Magyar Hiradó, 1971. január-június (63. évfolyam, 1-25. szám)

1971-06-03 / 22. szám

Thursday, June 3, 1971 n JÚNIUSI JELES NAPOK . Pünkösd vagy - Szentháromság-vasárnapja a nyár bevonulásának ünnepe. Sok helyütt ez a májusfa-állitás illetve döntés ideje. Még a szá­zadforduló táján is általános szokás volt pün­kösdi királyt és királynét választani. A pün­kösdi király címét mindig a falu legügyesebb, leg­erősebb, legbátrább legénye nyerte el, aki ló­versenyen, kakasnyakazáson, birkózásban és más vetélkedőkben mutatta meg tudományát. Jó­kai Mór az “Egy magyar nábob” cimü regényé­ben ir le egy ilyen pünkösdi királyválasztását. A királynéválasztás játéka ma inkább csak a gyere­kek között él. A lányok egy náluknál kisebbet vá­lasztanak királynénak, koszorút tesznek a fejére s lefátyolozzák. így látogatják végig a falut. “Elhozta az Isten piros pünkösd napját, Mi is meghordozzuk király kiassszonykát. Királykisasszonynak rózsakoszoruját, Ifjú legényeknek szegfű bokrétáját, öreg embereknek csutora borocskát, öreg asszonyoknak töltött l' > gálám bocskát, Nem anyától lettem, rózsafán ] termettem. Piros pünkösd napján hajnalban születtem.” A dal végén a kis királynét magasra emelik, fátylát lekapják és igy kiáltanak: “Ekkora le­gyen a kendtek kendere!” A gazdasszony persze ajándékokkal viszonozza a jó kívánságot. A pün­kösd nemcsak a termékenységnek, hanem a szép­ségnek is ünnepe. Azt mondják, különösen hatá­sos, ha a lányok ezen a napon hajnalban szedett harmatban fürdenek. 8. Medárd, az utolsó fagyosszent. Azt mon­dogatják: ezen a napon kezdődött az özönviz. Ma ÚTI JEGYZETEK A BARADA PARTJÁRÓL... A Közel-Kelet sajátos hangulatú, nagy törté­nelmi múltú városa Damaszkusz, amelyről mos­tanában gyakran esik szó az újságok híradásai­ban. Neve már az ókorban híressé vált díszes és kiváló kardjairól, tőreiről: a “damaszkuszi acél­ról’’. A város szépségéről pedig már az Ezeregy­éjszaka meséi megemlékeznek: az egyik utazó kalmár elragadó keretekkel és bőséges vizekkel megáldott, gyönyörűséges helységnek nevezi. A Barada folyó festői völgyében fekvő Damasz­kusz a világ legrégibb fővárosai közé tartozik. Már időszámításunk előtt, a tizedik században székhelye volt az arameusok államának. (Akik­nek nyelvén a hitrege szerint Jézus szólt hívei­hez.) Az asszírok és rómaiak után az arabok fog­lalták el. Fénykorát az Omajjád kalifák alatt élte, amikor a 7.—8. században csaknem száz évig a kalifatus fővárosa, az arab kultúra egyik felleg­vára volt. A város ősi része a Barada jobb partján fek­szik. Ezen a területen még ma is láthatók a haj­dani városfal bástyáinak és kapuinak maradvá­nyai, melyek még tanúi voltak Mohamed próféta katonái bevonulásának éppúgy, mint Szalah el- Din (ismertebb nevén: Szaladin) szultán ostrom­ló seregeinek. A keresztesek elleni harcokban mauzóleuma is egyébként itt található, és Da­maszkusz egyik idefenforgalmi látványosságát képezi. Az óváros jellegzetessége a bazámegyed. En­nek' labirintusaiban ezernyi apró bolt zsúfolódik össze. Központja a hires Hamadiya-piac, melynek is aggódva nézzük az eget: ha Medárd esőt hoz, 40 napig nem hagyja abba. 15. Vid napja azért jeles, mert erre az időre a növények növekedésüket már befejezték és meg­kezdődik az érés időszaka. 24. Keresztelő vagy Virágos szent János, más­képpen Szent Irán napja: gonoszűző és szerelem­varázsló. Szertartásához szorosan hozzátartozott, hogy a fiatalok a falu határában tüzet raktak és hagyományos énekkisérettel átugrálták. A tüzug­­rás célja egyrészt a sikeres házasság biztosítása, másrészt a tisztulás hagyománya volt. Az a leány, akinek a nevét énekelték, tüzugrás közben a hoz­zá énekelt legényt figyelte. Ha a legénynek a lány nem tetszett, akkor szétrugta a tüzet. A tűzrakás közben dalolt ének a falusi templomi ülésrendre utal: “Tüzet megrakoljuk, négyszögre rakoljuk, Egyik szögén ülnek szép öreg emberek, Másik szögén ülnek szép öreg asszonyok, Harmadikén ülnek szép ifjú legények, negyedikén ülnek szép hajadon lányok!” A szóláshasonlat, hogy “hosszú, mint a szent­­iváni ének” onnan ered, hogy minden egyes le­ány-, illetve legénynév kiénekelésekor az egész dalt ujraelénekelték, megfelelő helyre illesztve az összeéneklendő pár nevét. “Magos a rutafa, ága elágazik, Magyar Ilona, selyem sárhaja, Haján felül gyöngykoszoruja, gyöngy. Egyik ága hajlik, Feri udvarába, Magyar Hona, selyem sárhaja, Haján felül gyöngykoszoruja, gyöngy.” __________ MAGYAR HÍRADÓ______________ bolthajtással fedett utcájából számtalan sikátor indul minden irányba. A félhomályos kis műhe­lyek mélyén bonyolult falfaragások, különféle ko­vácsolt tárgyak, arany-, ezüst- és réztárgyak for­málódnak. Készítőik évszázadok óta, apáról fiúra adják tovább olykor már művészetté váló ősi mes­terségüket. Az óváros közepén magasodik az arab Kelet egyik legnagyobb mohamedán szentélye, az Omaj­­jád-mecset. Impozáns építmény: szélessége ötven, belső hossza pedig több mint százharminc méter. Eredetileg az arameus királyok temploma állott itt, majd a rómaiak építettek rá bazilikát. A nagy mecsetet az Omajjád kalifák emelték. Tiz éven át sok ezer ember dolgozott rajta. A mecset köze­pén arannyal, ezüsttel és drágakövekkel díszí­tett sírhelyen nyugszik — két vallás tiszteletétől övezve — Keresztelő Szent János (a mohemedánok Jahjája), aki a bibila szerint Krisztust megke­resztelte a Jordán folyó vizében. Ettől nem mesz­­sze helyezkedik el a Minbar (szószék) — az isz­lám építőművészet márvánnyal, gyöngyházzal és elefántcsonttal ékesített remeke. A mecset belső részének padlóját végig beborító hatalmas, husz­­harminc négyzetméteres szőnyegekre nem szabad cipővel lépni. Az Omajjád-mecsetet elhagyva, ha­marosan eljutunk a török helytartók egykori re­zidenciájába, a szökőkutakkal övezett és élénk szinü virágok között pompázó Azempalotába. Ez ma muzeum. Damaszkusz másik része már európaiasabb. Csendes és szellős utcákkal, kertes házakkal, gon­dozott parkokkal. Az egyik legszebb részen, a Ba­rada mellett rendezik meg évente a hires damasz­kuszi nemzetközi vásárt. Eöry Árpád És igy tovább, mig mindenkit ki nem énekel­tek. Ekkor a tüzet eloltották, és közös táncba kerekedtek. Ez az éjszakai nyílt vallomás azután végleg és komolyan meppecsételte a fiatal pár sorsát. — Néhány helyen tüzes kereket forgattak, ami bölcsen azt is jelentette, hogy a nap az égen már legfelső pontjára hágott és min­den dolgok változnak ezen a világon. 29. Péter és Pál napján kezdődik az aratás. A hozzá kapcsolódó aratóbál a régi sarlós aratásnál még nem volt szokásos és maga az aratóünnep sem a munka kezdéséhez, hanem a sikeres ter­­ménybetakaritáshoz kapcsolódik. A “kepebált”, vagy a cséplés utáni “masinabált” régen a tar­lón rendezték. Ünnepélyes menetben viszik a dí­szes aratókoszorut, amelyet megőriznek egész éven át. — Ezenkívül Péter és Pál a balatoni ha­lászok ünnepnapja is. AKI JINTSU VIZÉT ISSZA ... j AZ ITAI-ITAI KÖR * Először fáradtság lép fel, azután végtagfáj­dalmak, később meglágyulnak a csontok, majd az egész test 30 centiméternyit meggörnyed, vé­gül eltörik a gerincoszlop és beáll a halál. Ezek a tünetei az “itai-itai” nevű rejtélyes betegségnek Japánban. Egy dr. Hagino nevű japán orvos húsz esztendő alatt kezelt 390 betege közül 119-et nem lehetett megmenteni. A doktor egyet bizonyosan meg tudott állapítani minden betegnél: ittak a Jintsu folyó vizéből. A folyó azokból a hegyekből ered, ahol a Mitsui-tröszt bányái terülnek el és ezekből az üzemekből kadmiumtartalmu szenny­víz kerül a folyóba. Az orvos egy dr. Kobayashi nevű agrobiológussal együtt megállapította a kad­­miummérgezés tüneteit. A Hitsui-tröszt azonban megakadályozta jelentésük nyilvánosságra hoza­talát, sőt, zsarolóknak rágalmazta a tudósokat. A Mitsui-tröszt kitűnő kapcsolatokkal rendel­kezik az iparügyi minisztériumban, és “iparelle­nes akciónak” bélyegezte a tudósok erőfeszíté­seit, minthogy nem volt hajlandó fedezni a káro­sodottak gyógyítását és kártérítését. Eközben a Heigawa folyónál hasonló okból fellépett beteg­ség következtében 120 ember vesztette életét. A Minamata-kerületben is sok áldozatot szedett egy másik betegség, amelyet a vegyi gyárak higany­tól fertőzött szennyvize okozott, és ez még a ha­lakat is megmérgezte. Egész Japánban 195 ve­gyi gyár fertőzi a folyókat, mégis 17 esztendő telt el a betegség első fellépése óta, amig a gyára­kat sikerült végre — elég szerény — kártérítésre kötelezni. A nagy felháborodás miatt azonban a japán kormány most már komolyabb intézkedése­ket tesz a környezet védelmére, a káros szennye­ződések ellen. 15. oldal VIRÁGOS ALMAFÁK Robog, repül a gyorvonat, nem nézi a zöld lombokat. Hiába szebb ez, mint amaz? Nem fogja vissza a tavasz? Hát ami ott földig leér, az a sok patyolatfehér az erdős domb napos falán, magnak felejtett hó talán? Most már közeibe érkezünk. y-» | Bár százra nőne a szemünk! , ; Idáig ér az illata: íV j virág, egy erdő almafa! j Lelkünk is szárnyaién az a boldog virágos almafa a dús örömben, hogy nekünk Atyánk vagy, édes Istenünk. •jg Kónya Sándor l

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents