Magyar Hiradó, 1971. január-június (63. évfolyam, 1-25. szám)
1971-06-03 / 22. szám
Thursday, June 3, 1971 MAGYAR HIRADO 9. oldal HOMOKI ERZSÉBET fM LELKI KLINIKÁJA TANÁCS JELIGE. — A férjem halála óta most már 8 éve egyedül élek családi házunkban. Tavaly ideköltözött a szomszéd házba egy házaspár, 35— 40 évesek lehetnek. Azóta sok mérget okoznak nekem. A konyhámból és a living-roomból át lehet látni hozzájuk. Ez a szemérmetlen nő sokszor meztelenül járkál a lakásban, a rérfi reggel meztelenül jön ki a fürdőszobából és este ott csókolóznak a kivilágított szobában. írjak nekik egy goromba levelet vagy jelentsem fel őket? VÁLASZ. — Egyiket sem ajánlom. Ha goromba levelet ir, lehet, hogy még gorombább választ kap. Ha pereskedni kezd, maga fogja megunni a sok költséget és utánjárást. Egyszerűbb megoldás is van. Ne nézzen oda. Senki sem kötelezi arra, hogy meztelenséget és csókolózást nézzen, ha nem kiváncsi rá. Sűrűbb függönyt az ablakra. Pár dollár az egész. Jjc ❖ r/t MÁRIA. — Kedves Erzésbet, maga mindent tud, áruljon el nekem egy titkot. Ki a hibás akkor, ha egy házasságban egyik sem csalja meg a másikat, anyagi gond sincs és pár év múlva a házasság mégis unalmas és szürke mind a kettőnek. VÁLASZ. — Dehogyis tudok én mindent, de amit kérdez, arra felelhetek, mert nem is olyan nagy titok. Ilyen esetekben rendszerint a férj is, a feleség is egyformán hibás. Némelyik férj párévi házasság után már csak aféle házvezetőnőt Iát a feleségében, aki időnként egyúttal hitvesi kötelességet is teljesít és megfeledkezik arról, hogy a feleség is: nő. Férfiak, akik társaságban, vendégségben, munkahelyükön udvarias lovagias férfiak, amint hazaérkeznek, egyszerre levetik ezeket a tulajdonságokat. Faragatlan, dörmögő medve lesz belőlük, egy kedves szavuk sincs a feleségükhöz s legfeljebb csak a hálószobában vészinek tudomást arról, hogy asszonyuk van, azt is csak akkor, ha véletlenül éppen olyan hangulatban vannak. Senki sem kívánja a férjtől, hogy évtizedes házasságban úgy viselkedjen, mint a mesebeli álomherceg és mindennap, minden órában újra és újra kelljen meghódítania a feleségét. Lelkileg-testileg kicsit elengedheti magát, egy [kicsit kényelmesebben viselkedhet otthon, de a kényelem nem mehet a kedvesség, az udvariasság, & lovagiasság terhére. Például nem szeretem az olyan férjeket, akik ha elmennek hazulról, gondosan megborotválkoznak, de ha valami miatt egy napig otthon maradnak, akkor borostás állal járkálnak mondva, hogy ma nem megyek sehová, a feleségemnek igy is jó vagyok. Ez csak apróság, de minden ilyen apróság egy-egy tégla a választófalhoz. Sok asszony viszont maga szerai önmagának a bajt. Nem is törekszik arra, hogy a férje évtizedes házasság után is a meghódítani való nőt lássa benne. Nincs egy gyengéd, nőies szava, gesztusa, amivel hangulatot ézresztenie a férjében. Szó sincs arról, hogy szünet nélküli szerelmes gügyögéssel, bájolgással csábítsa a férjét, de maradjon meg nőnek és ne feledkezzen meg arról, hogy a férje: férfi. Ráadásul sok asszony csupa kényelemből semmit sem ad magára és ezzel önmagát fosztja meg a nőiesség varázsától. Nem kell cifrálkodni, azonban a lompos, rendetlen háziruha és hasonló dolgok mind kiváló eszközök arra, hogy feledtessék a férjjel, hogy a felesége: nő. Más is van. A férj, akinek terítetten asztalon adják a reggelit, a vacsorát mosatlan edények mellett tálalják, beszédtémának pedig csak a háztartási pénzt, a pénzkérdést kapja, az nem csoda, ha unott megszokásnak tartja a házaséletet és eszerint tekinti a feleségét. Férj és feleség ossza meg egymással az élet gondjait, az élet hétköznapjait, de néha egy szál virág, egy bók a feleségnek, egy gyengéd cirógatás a férjnek: nem tiz, hanem húsz évi házasság után is ünneppé teszi a hétköznapot. Elég kár, hogy sok házastárs elszalasztja az ünnepet és belesüllyed a hétköznapok szürkeségébe, holott egy kis figyelmességgel, érzéssel évtizedekre konzerválhatná az ünnepet. * * * KÉRDÉS JELIGE. — Menjek egy férfihez, aki elvált ember, egy 7 éves lánya és egy 5 éves fia van, akik az elvált feleségnél vannak és a férfi kötelezte magát, hogy 18 éves korukig tartásdijat fizet a gyerekek után? Az illető szimpatikus, nagyon szeretem, szorgalmas, nem iszik, nem kártyázik jól keres, amiből meg tudnánk élni, maradna is egy kevés, de mégis félek a zavaroktól miután még több mint 10 évig kell fizetnie. VÁLASZ. — Ha valóban szereti, akkor a tartásdij nem lehet akadály. Meg kell értenie, hogy jelöltje felelősséggel tartozik a gyermekeiért. Ezt a felelősséget meg kell osztania vele. Gondoljon arra, hogy maga is dolgozhatna. A keresete pótolhatná a közös háztartásban az összeget, ami a gyerekekre megy. Attól függ, hogy jószivvel vállalja-e ezt az áldozatot. Ha nem, akkor jobb véget vetni az egésznek. AMERIKAI GYORSFÉNYKÉPEK ÉLET ÉS HALÁL SZIMFÓNIÁJA Hajnali négykor egy texasi kórházban a hires Író nyilatkozik, készülő regényéről. Narancsot kér a nővértől, elalszik és néhány óra múlva csendesen meghal. Ugyancsak hajnali négykor befejezik az újságok csomagolását és vonatra rakják őket. Négy óra ötvenkor egy vasutas jelt ad a vonatnak. A fütő néhány lapát szenet dob a kazánba. Öt óra háromkor egy fiatal lány ül be az étkezőkocsiba, kér hideg kakaót. Az álmos pincér morogva mondja a konyhán: — Micsoda ízlés, hidek kakaó! A negyed hatos távolsági buszról tengerész száll le: feleségét keresi, aki két hónapja még égy szállodában dolgozott. Háromnegyed hatkor a négyötvenegyes vonat kalauza szomorúan csóválja a fejét. — Ez a szegény lány. Ilyen fiatalon. És miért jött idáig, miért innen ugrott ki? A fékező helyesel neki, és mindketten tudják, hogy ez az esemény legalább félóra késést jelent. A városokban megjelennek a munkábamenők. Halk morgás, beszélgetés, itt-ott gyufa sercen. Az önkiszolgáló előtt már állnak néhányan, idegesen nézik az órájukat. Még öt perc. Megérkezik a tejeskocsi. Nagy csörömpöléssel rakják le a kannákat, néhány kifli kiesik a rekeszből. — Nem baj, mama, nem kell megsózni. A boltos már söpör, legalábbis a tegnapi koszt besöpri a szekrény alá, a tegnapelőttihez. Egy borostás koldus nyütt cipőjére mutat: — El kellene utaznom, de igy nem mehetek, lukas a cipőm. Az egyik mondat közben odább áll, a másik ad valami aprópénzt. Az öreg átugrik a bárba, egy rövidért. A hosszú bárnál bortócsák, néhány beteg légy szédeleg. A tengerész, aki leszállt a buszról, és teljesen kiürített lakást talált otthon, bánatosan gubbaszt a sarokban. Lassan én is fölkelek. Az újságos már a szomszéd házban van. Biztosan csak a kapu alá hajit ja be a lapot, hadd örüljek. A reggeli lap közli, hogy elhunyt a jeles amerikai iró. Azt a lányt, aki a vonat alá vetete magát, már bevitték a halottasházba. Ott jó társasága lesz. Jól érzem magam, egész nap nincs semmi dolgom. Mégis lemegyek az utcára. Nem akarok semmit, csak sétálok, lökdösődöm, mint a többiek. Ahogy befordulok a sarkon, egy csúnyácska kislányba és mamájába botiok. Érdekes, mennyire hasonlítanak egymáshoz. A kislány óvodába jár. Minden reggel ugyanakkor találkozunk, és ugyanott, mintha csak kiszámítanánk. Hiába, én is, ők is, a mozdonyvezető, a boltos, sőt még az öreg koldus is óra szerint élünk. Egy pillanatra a kislányra nézek, rám mosolyog. Nem köszönünk egymásnak, hiszen nem vagyunk ismerősök. Szántó Péter. HUMOR j ORVOSTÓL JÖVET j — Most jövök az orvostól. — Mi bajod van? — Rohamosan romlik az emlékezőtehetségem. — És csinált már valamit az orvos? — Igen. Előre kifizettette a honoráriumot. A HORGÁSZ Horgász ül a patak partján. Egy arra menő megszólítja: — Miért olyan ideges? — Tudja, ez a horgászat! — Furcsa; a hogászás nyugtatja az idegeket. — önnek igaza van, de itt tilos horgászni . . . FODOR JÓZSEF: j MÁR EZUTÁN , ! Ha kény hiv, ha sziveit egy, Én már nem sietek, Megvár majd, akinek Fontos: és ha nem, elmegy. Csak nyugodtan: a jelszó, Már, fiam, ne szaladj, S ki nem fogadsz igy el: jó — Lelkem mosolyogva hagy. | Ki van, nincs olyan itten, Hogy gőgjét hizlalom, Önhitt rang, hatalom — S hogy hig kedvét keressem. j Mert én ilyen vagyok már, Jó, vagy nem jó nekem, j Lelkem kára nagyobb kár, Megmondom kereken. így dús nem leszel, az szent, De élsz függetlenül, Lelked bus, vagy örül, Ugrálhat, hány kisisten! Mert, ha légy-ütni-düh- jön, Csak ilyet érsz, “nagy”-ot! Mint guta téged üssön, Jobb, pajtás, ha hagyod. i-------------I GONDOLATOK 1 A sebészek udvarias emberek, kopogtatnak a hasadon, mielőtt bemennek. * * * Elásta a harci bárdot, de megjelölte, hova. * * :Jc Humánus mérget talált fel: senkinek sem árt* i
