Magyar Hiradó, 1971. január-június (63. évfolyam, 1-25. szám)
1971-05-20 / 20. szám
fr oldal MAGYAR HfRAOd Thursday, May 20, 1971 HALÁLTÁNC Irta: SZÉKELY MOLNÁR IMRE Egyik este hazafeló indulóban, a népszerű magyar vendéglő előtt vitt el az utam. Kiszűrődött a cigány muzsikálja, ki éppen ezt a nótát húzta: •“Temető' a Tisza, mikor kivirágzik. Millió kis lepke a halállal játszik Egy sem él odáig, mig számolok százig. Temető a Tisza, mikor kivirágzik . . Milyen csodálatosan jellemzi ez a kis nóta az életet . . . Hogy egyszer csak vége, talán pontosan éppen akkor, amikor alkotókedvünk teljében vagyunk és tovább kellene élnünk . . . Vagy a vágyak és az álmok sarkalnak uj célok, uj meglátások felé, amelyek már mind, de mind elkéstek . . . Nincsen tovább . .. Ez a kis négysoros vers a múltból elém hozott egy nevet, egy képet, egy arcot, amihez máris hozzátapad a megfiatalító emlékezés. A öreg Elefántra és Szegedre gondolok viszsza . . . A gáton emelkedő sétányra, amely alatt haragosan zúgott a Tisza. Széles hátán örvénylő hullámok tajtékoztak és a sodrások felett a fenti versben emlitett kicsi lepkék járták el haláltáncu-Székiiy-Molnár Imre kát. A tarajos vizfodrok hangosan csapkodták a Boszorkánysziget partjait. De andalogva suttogtak a Stefánia alatt, ahol a guggoló bokrok, az éjszakai köntösükben pompázó virágok és az olajfák nászi ölelkezése suttogták a szerelmet. A Stefánián még nem rombolták le a régi vár utólso omladékáit. A máladozó falak a betyárvilág emlékét őrzik. Épségben áll az a kazamata is, amelyben Rózsa Sándor raboskodott és a pince avas, penész dohában őrzik azokat a requizitumokat, amelyekkel elevenen nyuzatta meg Rádai Gedeon gr. kormánybiztos az alföldön és a szegedi tanyavilágban elfogott betyárokat. Érdekes színfoltja volt Szegednek Pálffy Dani nagyságos képviselő is, akinek nagyétkű bélpoklosságáról még ma is színes legendák keringenek. A nagyságos ur étlapján csak a pujka nem szerepelt, mondván, hogy az nem lehető madár, mert egy kevés belőle az embernek, kettő pedig — sok . . . Borivásbán a napi adagja egy kis gönci 'hordó volt, nem beszélve a kisüsti, köményes és egyéb madárlátta pálinkákról. Egy változnak a tegnapi dolgok nagyon is maiakká . . . Az Öreg Elefántról szeretnék elmesélni egyetmást, akinek az igazi nevét abban az időben is kevesen tudták, mert mindenki Elefánt Bácsinak szólította. Görnyedt háttal lépkedett, mintha púpos lenne, éjszakai lokáljában. Dicsfényövezte hófehér hajjal, melegséget árasztó kék szemekkel. A lokál neve “Dühöngő” volt. Egyetlen menedéke az élet száműzöttjeinek, a reménytelen szerelmekesnek, a nélkülözésekkel küzdő színészeknek, művészeknek és egyéb bohémeknek, az éjszaka szegénylegényeinek. Napi vendég volt itt hajdan Dankó Pista, Pósa Lajos, Mikszáth, Tömörkényi, Gárdonyi, Szalai a literátus főkapitánya, a Dugonics-Társaság megalapítója, Móra Ferenc és Juhász Gyula. Dankó Pistáról mindig elérzékenyedve beszélt. — Nagy művész volt . . . Idejárt hozzám sutytyógyerek korától. Sokszor itt is aludt a patkás kemence kuckójában. Nekem muzsikálgatta el először a nótáit . . . Magányos volt . . . Nem állt bandába ... Az ujjaival pötyögtette el hegedűjén az uj szerzeményeket és rekedtes hangján énekel te el a nóta szövegét. Augner főispán egyszer megkérdezte tőle: — Mondja csak barátom, miért nem dobálja ki ezeket az éhenkórászokat — és kezével körülmutatott az asztal körül ülő vendégekre, akik az Öreg Elefánt ingyenes kosztosai voltak. — Sok mi haszna, kasza-kapakerülő népség — és indulatosan dobbantott a lábával . . . — Színészek meg újságírók ezek — válaszolta szelíden Elefánt Bácsi és nem is kosztolom őket ingyen ... A legtöbbet fizető vendégeim . . . Augner gúnyosan vágta vissza: — Na, ezt már nehezen gondolnám. — Pedig ez igy van mert ezek nekem adják tehetségük aranyát és szeretetük gyémántját. Augner, aki haragudott az újságírókra, le volt forrázva. Mélyen az öreg szemébe nézett és megrázta a kezét: — Az Isten éltesse magát sokáig Elefánt. Ez olyan kötelesség, amit nekünk, a hatóságnak kellene elvégezni. A főispán szavának állt, mert ettől kezdve hivatalosan is pártfogolta ezeket — “a kasza, kapakerülőket” . . . Móra Ferenccel is voltak emlékei. Volt idő Móra életében, amikor olyan szegény volt, hogy az öreg Elefánt tette le a küszöbére az életmentő csomagokat. Juhász Gyuláról pedig mindenki tudta, hogy a HOMOKI ERZSÉBET LELKI KLINIKÁJA KIVÁNCSI. — Kedves Miss Homoki, sok nő nem várja meg amig a kiszemelt férfi közeledik hozzá, hanem ő kezeledik a férfihez. Én ezt nagyon csúnya szokásnak tartom, mert szerintem a nő mindig legyen tartózkodó és kiváncsi vagyok, hogy mi a véleménye. VÁLASZ. — Okos nő nem fut a férfi után. Az egérfogó sem fut az egér után, az egér előbbutóbb mégis besétál a. csapdába. * * í: MENYASSZONYOK. — Kedves Miss Homoki. 13 évvel ezelőtt fiatalon jöttünk Kanadába a bátyámmal együtt. Precíziós műszerészek vagyunk, rögtön kaptunk állást és már az elején jól kerestünk. Nemsokára önállósítottuk magunkat, a műhely jól ment, többször nagvobbitott unk és ma már komoly üzemünk van. Pár évvel ezelőtt kihozhattuk a szüleinket is. Akkor vettünk egy nagy családi házat 8 szobával és három fürdőszobával és ott élünk együtt. Eddig nőtlenek maradtunk, de most nősülni akarunk. Van is menyasszonyunk. Mi és a szüléink úgy gondoltuk, esküvő után az egész család legyen együtt a házban, mert 6 személynek elég egy ilyen 8 szobás ház, két verandával és nagy kerttel. Az én menyasszonyom nagyon szép magyar lány, üzletben ismertem meg, ahol elárusitónő, A bátyám menyasszonya kanadai születésű, iskolai tanárnő. Mi boldogok lennénk velük, csak az a baj, hogy az enyém nem birja elviselni a másikat. Sajnos meg kell mondanom, hogy utálja. Arra is gondoltunk, hogy egyszerre tartjuk meg az esküvőt, aminek a szüléink és a lányok szülei örülnének, de ő azt mondja, nincs az a pénz amennyiért együtt megy templomba a másikkal és még erősebben tiltakoszámüzetése éveiben estéről-estére nála kesereg te át az éjszakákat. A költő gavallér volt, amig az erszénye engedte. Reggeli zárás után úgy próbált védekezni a “sarkangyaloktól” —, akik már vártak rá és megostromolták, — hogy az édesanyjától kapott csatra járó bugyellárist odadata az Öreg Elefántnak, hogy őrizze meg és többször észrevette, hogy többet talált a bugyellárisban, mint amennyit benne hagyott ... “Te öreg — és megfenyegette ilyenkor tréfásan — nagy varázsló vagy . . . Hozzád érdemes kamatra adni a pénzt, mert éjszaka megfiadzik nálad.” — Bolond vagy Te Gyula! Éppen annyi az, amennyit itt hagytál, vagy tán — még annyi sem! A kisebb költőket és művészeket stílusosan, intézte el. Soha nem alázott meg senkit. Csodálatos művészettel tudott adni. Mindig tudta, hogy kinél hiányzik a bankó és ki van szűkében az aprópénznek. Ezeket vagy a sakkal, vagy a kártyával kísértette meg és hagyta őket — nyerni. Aztán csak könnyedén odaszólt a háta. mögött kibickedő főpincérnek: — Jani, egy heti ebéd és vacsora a művész urnák. Máskor pedig igy intézkedett: — Vesztettem Jani, fizessen ki tiz pengőt a szerkesztő urnák. Ezek az álmok, ez a szép múlt kisértett, air.ig gyalog bandukoltam. Hiába élt, lüktetett körülötem a város, nem vettem észre belőle semmit... Szegeden jártam lélekben, gondolatban és fájdalmasan, zokogott fel bennem a — fiatalság . . . zik az ellen, hogy együtt lakjon vele. Százszor kérdeztem már, hogy miért viselkedik igy, ő azonban nem tudja megmagy arázni, csak azt mondja, hogy neki nem kell. ki nem állhatja. Kedves Miss Homoki, szeretném kérni a tanácsát. VALASZ. — A maga menyasszonya nemcsak Shakespeare-féle makrancos hölgy. Idegenkedésének lélektani alapja van. Zavarja, hogy ő elárusitónő, a másik lány pedig tanárnő. Úgy látom, hogy egészen belelovalta magát ebbe az ok nélküli alaptalan ellenszenvbe. Ezt nehéz lenne kimagyarázni belőle. A menyasszonya azt mondja, hogy neki “nem kell” a másik lány. Ha magának viszont kell a menyasszonya, akkor engedjen. Hasztalan kísérlet erőltetni a barátságot vagy a közös esküvőt. Lehet, hogy idővel, felületes érintkezés erejéig megszokja majd a sógornőjét, arra azonban álmában se gondoljon, -hogy közös födél alá hozza őket. Ritka dolog, hogy sógornők rajongnak egymásért. Két haragos sógornő pedig nem 8 szobás, hanem még 16 szobás házban sem fér el. « * * SZERELEM JELIGE. — Kedves Erzsébet, régi olvasója vagyok a Lelki Klinikának, egyszer évekkel ezelőtt már tanácsot kértem, amikor életemnek egy nagy problémája előtt álltam. Most megismétlem. Röviden írom meg a történetemet,. Megismerkedtem egy férfivel és megszerettük egymást. Én férjezett asszony vagyok, ő nős. Nem kezdtünk viszonyt, hanem elhatároztuk, hogy elválunk és amikor szabadok leszünk, összeházasodunk. Nem sikerült elválni. A férjem azt követelte, hogy közös munkával szerzett házunk nekem járó felét adjam neki. Az ő felesége is azt követelte, hogy az egész házuk legyen az övé. annyira független egyéniségnek, Holmesnak látásmódja és szemlélete, nem rossz útikalauz. A világot abban a megvilágításban látjuk, amit önmagunkból vetítünk feléje. Tükör: mi nézünk vissza belőle. Holmes nem elsősorban volt detektív. Csak éppen történetesen és mellékesen. Műkedvelő módjára. Módot nyerve ezáltal a korlát(Folytatás a 9-ik oldalon)
