Magyar Hiradó, 1971. január-június (63. évfolyam, 1-25. szám)
1971-06-17 / 24. szám
6. oldal MAGYAR HÍRADÓ Thursday, June 17, 1971 Magyar huszártisztből bécsi kabarékirály Irta: KLAMÁR GYULA Nem hinném, hogy más szinész-müvész halálát is olyan általános és mély fájdalom kisérné, mint kiséri most Kari Farkas elhunyták Talán azért is olyan nagy a részvét, mert szinte teljesen váratlanul érte a bécsieket kedvencüknek, Farkas Károlynak a halála — már amennyiben egy 78 éves embernél szó lehet váratlanságról. Kari Farkas a maga soványságában, furcsa törött orrával, lassú beszédmodorával úgy tetszett, hogy akár évtizedekig is meg fog állni a “Simpl” c. kabaré parányi színpadán, havonta egyszer pedig a televízió képernyője előtt, amint megvonja a “hónap mérlegét” — persze mindig a saját szemszögéből, ami a humornak és a bölcsességnek, az emberiességnek és a fulánkos odamondogatásnak különös keveréke volt és amit annyira szerettek a bécsiek. Kari Farkas nemzeti intézmény volt Bécsben. »Szinte hat évtizeden át egyfolytában szolgálta a kabarét — kivétel az a néhány esztendő, amikor a Hitler-uralom elől menekülve a világ különböző részében tartózkodott, főleg pedig Amerikában. De alig ért véget a háború, máris visszatért, megnyitotta ismét kis kabaréját a Wöllzeilen, ezt a tipikusan bécsi kabarét, amely különbözött a párisitől, a prágaitól, de még a pestitől is — ettől azonban a legkevésbbé, minthogy Farkas nem tagadhatta meg — és nem is tagadta meg — sohasem magyar származását és azt a szellemeséget, amelyet tipikusan magyarnak lehet mondani. Valamikor huszártiszt volt — még az első világháború u.n. vérzivatarában. Már ekkor sem Erzsébet, angol királynő, hivatalosan is 45 éves lett. A királynő 45-ik születésnapja ugyan április 21-edikén volt, hivatalosan azonban a születésnapot mindig júniusban ünnepük, mert ekkor már enyhébb az idő és meg lehet rendezni a parádét. A királynő ezúttal lovon vonult fel, egyenruhában: Erzésbet királynő ugyanis a Buckingham palota őrségének ezredese. A Federal Bureau of Investigation jelentette: Országszerte nagyobb arányban emelkedik a bűnözés a nők, mint a férfiak körében. A társadalomtudósok véleménye: Ennek oka a női egyenjogúság, ma több alkalmuk van a nőknek legális és illegális cselekedetekre, mint azelőtt. A Szovjetunióban megtartották a parlamenti választásokat. A szovjet polgárok 99 százaléka szavazott, egyetlen hivatalos jelölt sem veszített, ami érthető is: ellenjelölt nem indulhatott, a szavazólapokon csak egyetlen név szerepelt. Franz König, bécsi római katolikus érsek, kijelentette egy sajtóértekezleten: Mindszenty József, aki jelenleg a budapesti amerikai nagykövetség épületében tartózkodik önkéntes számüzöttként, most is ragaszkodik ahhoz, hogy a magyar kormány teljes mértékben rehabilitálja, nem ragaszkodik azonban ahhoz, hogy a követségről történő esetleges távozása után, Esztergomban, ismét beiktassák Magyarország hercegprimási székébe. Tricia Nixon esküvőjének egyik érdekessége az volt; egyetlen washingtoni törvényhozó sem jelent meg. Nixon elnök egyetlen törvényhozót sem hivott meg, ezzel az indokolással: Az esküvő nem politikai, hanem családi ügy. tagadta meg származását, noha Bécsben, sőt Ottakringben született, ami a legbécsibb kerület, csakhogy a szülők magyar származása nem volt a fiatal emberre hatás nélkül. így lett lovas, méghozzá huszár, de talán az is közrejátszott benne, hogy élete végéig zsokésulyu volt, akit a huszárló játszi könnyedséggel röpített a limanovai csatában; megsebesült és amikor visszatért a császárvárosba, nemcsak édesapja gyárát — cipőgyár volt különben — hanem a saját életét is összeomolva látta. Nem akart az egyetemre menni jogot tanulni, hanem színésznek állott be és vidéki, bécsi szinészkedés után “Kari Farkassá” nőtte ki magát . . . Több mint félévszázadon keresztül működött; e hosszú idő alatt számtalan darabot, operettet, kabarétréfát, filmet stb. irt, mert nemcsak színész és konferanszié volt, hanem iró és rendező, tréfa-szerző, politikus, színigazgató és dramaturg is — fáradhatatlanul dolgozott évtizedeken át, igazolva a tételt, hogy a zseni nem más, mint szorgalom. Magyar részről nem egyszer érte az a vád, hogy kopirozza a magyar szerzőket, jobban mondva átveszi és bedolgozza a maga programjába az ötleteiket. Különösen a két nagy: Békeffy és Kőváry panaszkodott sokszor, de hát ez már igy van a könnyű műfajban: az ember ott veszi, ahol találja. Nekünk kedves volt, amint sűrűn felismertük műsorában a magyar “beütéseket” és az is simogatta szivünket, hogy a “durch-und-durch” bécsi kabarékirály élete végéig nem volt képes le-A NAPLEMENTE TAVASZA . . . MOZAIKOK EGY MŰVÉSZ ÉLETÉBŐL A bácsi háza elütött a megszokottól. Mondhatnánk úgy is, egészen más volt, mint amilyeneket eddig a tízesztendős Helene ott Antwerpenben, belülről láthatott. Ez a ház az Itáliában épületekre emlékeztetett, legalábbis az emberek ezt álliották róla tágas volt, gazdag, szépen bútorozott, szépen díszített, udvarán gondosan müveit kert, szökőkút, kedves szobrocskák. Helene nem érzett elfogódottságot. A bácsit már sokszor látta, a család barátként ünnepelte, becsülte. A férfi kedvesen fogadta Helene-t, bevezette a képekkel, vázlatokkal telezsúfolt hatalmas szobák egyikébe, leültette az egyik magas ablak előtt, biborszinü bársonyt borított fejéi'e, vállára, gondosan eligazította ruháját, és rajzolni kezdett. Helene tudta, most Szűz Máriát rajzolja róla, a nemrégiben elkészült antwerpeni Szent Anna kápolna oltárképéhez. És tízéves kora komolyságával igyekezett nyugodtan ülni és kellemesen beszélgetni. A kislány nem először ját a műteremben, Susanne nővérét sokszor elkísérte a festőhöz, de először volt modell. És a bácsi mint festő először találkozott azzal az arccal, amelyet azután később annyiszor megfestett. Egyikük sem tudta, sem a kis Helene, sem pedig a festő, Peter Paul Rubens, hogy tulajdonképpen mindkettejük számára sorsdöntő ez a találkozás . . . A két életút kacskaringós előzmények után találkozott. Peter Paul Rubens, a száműzetés gyermeke volt. Nagyapja módos antwerpeni gyógyszerész volt, Klímái Gyula vetni a magyar akcentusát, amely gyermekkorában ragadt rá az apai házban. A napokban éppen elkészítette “a hónap mérlegét” a televízió számára, már nagy betegen, de azért a világért sem hagyta volna cserben a TY- t. A felvételekről nyomban a klnikára taxizott. Onnan többé ki sem került: rákkal operálták és aztán jött a fekete jelentés: Kari Farkas, a huszártisztből lett bécsi kabarékirály nincs többé. Bajos volna leírni a megdöbbenést, amely a hirt követte. Kari Farkas több volt, mint kabaré-direktor ; intézmény volt, és úgy lehet: ebben a zsánerbpn az utolsó mohikán. A mai generációnak nem kell többé sem a műfaj, sem az ember, nem érti sem az egyiket, sem a másikat, sőt nem is szereti — ha ugyan le nem nézi. A mai fiatalok nem értékelik a Farkas-féle szellemességet, amely konférálásaiból felénk sugárzott, mint például: “Néhány évtized múlva a szovjetpolgár számára minden ingyen áll rendelkezésére: a lakás, a ruházkodás, az élelem, sőt még a földalatti-vasút jegye is . . . Mire aztán végére ér, nyugodtan elmondhatja majd: teljesen hiába élt” . . . (Nehezen lefordítható szóvicc: az “umsonst” egyformán jelent ingyent és hiábát . . . ) Vagy egy másik P'arkas-féle megállapítás: “Ausztria olyan ország, amely Németországtól főleg nyelvileg különbözik” ... A protekció mellett a tehetségtelenség egyáltalán nem akadálya karriernek” . . . “Az utazási rüh, amely a németeket az utóbbi időben elkapta, ismét a legfélemtesebb nációvá tette őket . . .” “Az emberek manapság egyre inkább államositottá válnak; ezzel szemben az állam egyre kevésbé emberi . . .” Egy koszorút mi magyarok is leteszünk Kari Farkas díszsírhelyére a bécsi Zentralfriedhoz árnyékos kertjében . . . apja még módosabb jogász, főnemesek, udvari emberek barátja. De Jan Rubens, a született katolikus, a reformáció eszméinek hive lett, és 1566- ban a kálvinisták közé iratkozott, ezért később börtön fenyegette volna, de az udvari kapcsolatoksegitettek, ellenfelei száműzetésével is megelé(Folytatás a 7-ik oldalon) Hasadozik, pattan a rügy, kibújnak a zsengék, mint csecsemő ujjacskái, törékenyek, gyengék. Jéghasitó, tüzlobbantó ujjongó kedv árad, olvad számban a keserű, édes lesz a bánat. Mintha abroncs pattanna szét, lakat zára nyílna, mintha minden börtönajtó sarkig ki vágódna. Téli kényszerzubbonyomból szabadíts ki élet, add rám tavaszujdonságod, zöldszinü reményed. Szemeimben lobbantsd föl az öröm csillagfényét, reménynél is lángolóbbat: beteljesülését.
