Magyar Hiradó, 1971. január-június (63. évfolyam, 1-25. szám)
1971-05-27 / 21. szám
Thursday, May 27, 1971 MAGYAR HÍRADÓ 15. oldal A MULT NYOMÁBAN: MOHÁCS CTAN Irta: RÉTY LÁSZLÓ II. A szultán bizonyára elmerengett fiatalon, húsz éves korában elhullott ellenfelének, Lajos királynak sorsa felett is. Lajosra személy szerint haragudott. Ugyanis a tanácsadók szavára hallgató magyar gyermek-király elkövette azt a páratlan diplomáciai ostobaságot, hogy Behrám csauszt, Szulejmán hozzá küldött követét elfogatta és börtönbe vetette. (1520-ban a trónralépö “Nagy” Szulejmán — az oszmán birodalom legnagyobb uralkodója — azzal küldte Budára Behrám csauszt, hogy Lajossal “mint szomszéd fejedelemmel barátságot és békét kössön.”) És Szulejmán szemében nem sokat számított az, hogy Lajos, Behrám lefogatásakor, csak tizennégy éves volt. Válasza 1521 lett: Nándorfehérvár, Szabács, Zimony, Szalánkemény ,Titel. A szultán végigjárta a budai palotának akkor még káprázatos fényű termeit, Nagy Lajos, Zsigmond, Mátyás egykori otthonát. Majd igy kiáltott fel: — Ó, bár csak az Aranyszarv öböl partjára vitethetném ezt a csodálatos palotát . . . Megindultságán azonban hamarosan felülkerekedett vadászszenvedélye: több napos vadászatra Buda-Nyékre vonult. (A vadászkastély romjai ma: II. Vöröshadsereg útja 78.) Itt sólymokkal, ebekkel, sőt, vadász-gepárdokkal űzte azt a kevéske vadat, amelyet a vadaskertben II. Lajos még meg nem szökött legényei őrizgettek. • Mire aztán a szultán hadai Budáról eltakarodtak, a vár lángokban állt. Alig hagyta el Szulejmán Budát, a vár falai közé Szapoiyai János seregei vonultak be. Ferdinánd bevonulását — udvarmestere, Waldburg báró irta le: a főherceg hatszáz udvari.lovassal julius 30-án indult el Bécsböl. A magyar határon a nádor, a veszprémi püspök, Szent Györgyi Ferenc gróf, Thurzó Elek és más főemberek négyszáz lovassal fogadták. A nádor beszédében felkérte Ferdinándot: vegye át az uralmat. Az ország törvényeit és privilégiumait tartsa tiszteletben. És védje meg az országot minden külső és belső ellensége ellen. Ferdinánd kíséretében volt fővezére, Brandenburgi Kázmér őrgróf is. Útközben bevették Dévény várát. Pozsony, Nagyszombat, Győr megadta magát. Komáromot megostromolták; az is kapitulált. Esztergom, Tata és Visegrád után Ferdinánd kétezer lovassal ért Buda alá. Augusztus 20-án vonult be Budára. Itt egyenesen a NagyboldogasszonyT- (Mátyás) - templomba ment. A templomban hálaadó istentiszteleteit tartott.Utána kíséretével bevonult a királyi palotába. Ezalatt a hadi nép Budától délfelé, mintegy fél mérföldnyire vonult. Amikor a király a Duna mellől, észak felől bevonult Budára — Írja Waldburg —, a két-háromszáz lovasból álló ellenség, köztük a “vajda” (János király) is, dél felé vonult el a várból. Buda elestéröl Ferdinánd nyomban értesítette szövetségeseit, a lengyel és az angol uralkodót. Szapoiyai a keleti, északkeleti országrészek felé távozott. Az 1527. év nyarát és őszét Ferdinánd zavartalanul töltötte Budán. A látszólagos nyugalmat egy gyászos közjáték zavarta meg. Brandenburgi Kázmér őrgróf, Ferdinánd vezére hirtelen meghalt. Holttestét a budai Nagyboldogaszszony-templomban helyezték el. Ferdinánd csapatai egyre szaporodtak. Mir.dingább szorongatták János királyt. János az országhatár, Galicia felé szorult. A főherceget 1527 őszén — éppen egy évvel János király után — Magyarország királyává koronázták. Az országnak egyszerre két koronás királya lett. És ekkor megindult a budai közjátékoknak egy különös sorozata: a város másfél évtized alatt több ostromot szenvedett el, mint elmúlt három évszázada alatt. VÉGE. FODOR JÓZSEF: ÓRIÁSOK T Mint mágikus hegyek legyürhetetlen Vonzása, — csöndes, mély halk hatalom, — Fogtok nagy büvötökbe egyre, csendben; Óh. büszke és boldog hódolatom. Időtlenek! Tértől, kortól veretlen, Divattól, mit hoz perc, láz, alkalom — Örök uj, friss, mint a természet; Isten Első szült je. Fenség, rend, nyugalom. Élet-értelem, hogy vagytok, az is, Be jó rátok csak nézni is a kis Talmi nagy kőit, a Nagynak utjain, Homér, Shakespeare, Dante, s a többi még — (Mig ál, vad “újat” hoz a gyüledék) S táblátok érzik boldog ujjaim. A TENGER VILÁGÁBÓL EGY MŰEMLÉK VESZÉLYBEN . . . UJ GAZDA BUDÁN 1526. október 11-én Nádasdy Tamás írja Habsburg Ferdinánd főhercegnek — a későbbi királynak —: “most már Buda várát elfoglalták azok!” 1526. november 10-én János királyt Székesfehérvárott királlyá koronázták. János király pár napos budai tartózkodás után november 29-én telelni Esztergomba ment. Udvarának az ottani érsekvár adott otthont. Buda vára és tán a palota is a Szulejmán emberei okozta tűzvészt sínylette. Az ország fővárosára — de koronájára is — igényt tartott a Jagellók és a Habsburgok közötti kölcsönös trónutódlási szerződések alapján Ferdinánd főherceg is. 1527 májusában — amikcr János az ur Budán — Ferdinánd főherceg a nádornak egy budai házat igér. 1527. julius 13-án pedig Nádasdy Tamás, Zalay János és társaik esküvel fogadják: amint a királyi Fenség — vagyis Ferdinánd főherceg — Budát, a királyság székét birtokba veszi, Pozsony és Dévény várát nyomban átadják neki. 1527 nyarán Ferdinánd felkészült. Sereget gyűjtött, hogy elfoglalja Budát és trolijáról letaszítsa János királyt. Augusztus 18-án ért Buda alá. Ekkor már Esztergom várát könnyűszerrel elfoglalta. János király megrettent: egy nappal Buda körülzárása előtt — mások szerint ugyanazon a napon — csekély kísérettel elhagyta Budát és Eger felé menekült. Rincon Antal augusztus 22-én ezt Írja János királynak: “Ferdinánd birtokolja Esztergomot, Budát. Felséged, úgy mondják, ügyét elveszettnek érzi és menekül.” Maga Ferdinánd főherceg augusztus 21-én ezeket Írja Augusburg városa tanácsának: “az egyes ellenállások fegyveres kézzel törettek le. János szepesi gróf (János király), aki magát mindeddig magyar királynak nevezte, elmenekült Budáról.” MENETELŐ LANGUSZTÁK MILÁNÓ DÓMJA A izlábu tengeri rákalakuak közé tartozó languszták nemcsak Ízletes húsúkról, hanem arról az oldaukról is ismeretesek, hogy szeretik a magányos remeteéletet, és rabló éjszakai életmódot folytatnak. De nemrégiben egyik fajuk, a Panulirus árgus olyan rejtvényt adott fel a tudósoknak, amelyet hiába igyekeznek megfejteni, eddig még nem sikerült. A Florida-félsziget keleti partvidékén, a ragyogó napfényre fittyet hányva, fényes anppal' kimásztak viz alatti menedékeikből, hosszú oszlopokba fejlődtek, és masírozni kezdtek párhuzamos sorokban, a szigorúan meghatározott térközöket megőrizve — ismeretlen cél felé. A Floridai Egyetem munkatársa, William F. Herrnkind a menetoszlopból kiemelt négy langusztát, és egy kerek medencébe helyezte az állatokat. A medence átmérője 2 yard volt. A languszták nyomban útnak indultak, percenként 12 yárdnyi sebességgel, de szakadatlanul, éjjel-nappal 33 napon át másztak, ez alatt 190 mérföldes utat tettek meg. Az ellenőrző rákok, azok a languszták, amellyeket nem ebből a menetoszlopból emeltek ki, kaotikus összevisszasággal mászkáltak a tálban ide-oda. Herrnkind úgy véli, hogy a környező természeti viszonyok valamiféle változása űzte el a langusztákat megszokott helyükből, de hogy ez a változás tulajdonképpen mi is lehetett, arra nem tudott feleletet adni. Ami a “menetelés rendjét” illeti, ebben mintha minden egyszerű lenne: minden utazó a hajtásra legkevésbé védett részét, a potrohát védelmezi az ollóival. De valami ismét csak nem világos, mi késztette őket az egyesülésre, hogy elfeledkezzenek arról, mennyire kedvelik az egyedüllétet? E kérdésekre eddig nem sikerült válaszolni. Májusi hir: javitják a milánói dómot. A katedrális talapzatát talajvíz rombolja, emellett még az autós forgalom is rezegteti. A város vezetői ezért csökkentették a környezet forgalmát és a tervek szerint rugalmasabb anyagokkal burkolják a közelben az úttesteket. A milánói dóm a Föld harmadik legnagyobb temploma, a római Szent Péter és a sevillai katedrális után, megelőzve a londoni Szent Pál templomot. Hossza 148, kereszthajója 88, középhajójának magassága 48, kupolatornyáé 108 méter. Az olasz gótika reprezentatív építménye. (Rajongója, Stendhal — a Vörös és fekete halhatatlan Írója, aki évekig élt Milánóban — megállapította: A holdfényben kéklő-fehérlő épületcsoda, bár minden értelmet nélkülöz, mégiscsak a szerelem illúzióihoz mérhető.) Az épület anyaga fehér márvány. A 14. század végétől a 19. századig készült. Eleinte lombard, majd francia és német mesterek munkája. A fő építkezés a 16. században befejeződött. A díszítéseken és a homlokzaton még a 19. században is dolgoztak. A főhomlokzattal Napóleon idején végeztek. A dómot 2000 szobor díszíti: oszlopszentek, ördög- és állatfejek, vízköpő szörnyek. A dómra jellemző: 98 tornya van — és mégsincsen tornya. Ugyanis az egyes tornyocskák a támpilléreket ékesítik, ezért például a hajók kereszteződését koronázó 68 méter magas kupolaszerű kiemelkedés felett 108 méterre nyúló huszártorony is csupán keskeny tűként hat a dóm tömbjén. A pillérek faragványai a reneszánsz korát idézik. Az oldalfalak gótikusak. A templomban a hatalmas ablakok üvegfestményein ezer színben szűrődik a fény. A 6—7 emelet magasba nyúló ablakok mintázata bonyolult. (A legnagyobb ablak a magyar származású Giovanni Hajnal müve.) Impozáns hatású az 52 tagozott pillér — mindegyük kerülete 12 méter.
