknak, az étkezés során diskurálniok kell egymással. Mélyreható beszélgetést nem kell folytatniok, elég ha az eszmecsere csak jelképes. Például: — Szép időnk van ma! — Igen, határozottan kellemes. Ez már elég. A követelmény mindössze annyi, hogy azok a tagok akik esetleg nem ismerik egymást, ne ülhessenek a hosszú asztal mellett, mint vadidegenek. Meg kell szólitaniok, tudomásul kell venniök egymást. A club minden sarka, minden szobája, sőt csaknem minden fotője nevezetes valamiről. Az első emeleti lépcsőfordulóban egy szék: ezen a széken ült Henry Irving, amikor egyszerre csak a szivéhez kapott és holtan lefordult. 1905-ben történt, nem a clubban, de Irving otthonában. Az alacsony széket később egy műgyűjtő a Garricknak ajándékozta. Vitrinekben relikviák: kéziratlapok, első kiadások, sugópéldányok, nagy művészek és nevezetes előadások színpadi kellékei. Valóságos színháztörténeti muzeum. A bárterem falán nagy színészek portréi. A bejárattal szemben Laurence Olivier portréja, mellette Leslie Howard képe. — 1939-ben egy cocktail-partyn találkoztam Leslie Howarddal — mondja Mikes — és szünet nélkül küzdöttem magammal, hogy megkérdezzem tőle: csakugyan magyarszármazásu? Olyan lenyűgözően, olyan tökéletesen, olyan kifinomultan angol volt, hogy az emberben kételyek támadtak. De nem jutottam hozzá, hogy megkérdezzem tőle, korábban elment a partyról. A fia azonban ottmaradt, Alan Howard,akkor még igen fiatal ember volt, azóta befutott színész, a Royal Shakespeare Company tagja, legutóbb Brook hires produkciójában, a Szentivánéji Álom-ban volt nagy sikere. Hozzáfordultam és megemblitettem neki, hogy szerettem volna megkérdezni az apját a magyar származása felől, de aztán mégsem tettem. — Nagyon helyes — mondta Alan — apám csakugyan magyarszármazásu, de nem örül neki, ha erről kérdezik. Nem szégyeli a származását, de annyira jelképe lett az angol gentlemannek, hogy a mithoszt nem rombolhatja szét. A jelkép kötelezi. A földszinti teremben két börfotőj: itt ültek egymás mellett Dickens és Thackeray, amikor valami nézeteltérés támadt közöttük és összevesztek. Évtizedekig haragban voltak. Igen, minden szögletnek története van. És ez természetesen nem csak a Garrick-clubra jellemző, de az összes patinás londoni clubokra. Az Athenaeum dolgozószobájában még ott áll az az íróasztal, amely mellett Trollope irta regényeit. Minden reggel negyedhatkor érkezett: a kapus bebocsátotta, Trollope fölhaladt a néma épület lépcsőin, belépett a hosszú terembe és leült az íróasztalhoz. Maga elé tette a zsebóráját és pontban félhatkor Írni kezdett. Az órára azért volt szüksége, hogy ellenőrizze munkája tempóját: önéletrajzában megvallotta, “hogy szigorú követelményt állított fel önmagával szehmben — negyedóránként 250 szó. “Ilymódon” közölte életrajzában “három órán belül annyit írtam, amenynyit az embernek egy nap alatt el kell végeznie.” Félkilenckor felált az íróasztal mellől és átballagott a reggeliző-terembe. Aznapra befejezte. Tálán ezek a különös ereklyék; fotőjök, íróasztalok, székek, portrék azok, amelyek miatt a beavatatlan külvilág tiszteli ezeket a clubokat és szabályzataikat sérthetetlennek fogadja el. A históriai légkör védi a régi londoni clubokat. A Pali Maiion lévő Reform Club-ot, amely elől Fogg HiUn Pétu Phileas indult el fogadása értelmében, hogy 80 nap alatt körülutazza a Földet. Az Athanaeumot, amelynek könyvtártermében megtalálható Isaac Newton “Principia Mathematicá”-jának fölbecsülhetetlen értékű első kiadása. A Garrickot, ahol máig egymás mellett áll a két börfotőj, amelyben ülve Dickens és Thackeray veszekedett. Régi világ, búcsúzó .világ. A clubok csöndes olvasótermeiben idős urak ülnek könyveikkel, újságaikkal. Itt senki sem zavarhatja őket. Az ironikus anekdota szerint napokig nem derül ki, ha karosszékében ülve egyik, vagy másik meghal. Mig valaki észre nem veszi, hogy a mozdulatlan clubtag ölében a pénteki Times helyett, a hétfői lap hever. Állva a hajnali fák között eget és földet egyszerre lesve zenit és nadir között már nem a földön s még nem az égben sem lent sem fönt valóság és álom között a világgal együtt és mindig egyedül szivemmel labdázik a labdavető szél. ANEKDOTA A bécsi Albert Rothschild bárónak egy kereskedő ügyfele elpanaszolta, hogy egy londoni adósától képtelen megkapni 500 font követelését. — Perelje be! — javasolta a báró. — Be is perelném, ha váltóm vagy legalább nyugtám volna az összegről. De, sajnos, olyan könnyelmű voltam, hogy még egy egyszerű elismervényt sem kértem . . . — Hát szerezzen egyet! A kereskedő bámult: — Szerezzek ? Hogyan ? — Ide figyeljen — magyarázta a bankár. — ír neki egy levelet, amelyben felszóditja, hogy azonnal fizesse meg magának a kölcsönkapott 1000 ■< fontot ... ' . ■; — Félreértett, báró ur! Én csak 500 fontot adtam neki. —r Természetesen. Azért kell-1000 fontot kérnie. Adósa majd felháborodottan fog tiltakozni a jogtalan követelés- ellen, és válaszában leszögezi, hogy ő csak 500 fontot kapott. Ez lesz az elismervény, aminek alapján ön megindítja és megnyeri - a pert. Pofonegyszerű. GONDOLATOK A kozmetika egyetlen célja, hogy megcáfolja a születési bizonyítványt. * * * Egy nő naplójából: “A férfiak könnyen csinálnak karriert, mert nincs folyton szülési szabadságuk!” * * * Milyen pihentető az olyan társaság, amely nem hagyja szóhoz jutni az embert. * * * Van, aki nem lát túl a saját meggyőződése korlátain. FLÓRIÁN TIBOR: Labdavető szélben
