Magyar Hiradó, 1971. január-június (63. évfolyam, 1-25. szám)
1971-05-27 / 21. szám
BRAZIL LEVÉL TIZENNEGYEDIK LAJOS MEG ÉN Irta: KUTASI KOVÁCS LAJOS ' 3. oldal______________________________________________ MAGYAR HÍRADÓ Születésnapjaimat nem szoktam különösebben megünnepelni, amióta elmúltam negyven éves. persze egészen más volt. Várakozás és izgalom előzte meg a születésnapot, a fiatalság még sietteti és kergeti az időt. Harminc év után márcsak tudomásul vettem, minden nagyobb lelkesedés nélkül, hogy megint elfutott egy esztendő. Negyven óta meg éppenséggel szeretném visszafogni a siető időt. Észrevétlen megyek el a születésnapjaim mellett: jó-jó, tudom, de azért hagyjuk ezt. Brazíliában a születésnapomat mindenki nyilván tartja: a család, a barátok, az ismerősök, de még a hivatalos újságíró szervezet is, amelytől pontosan megérkezik a születsénapi jókívánság. Lecsapnak rám, ünnepelnek, mintha olyan kellemes dolog lenne öregedni egy-egy esztendőt. A névnapokkal itt senki se törődik. Valaha otthon, a névnap — az volt az igazi. Most is bennem zsongnak a régi névnapok, apám és anyám névnapjának emlékei. Az előbbiből rám is hullt némi fény, merthogy az apám keresztnevét örököltem. Afféle kisebb nemzetségi, tágabb értelemben talán törzsi találkozások voltak ezek a névnapok. Összesereglettek a rokonok, a Jóska bácsik, Pista bácsik, Géza bácsik, Vilma nénik, Ágnes nénik, Ilonka nénik, sógorok, komák, unokatestvérek, távolabbi, pontosan nehezen meghatározható rokonok barátok. Tósztokat mondtak, ettek-ittak, koccintottak. Az egész napnak volt valami zsongiró ünnep-jellege, serény sütés-főzés a konyhán, ínycsiklandozó illatok a levegőben. A kora estében, az első hunyorgó csillagokkal megérkezett a felköszöntőre az első cigány, Lerdvai vagy a Kis Pusztai és bandája és rázendítettek az ünnepelt kedvenc nótájára. A “nyitány“ után megbuktatták a boroskancsót, hogy fürgében táncoljanak az ujjak a húrokon és el ne maradjon egyetlen arra érdemes nóta sem. Valamelyik bandában ott volt Jónás bácsi, az egykori hires primás, aki apámnak már fiatal korában is muzsikált. Kiöregedett cigány volt ez a Jónás bácsi, aki szerényen meghúzódott a banda közepén a hegedűjével, talán nem is játszott már, csak — szimbólum volt. A régi, cigányos, kvaterkázó felköszöntő névnapok rég az évek és az emlékek mély geológiai rétegeibe vannak eltemetve. Annál is inkább, mért — Braziliában senki se törődik a névnapokkal. Sokat tűnődtem ezen, mígnem rájöttem, hogy itt nagyon nehéz lenne névnapot tartani. Ugyanis, nincs az a naptára a világnak, melyben szerepelnének mindazok a nevek, melyek itt megtalálhatóak ! Persze itt is a leggyakoribbak a Joao—Jánosok (otthon azt mondták: még az Isten is János!), meg a Jósé—Józsefek. Megtalálható persze valamennyi bibliai név. Egy orvosi rendelő névtábláját olvastam: “Dr. Jesus, Medico Geral” — Doktor Jézus, általános orvos. Mindenesetre biztató ilyen orvoshoz menni ... Szép számmal találhatóak a Periclesek, Archimedesek, Pliniok. Egészen természetes, hogy a bevándorlók gyermekeikben is őrzik a hazájukból hozott keresztneveket. A magyarok között akadnak Csabák, Zsoltok, Szabolcsok (hogy ezeket hogyan ejtik ki, pontosabban: törik kerékbe a brazilok, arról jobb nem beszélni!) de még a Ferencek se írják át nevüket Francisco-ra, a Lajosok Luiz-ra, inkább elviselik, hogy Ferenknek vagy Lazsosznak szólítsák őket. A németek is megmaradnak Franznak vagy Heinrichnek és még az se zavarja őket, hogy a brazilok nem tudván kiejteni a “h” hangot, azt leharapják, kárpótlásul viszont egy “i” hangot ragasszanak a Heinrich végére és igy lesz belőle — Enriki. Az orosz bevándorló Vladimir marad, az arab Abdala, a japán meg Mizumoto. A brazilok szívesen és előszeretettel adják gyerekeiknek a régi indián neveket. így aztán, ha valakit Tibiricának, Tabajarának, vagy éppenséggel Ubirajarának hívnak, a neve ellenére se valószínű, hogy a caraja vagy a xavante indiánok nagyfőnöke. Tibirica ur lehet fürge kis portugál ügynök, Tabajará mulatt kereskedősegéd, Ubirajara meg éppenséggel néger liftkezelő fiú egy felhőkarcolóban. Brazíliában a névadásnak egészen sajátos, hogy ne mondjam anarchikus vonása van. Itt egyszerűen mindenféle nevet lehet adni az újszülöttnek. Valaki hallotta egyszer a Tannhauser-nyilányát és megtetszett neki, a fiának épp úgy adhatja a Tannhauser nevet, mint a — Wagnert. Olvasott valamit Emile Zolától, ami tetszett? Újszülött fiának a francia iró neve lesz a — keresztneve. Egyik ház cimjegyzékében fedeztem fel: Emile Zola le Camargo Silva Neves. Mondanom se kell, hogy ennek a Camargo de Silva Neves urnák — Emile Zola volt a keresztneve. Volt egy brazil elnök, akit úgy hívtak Washington Luiz. Természetesen Washington a keresztneve volt, Luiz a családneve. Az egykor legendás ujságkirályt Sao Pauloban mindenki csak úgy emlegette Chatobriand. Semmi köze nem volt a név eredeti viselőjéhez; ez csak a keresztneve volt. Az is hozzátartozik a brazil világhoz, hogy itt a keresztnév után tájékozódik az ember. Ha egy nagy hivatalban, szerkesztőségben, rádiónál, filmgyárban keresek valakit, akkor azt mondom: “Senhor Joa-val” akarok beszélni és nem “Senhor Silva-val”, pedig Joao legalább háromszor annyi él Sao Pauloban, mint Silva, bár a Silva-kból is kitelne egy nagyobb magyar mezőváros. Az újságok rendszerint csak a keresztnevükön emlegetik a közéleti embereket, politikusokat. Valahogy úgy, mintha mondjuk a két háború között Magyarországon az újságok első oldalán vastag cimbetükkel ez jelent volna meg Horthy Miklósról: “Miklós megnyitotta a Nemzetközi Vásárt”. Az egykori Jao Goulart elnököt meg éppenséggel becenevén Írták Jango-nak. Az előbbi példa ebben az esetben már igy módosulna: “Miki megnyitotta a Nemzetközi Vásárt”. Azt hiszem, a névadás sehol nem oly bizarr, mint itt. Amikor másfél évtizeddel ezelőtt Brazíliában járt Fleming, a penicilin felfedezője, több örömszülő Penicilina névre kereszteltette a kislányát. Amikor a brazil légierők első lökhajtásos gépei megjelentek, számos újszülött kapta a Játo nevet. S bár a náci Németországnak nem sok hive volt Brazíliában, mégis akadtak akik Hitler fénykorában mégcsak nem is Adolf, hanem Hitler nevet adtak gyereküknek. A háború után ezt a nevet úgy módosították, hogy hivatalos engedélyivel az egyik — családnévből lett keresztnév. Az egyik családban a napok nevét adták a gyerekeknek; ez persze nem uj ötlet, mert már Robinzon is Pénteknek nevezte el benszülött szolgáját. Egy másik apa egyszerűen számnevekre kereszteltette gyerekeit: Um, Dois, Trés, stb. Sokkal ötletesebbnek bizonyult az, aki ilyen nevet adott a fiának: “Um-Dois-Tres,-José-Quatro”, ami kissé hosszú ugyan és magyarul igy hangzik : “Egy-Kettő-Három-József-Négy”: Akad-Fí zfakoromban Kuii«i Kovács Lajos téstől magamhoz térve megkérdeztem honfitársa • vet adnak a gyerekeknek. így aztán nem ritka a Plinio Nakamura, a Roberto Haddad. Egyszer találkoztam egy magyarral, akinek a fia — Brutus névre hallgatott. Amikor a megiepeéstől magamhoz térve megkérdeztem honfitársamat, hogy miért épp ezt a nevet adta magyarul egyébként jólbeszélő fiának, azt a meglepő választ kaptam: — Tetszik tudni, valami szép ősmagyar nevet akartam! Hát igy lettél — Te is fiam Brutus . . . ? Persze, mint mindent, ezeket a furcsa neveket is megszogja az ember. Ma már tudom, hogy aki Milton, az nem feltétlenül azonos az “Elveszett Paradicsom” költőjével, hanem világositó a filmgyárban; aki Rubens, az nem feltétlenül flamand festő, hanem esetleg autóbusz soff őr vagy pincér; Nelson .nem admirális és trafalgári hős, ahnem. telekügynök; Van Dyck — vagy ahogy itt mondják: “Vandiki”-----nem festő, hanem éjszakai portás egy hotelben. S ha engem történetesen valaki úgy szólit meg, hogy Luiz, tudom hogy nem tévesztett össze XIV. Lajossal, a Napkirállyal. __________Thursday. May 27, 1971 MÁJUSI ÉVFORDULÓK Tamási Áron Kossuth-díjas iró halálának 5. évfordulója. Ney Ferenc pedagógus, tanügyi és ifjúsági iró, a magyar óvodaügy egyik úttörője születésének 157. évfordulója. Ráth György műgyűjtő, az Iparművészeti Muzeum szervezője és első főigazgatója 143 esztendeje született. Kóbor Tamás író és publicista halálának 29. évfordulója. Esze Tamás, a Rákóczi-szabadságharc hős had vezére 263 esztendeje halt meg. Bókay János orvos, a magyar gyermek-gyógyászat megalapítója születésének 149. évfordulója. Mikszáth Kálmán iró, a magyar regény- és novellairodalom nagy művésze halálának 61. évfordulója. Nóti Károly író, kabarészerző halálának 26. évfordulója. Szendrey Zsi gmond néprajztudós, a magyar néphit és a népszokások gyűjtője és elemzője halálának 28. évfordulója. Izsó Miklós, a 19. századi magyar szobrászat legjelentősebb alakja halálának 96. évfordulója. Mészöly Gedeon irodalomtörténész, nyelvész, müforditó, a nyelvészeti tudományok doktora 11 esztendeje halt meg. Börus Endre karmester, a gyermekkórusmozgalom megindítója halálának 11. évfordulója. Balassi Bálint, a magyar reneszánsz nagy költője, a magas művészi színvonalú, magyar nyelvű világi líra megteremtője halálának 377: •- évfordulója. Kassa Géza egyetemi tanár, a történelemtudományok doktora születésének 77. évfordulója. • Zathureczky Ede hegedűművész 12 esztendeje halt meg. Ferenci Zoltán irodalomtörténeti iró, kritikus — Petőfi, Deák és Eötvös József életrajzírója — 44 esztendeje halt meg. Pápay Sámuel nyelvész, az első magyar nyelvű rendszeres irodalom-történet szerzője halálának 144. évfordulója.
