Magyar Hiradó, 1971. január-június (63. évfolyam, 1-25. szám)
1971-06-03 / 22. szám
' 8. oldal MAGYAR HÍRADÓ Thursday. June 3, 1971 A LÁZADÓ HERCEG Irta: HALÁSZ PÉTER Ezekben a napokban Brighton, a tengerparti angol kisváros, mintegy ötvenperces vonatutra a londoni Victoria-pályaudvartól, szines és elegáns fesztivál keretében emlékezik meg IV. György koronázásának százötvenedik évfordulójáról. Brightonnak jó oka van arra, hogy szívélyesen és megértő szeretettel emlékezzék IV. Györgyre — ez a különös-sorsú, bohém király irta be Brighton nevét az angol történelembe. Pedig egyébként sem érdektelen színhely: 1789-ben, a Bastille eleste után a menekültek nagyrésze ideérkezett, minthogy abban az időben a Csatorna fő-átkelő kikötője volt: a francia forradalom rangos menekültjei itt húzták meg magukat. Mondják, hogy Brighton akkor kapta kozmopolita, sajátosan európai auráját, amely azóta is hü maradt hozzá. Egy bizonyos dr. Richard Russell nevű orvos is sokat tett híréért: Russellnak az volt az elmélete, hogy a tengervízben való gyakori fürdőzés, sőt a tengervíz mérsékelt fogyasztása, számos betegséget gyógyít. Jöttek is hozzá a páciensek messzi földről, Russell pompás szanatóriumot épített a parton, tagbaszakadt ápolói naponta kétszer levitték a pácienseket a tengerhez és gyöngéden, bár kemény kézzel merítették meg őket a habok között. Mindig voltak orvosok, akik sajátos és egyéni gyógymódok alkalmazása utján pompás szanatóriumokhoz jutottak és mindig lesznek páciensek, akik csodás módon meglelik gyógyulásukat, ha ellentmondást nem tűrő modorban veszik őket kezelő-eljárás alá. Vasárnap elutaztam tehát Brightonba, azon a napon, amelyen a fesztivál csúcspontjára ért, opera-előadással, hangversennyel, disz-bankettel és amely napon IV. György király is végigkocsi- Eott királyi hintójábán a város Fő-utcáján: a királyt Robert Morley, a kiváló színész alakította, aki festmények, karikatúrák és szobrok tanúsága alapján csakugyan meglepően hasonlít Györgyre. Kérdés azonban, hogy őmaga mit szólt volna hozzá, ha azt látja, hogy a pocakos és tokás Morley személyesíti meg, hiú ember volt, jóvágásu s bár hízásra hajlamos, de azért férfias egyéniség. Ha valaki arra határozná magát, hogy filmet készítsen IV. György életéről, ugyancsak csábitó kezdés lehetne az évfordulói ünnepség, a napfényben fürdő Brighton utcáin végiggördül a királyi hintó, a járdákon lelkesen integető, éljenző polgárok, a hintóból pedig Robert Morley méltósággal teljesen, ám derűs mosollyal köszöni a szeretet áradó megnyilvánulását. Aztán a hintó elhalad a Pavilion előtt, a furcsa, indiai stílusban épített palota parkja mellett, az emberek tapsolnak, nevetnek, ünnepük Morleyt, “csakugyan hasonlít rá!” mondogatják, aztán ebédelni mennek, sörözni, napozni, szabadtéri hangversenyt hallgatni, delfin-produkcióban gyönyörködni az akvárium nézőterére, szórakozni a vizbenyuló móló mutatványos bódéiba, szellemvasuton utazni, dodgem-autón zötyögni. És a derűs, szivet-lelket melegítő kezdőképek után a film széthúzná a történelem brokát-függönyét és az 1783—as esztendőnek azon a szeptemberi délutánján folytatódnék, amelyen György, welszi herceg először jelent meg a brightoni promenádon, végigsétált a parton, tekintete megpihent a végtelen horizonton. Templomi harangok zengtek-bongtak, ágyú dördült a kaszárnya-udvaron, Brighton köszöntötte a királyi fenséget. György halványan mosolygott és valószínűleg arra gondolt: ha tudnák hívei és tisztelői, hogy az előző napon mily kemény szóváltás esett közte és királyi atyja, III. György között és hogy a Brightonba való érkezése nem egyéb, mint menekülés, önként vállalt exilium, kitörés a fegyelem korlátái közül — köszöntenék-e vajon akkor is harangszóval és ágyudörgéssel ? György, welszi herceg akkor töltötte be 21-ik esztendejét. Az első látogatás alkalmával csak néhány napig maradt Brightonban, de hamarosan visszatért, elhatározta, hogy itt üti fel tanyáját, itt akar élni, távol a palotától. Szivében szerelem ébredezett egy sugárzón szép, kétszer özvegységre jutott asszoy, Fitzherbertné iránt. Fitzherbertné azonban nem volt könnyű préda még a welszi herceg számára sem: nőül kellett venni ahhoz, hogy a szerelem beteljesülhessen. A welszi herceg feleségül vegyen egy Fitzherbertnét? Aki már kétszer volt férjnél? S aki ráadásul római katolikus? György nem volt habozó természetű ifjú: titokban nőül vette Fitzherbert asszonyt, anglikán pap eskette őket. Ifjú feleségét a herceg Brightonba hozta, kis farmházat bérelt, hogy ott tisztes szegénységben éljen vele, mert pénze nem volt a hercegnek, a legkevesebb, amit felbőszült atyja, a király tehetett, hogy megszüntette a zsebpénze folyósítását. De ha valaki a király fia, akkor azért anyagi helyzete mégsem egészen vigasztalan, készséggel nyíltak meg előtte az erszények. György nem szívesen fogadott el kölcsönt, először eladta egyik magánpalotáját, aztán versenylovait, amikor azonban mindezek ára is elfogyott, akkor engedett a hitelezők rábeszélésének, hamarosan 640-ezer fontsterling adósságot halmozott föl, irtózatosan nagy pénz még ma is, fejedelmi vagyonnak számított akkor, királyi herceghez méltó adósságnak. György .ugyanis — bár önként vállalt száműzetésben élt gyönyörű hitvesével Brightonban — életmódjában nem volt megalkuvó: a farmházban nem maradt sokáig, csak a mézeshetek idején, amikor a merészen vállalt szegénység atmoszférája tán még fokozta a szerelem szépségét. De aztán klasszikus villát építtetett, kupolás rotundával, ion oszlopokkal, oldal-szárnyakkal. Nagy élet folyt a kastélyban, irók és színészek, hires politikusok, a kor rangos intellektueljei vették körül a merész királyfit, aki baráti körét csaknem kizárólag, atyjának, a királynak ellenfelei közül válogatta ki. A liberálisok vezére, Charles James Fox tanyázott a királyfi kastélyában, Richard Brinsley Sheridan, a whig-ek hires szónoka és drámairó és jöttek a kor playboyai és playgirljei, köztük Beau Brummel, a dandy s a Barrymore-ok, a nevezetes szini-dinasztia megalapítói, kiknek botrányos hire tűiért hetedhét országon. Kétséges azonban, hogy őszintén boldog volt-e Brightonban a merész és lázadó királyfi? Tartozása már csillagászati számokat ért el, egyes hitelezői udvarias kíméletlenséggel sürgették. Akkora adósság volt ez már, hogy csakis a Parlament rendezhette. A törvényhozók késznek mutatkoztak arra, hogy megszavazzák a bohém királyfi adósságainak rendezését, ha a király kéri őket erre. A király azonban nem kérte, mindaddig, amig György nem köt olyan házasságot, amely méltó az Államhoz, rangjához és jövőbeli felelősségéhez. A palota szobái, termei, parkja ma nyitva állanak a látogatók előtt. Kápházatos termek, csodás bútorok, bankett-terem, zeneterem, a könyvtárszoba, hálószoba . . . Hol, melyik szobában folyt le vajon a drámai jelenet a nagy megütközés, amelynek során döntésre kellett jutniok a romantikus szerelmeseknek: el kell válniok egymástól és a lázadó királyfinak nőül kell vennie a Brunswick-házból való Caroline hercegnőt, hogy megszabaduljon nyomasztó adósságaitól és ne veszítse el végképpen a trónhoz való jogát ? A szépséges Fitzherbertné elköltözött Brightonból. György elvette feleségül Caroline-t és elhozta magával Brightonba. Boldogtalan királyfi, boldogtalan hercegnő . . . Caroline érezte, hogy Fitzherbertné árnya egyetlen pillanatra sem távozik a herceg mellől, magányos sétáin a parkban, a tengerparton, csüggedt töprengéseinek idején a könyvtárteremben, mélázásainak pillanataiban a hengversenyeken . . . Fitzherbertné mindig ott van mellette, a herceg lehunyja a szemét és szerelmét látja. Caroline tudta ezt. A welszi hercegnek nem is volt maradása Brightonban. Újra meg újra elutazott. Caroline egyedül maradt a kastélyban. Most már olyan volt ez a kastély, mint egy mauzóleum, egy nagy és romantikus szerelem síremléke. Caroline, a szegény, szomorú hercegnő várandós volt, de a férje nem volt mellette és nem volt mellette akkor sem, amikor megszületett a kisleánya: Charlotte. Caroline a kisleánynyal együtt elköltözött a palotából és a feldúlt herceg már rohant is Fitzherbetnéhez — nem tud élni nélküle, jöjjön vissza hozzá, menjenek viszsza Brightonba, ahol oly boldog éveket töltöttek együtt. Fitzherbertné azonban nem határozta el magát könnyen. A pápához fordult tanácsért, lelki támogatásért. A pápa megnyugtatta: Györggyel kötött házassága érvényes az Egek törvényei szerint. Vissza Brightonba ! A szerelmesek ismét egymás karjaiba omolhattak. De boldogságuk sohasem volt felhötelen. György tudta, hogyha ragaszkodik szerelmeséhez, elveszti a trónt. És igy elkerülhetetlenül elérkezett a végső szakítás. György újra egyedül maradt a brightoni pompás mauzóleumban. A boldogtalanság nyomába szegődött. Charlotte leánya házasságot kötött, György nem szerette a vőlegényt, Leopold herceget, de Charlotte ragaszkodott szive választottjához. Apák bűnei olykor visszatérnek leányaikban is. György szembeszegült az apjával Fitzherbertné miatt, Charlotte pedig szembeszegült vele Leopold miatt. De aztán megbékéltek egymással mégis. Szegény Charlotte fiatalon meghalt gyermekágyi lázban. Mire az idős király, III. György távozott az élők sorából és a herceg követte őt a trónon — már magányos em bér volt. Nem volt mel-lette Fitzherbertné, az örök, nagy szerelem, nem volt leánya, nem volt unokája nem volt hitvese, nem volt senkije. Királlyá koronázták, zengtekbongtak a harangok, dörögtek az ágyuk. Üres szemekkel nézett maga elé a király. Megiszonyodott Brightontól, nem is ment oda soha többé. Windsorba ment, a magányt kereste, ott halt meg 1830-ban. Utolsó pillanatában elvonultak-e fáradt szemei előtt a régi, napsütötte brightoni képek? Lassan kisétálok a kupolás, oszlopos, pazar Pavilionból, a brightoni kastélyból. Furcsa kis borzongást érzek és arra gondolok: hány történelmi műemlék, csodás látványosság őrzi néma falai közt egy egyéni szerencsétlenség csődtömegét? HOLLÓS KORVIN LAJOS TANKÖLTEMÉNY j A diadal mindig csak félig az, csak a vereség egészen igaz. Sikert naponta kell aratni, mert minden nap elfeledtet egy sikert. A kudarcból egyetlenegy elég, az holtodig a homlokodon ég. j Halasi Pétax
