Magyar Hiradó, 1971. január-június (63. évfolyam, 1-25. szám)
1971-05-20 / 20. szám
Thursday, May 20, 1971 MAGYAR HTRADÉ 9. oldal LONDONI LEVÉL HOLMES TITKA Irta: HALÁSZ PÉTER HaUu Péter Meglepetéssel teljes büszkeséget éreztem, amikor az elmúlt hét egyik reggelén, föltépve á postán érkezett nagyalakú borítékot, a “The Sherlock Holmes Journal” legújabb száma került elő belőle. Halkan íütytyentettem, szakasztott úgy. ahogyan Holmes is tehette (vagy tehette volna) valamilyen váratlan fordulatot elhozó pillanatban és ha volna dr. Watsonra emlékeztető hűséges titkárom és munkatársam (mint ahogyan nincs), ki ekkor aziránt érdeklődik, hogy ugyan mi váltotta ki meglepődésemet, válaszom az adott pillanatban minden kétséget kizáró módon igy hangzik: — Elemi, kedves barátom, elemi. Ma reggeli poétám annak bizonyítéka, hogy nevem rákerült a londoni Sherlock Holmes Society levelező-listájára, amely hihetően azzal a megtiszteltetéssel jár, hogy elküldik címemre a “Journal” egy-egy legújabb számát. Könnyen elképzelhető, hogy ez nem mindenki számára tűnik nagy eredménynek, én azonban annak tekintem. Tavaly nyáron, Londonba kerülve, végigböngésztem azt a vaskos kötetet, amely megtalálható a közkönyvtárakban és tartalmazza az Angliában megjelenő összes napilapok, hetilapok, folyóiratok, időszaki közlönyök neveit, szerkesztőségeik és kiadóhivatalik címét, telefonszámát. Ezek sorában bukkantam rá a The Sherlock Holmes Journal cimü lapra, amelyet minden esztendőben kétszer (tavasszal s késő-ősszel) publikál a londoni Sherlock Holmes Társaság. A Journal cime: 39 Gabon Mews, London S.W. 1. S a cim mellett a telefonszám. Föltárcsáztam a számot. Női hang jelentkezett, hűvös és tartózkodó. Bemutatkoztam és bocsánatot kérve az alkalmatlankodásért, aziránt érdeklődtem, hogy hol tudnám megvásárolni a Journalt? A hang, ha lehet, még tartózkodóbbá vált. — Sehol — mondotta — a lap Angliában nem kerül árusításra. Amerikában kapható néhány helyen. Itt azonban kizárólag a Társaság tagjai számára készül. — Nem volna-e mód mégis arra, hogy hozzájussak legalább egy példányához? — Nehéz kérdés — válaszolta — a lap korlátolt számban készül, előállítási költsége igen magas, a tagsági dijak fedezik, egyes példányainak azonban nincs ára, nem is árusíthatók. Azt ajánlanám azonban, hogy Írjon címünkre egy levelet és közölje abban: miért óhajtja a lapot? A levéllel foglalkozik a titkárság legközelebbi konferenciája és meghozza döntését. Ez a felszólítás valójában igényesebb feladatot rótt rám, mint amilyennek első pillanatban tűnik. A kívánság tökéletesen indokolt. Miért óhajtom a Journalt? Kíváncsiság vezet? A különcségek iránti érdeklődés? Gúny? Irónia? Krokit készülök írni róluk? Karikatúrát bizarr angolokról, akik Társaságot létesítettek s tartanak fent egy sosasem-élt, vitatható értékű irodalmi alak emlékére? Vagyis: közöljem álláspontomat és helyezzem megfelelő, távlatba érdeklődésemet, hogy az illetékesek eldönthessék, méltánylást érdé mel-e, vagy elutasítást? A felszólítást tehát nem vettem könnyedén, sőt valójában úgy tekintettem, mintha miniatűr disszertációt kellene írnom Sherlock Holmesről. Miért érdekel a Társaság, és az annak kiadásában megjelenő Journal? Természetesen nem a puszta kíváncsiság vezet. Akkor sem a kíváncsiság vezetett, amikor néhány esztendővel ezelőtt megvásároltam New Yorkban William Baring-Gould két hatalmas albumát, az “Annotated Sherlock Hoimes”-t, amely nemcsak Sir Arthur Conan. Doyle-nak Sherlock Holmesről irt négy regényét és ötvenhat elbeszélését — tehát a teljes Holmes-irodalmat tartalmazza — de Baring-Gould jegyzeteit, utalásait e történetekkel kapcsolatban, minden mozzanatot külön megvilágít, összefüggésbe hoz más epizódokkal, az eseményeket, a iogikai következtetéseket elhelyezve a korabeli Anglia, a társadalom életében, végignyomoz minden lépést, Holmes módjára és szellemében magyarázza Holmes-t. A két album-nagyságu kötet összesen ezerötszáz oldal, az eredeti első kiadások rajzaival, illusztrációival — és mindezt kölcsönhatásában hozza fókuszba: hogyan hatott a kor Holmesra és hogyan hatott ő a korára. Az album borítólapjának fülszövege tartalmaz egy figyelemreméltó megállapítást: “Mondják, hogy három képzelt alak van, akit a világ minden olvasója ismer: Hamlet, Robinson Crusoe és Sherlock Holmes.” A megállapítás igaz és e három annyira különböző karakter egymás mellé állítása, maga a felsorolás, kulcsot ad halhatatlan sikerük titkának megfejtéséhez. Mindhárman az emberi sorsnak és az általános érvényű emberi egyéniségnek olyan klasszikus képviselői — és mindhárman az emberi karakternek más-más, sorsdöntő jelentőségű motívumát reprezentálják — amilyet csakis az emberi sors nagy tükre, az irodalom vetíthet vissza. Hamlet, a végzetes habozó, Robinson az építő és Holmes a független gondolkozó. Holmesnak nem az esetei azok, amelyek alakját legendássá és irodalmi értékűvé tették: nem is mindegyik különösképpen érdekes, jórészük már elavultnak tekinthető, Írtak ezeknél érdekfeszitőbb, váratlanabb, frappánsabb detektív-történeteket — de a szálakat kibogozó mesterdetektivek ez újabb történetek mögött, a Holmeséhez viszonyítva csak átmeneti, múló életű deputációt remélhetnek. Nem az esetek egyedülállóak, de a mód, ahogyan Sherlock Holmes közelit hozzájuk: a tökéletes függetlenségnek, a mindennel és mindenkivel szemben megőrzött egyéni szabadságnak és cselekvési lehetőségnek birtokában. A világ annyira érdekes, annyira színes, meglepő, változatokkal teli és izgalmas, amennyit az ember önmagából, saját egyéniségéből kivetít feléje — a világ az egyén képzeletgazdagságának, szellemi szabadságának megfelelően alakul, változik az egyén számára, kínál mindent, vagy nem kínál semmit. Az ember erre vágyik, erre a világra, ezekre a tájakra, az alkonyak ilyen színére, az esőnek ilyen ritmusú kopogására, reggeleknek ilyen izére, szellemnek, észnek, akaraterőnek ilyen ébredésére, fáradására, elvonulásnak, viszszahuzódásnak, bezárulásnak arra a lehetőségére, amely Holmesé. Utcák, városok, vonatok, hegyek, szakadékok, ellenfelek, tanácsot kérők, segítségre szorulók, megfejtésre váró rejtélyek mind olyan fénytörésben jelennek meg Holmes világában, amiuyet képzeletünk legelrejtettebb zugában mi magunk vágyunk, önmagunk köré. Holmes a képzelet-gazdag ember jelképe — és olvasók tizmillióínak, százmillióinak újabb és újabb nemzedékei kölcsönkérik e képzeletnek, e korlátokat nem ismerő és nem tűrő életérzésnek, a tökéletes szabadságnak áhitott izeit. Ezt írtam meg a Sherlock Holmes Társasághoz küldött levelemben. írni akarok a Journalról, közöltem velük, azért szeretném elolvasni. A világban ma sokan utaznak, talán soha még annyian nem utaztak, mint ma és soha még ennyien nem utaztak — kifosztott képzelet-viálággal. E különös fantáziájú embernek, e szellemileg olylanul szabad mozgáshoz. Holmes azért volt mesterdetektiv, amiért mindannyian mesterdetektivek szeretnénk lenni. Nem a bűnösök hajszolásának lehetősége a vonzó. De az emberi természet nagy térképén való szabad kalandozás. Néhány nappal ezután megérkezett címemre a Sherlock Holmes Journal két legutóbbi száma. Kitűnő kiállítású, 32-oldalas folyóirat. Címlapjának belső oldalain a Társaság tagjainak névsora. Összesen 360 tagja van a Társaságnak: elnöke Lord Gore-Booth, tagjainak nagyrésze orvos, ügyvéd, nyugalmazott katonatiszt, tanár, parlamenti képviselő. A cikkek némelyike Sherlock Holmes tulajdonságainak, egyéniségének, . felkészültségének egy-egy motívumát veszi elemzés alá. “Holmes egyetemi pályafutásának mérlegelése.” “Holmes és a zene.” “Turista-kalauz Sherlock Holmes Londonéhoz.” “Sherlock Holmest alakitó színészek felsorolása, a szerepről alkotott koncepciójuk vizsgálata.” A Társaság találkozóiról szóló hírek, riportok, szerkesztőségi posta, levelek, válaszok. A lap egyik cikkéből kiderül, hogy Sherlock Holmes Társaság nem csak Londonban működik, de New Yorkban, Tokióban, Kopenhágában és Dublinban is. Emberek sokfelé keresik a tökéletesen független gondolkozás és a maradéktalan szellemi szabadság művészetének titkait. Most tehát itt az uj esztendő első Sherlock Holmes Journalja. Hozzácsatolva kis cédula: With the compliments of the Honorary Secretaries. A tiszteletbeli Titkárság üdvözletével. A listára ke rültem? Jól feleltem? Elfogadták a disszertációmat? Valaki rámbólint a messzeségből, halvány mosollyal, kis iróniával: elemi, kedves uram, elemi . . . ? LELKI KLINIKA (Folytatás a 8-ik oldalról) Nem mentünk bele ebbe, mert nekem havi ISO dollár, neki 330 dollár jár a bérből. Elhatároztuk, hogy nem várunk és összeköltöztünk. Hala Istennek gyönyörűen élünk, csak mostanában nagyon kezd zavarni, hogy annyi idő után még mindig nem vagyunk törvényes házastársak. AzzaJl próbálom vigasztalni magamat, hogy nagyon szeretjük egymást és Isten előtt mi házastársak vagyunk, de azért úgy érzem, hogy ez mégsem az igazi. Iíérve-kérem, hogy válaszoljon a kétségeimre. VÁLASZ. — Két részre kell osztani a problémáját. Egyik a kapcsolatuk. Más is kérdezett már ilyet tőlem. Magának is csak azt válaszolhatom, amit neki. Más partnerekkel is megtörténik, hogy nem tudnak elválni, összekötik az életüket és kapcsolatuk igazabb, szebb, tartalmasabb, értékesebb, mint némelyik házasság. Magát mégis bánja, hogy nem törvényes házastársak. Akkor tudnának segíteni ezen. Maguknál ninca elháríthatatlan akadály. Csak anyagi kérdésről van szó. Adják oda a házak felerészét. Mondjanak le a bérről. Biztosan nem abból élnek, hanem más keresetük van. Meg tudnak élni a keresetükből, legfeljebb összehúzzák magukat. Ha kapcsolatuk rendezetlensége olyan nagyon bántja, érdemes anyagi áldozat árán változtatni rajta. Üzenetek. —1. Mr. Vargha. Köszönöm elismerő sorait. Természetes, hogy kulturális kérdésekben is adok felvilágosítást, amennyire tőlem telik. A magyar nyelv pedig szivem ügye. Jól néz ki, rosszul néz ki helyett magyarabb. jó színben van, rossz színben van. Kijátsza magát nagy főnöknek helyett: adja a nagy főnököt. Az üzlet nem kifizeti magát, hanem kifizetődő vagy meghozza a hasznát. — 2. Mrs. Anna Cs. A kérdezett színészek közül kettő volt házaspár; Góth Sándor ás Kertész Ella, Törzs Jenő és Forrai Rózsi.
