Magyar Hiradó, 1971. január-június (63. évfolyam, 1-25. szám)

1971-05-20 / 20. szám

MAGYAR HÍRADÓ 6. oldal Thursday,; May 20, 1971 UTAZÁS AZ AMERIKAI NŐ KÖRÜL Irta: SÁGI PÁL Eszemágában sincs tengelytakasztani az ujfe­­ministákkal, mert könnyen úgy járhatok, mint szegény Zubin Mehta, a losangelesi filharmoniku­sok nemzetközi hirü karnagya, akit megpiketteltek és Az ÉV Férfi-Soviniszta Zenei Disznója cimet akasztották rá pusztán azért, mert valami ártalmatlan megjegyzést merészelt tenni a zenekarban működő zenész höl­gyekre. Szóval nem akarom, hogy megcibálják a fülemet, azért mégis megmondom: ha tudni szeretném, hogyan él és hová tart az amerikai nő, még­sem az ujfeministákat kérdezem meg. Inkább a népszámlálási hivatal és az analitikusok vélemé­nyét vetem össze, hogy képet kapjak róla. Amilyen izgató a téma, olyan izgalmas a kép: fények és árnyak játszanak rajta. Az amerikai nő ma egyre nagyobb számban megy dolgozni, egy­re nagyobb számban iratkozik be főiskolára, egy­re több él magányosan, egyre több válik el és egy­re több éli túl a férjét. Ez a nem is túlságosan hosszú mondat fest képet arról: hogyan él az amerikai nő. De nem érdektelen szem ügyre ven­ni a részleteket. Ötmillióval több a nő mint a férfi. 104 millió nőre csak 99 millió férfi jut. De nem mindenütt egyforma ez a különbség. A nyugati államokban, ahol valaha, a pionír időkben kevés volt a nő, szá­­zalákszerüen ma is valamivel kedvezőbb az arány­szám. Sőt Alaszkában, fent magas Északon nő­­hiány van: 107 férfire csak 100 nő jut. Ez azon- * * Az elmúlt hét egyik legfontosabb politikai fej­leménye Anwar el-Sadat egyiptomi elnök, Nas­ser utódja, ellenfeleinek likvidálása volt. Sadat egy merész mozdulattal a sarokba szorította ri­válisait, köztük Aly Sabry szovjetbarát alelnökö-:. Ezcel a lépéssel Sadat, csakúgy mint elődje Nas­ser a mester politikus, azt akarja bizonyítani, hogy vaskézzel fog kormányozni és nem fél a következményektől. Eddig nem sok félni valója vari, mert a tömegek ebben a pillanatban mellet­te vannak. Hogy meddig, azt a közeljövő fogja megmutatni . . . * sjc $ A gazdasági vonalon a dollár nemzetközi érté­kének, a csökkenése majdnem pánikot idézett elő a pénzpiacon. A spekulánsok mintha összebeszél­tek volna, rohamot intéztek a dollár és annak aranyfedezete ellen. Az európai erőpróba nem ártott a dollár vásárló erejének, sőt megint csak azt bizonyította, hogy habár az Egyesült Álla­mok túl sokat költ a vietnami háborúra, a dollár még mindig a legszilárdabb pánzegység a vilá­gon és nincsen olyan nemzetközi gazdasági kom­bináció, amely a pénzegységünk iránti bizalmat meg tudná ingatni. :■< :jc :J: A belföldi vonalon a postai szállítási árak eme­lése a hét legfontosabb eseménye. A postai díj­szabás emelése megint csak egyes kongresszusi vezető felelőtlenségét bizonyitja. Mialatt saját le­vezetők felelőtlenségét bizonyitja. Mialatt saját le­élvez, addig az átlag amerikai polgár vasárnap óta 20 százalékkal több bélyeget kénytelen levelére ragasztani. Mondanunk sem kell, hogy a postai díjszabás emelése súlyosan fogja érinteni azokat a lapokat és folyóiratokat, amelyek a postai szál­lításra vannak utalva. ban nem változtat a lényegen, hogy általában mégis több a nő. Legkirívóbb a különbség New Yorkban. Ott 100 nő csak 82 férfi közül válogat­hat, ha férjhez akar menni. Az adatok azonban azt mutatják, hogy nem na­gyon sietnek a férjhezmenéssel. Éppen ellenke­zőleg. 10 évvel ezelőtt statisztikai átlagban a lá­nyok 20 éves korukban mentek férjhez. Ma 21 év körül jár az átlag. A 10 évvel előbbihez képest emelkedett a házasságok száma. A férfi-hiány éllenére 100 nő közül csak 5 marad végleg vén­kisasszony. Vagyis a lakosságnak körülbelül 10 százaléka házasságot kötött. Igaz, hogy a válás is több volt: 660 ezer. Majdnem minden három házasságra egy válás jutott. A születések számában is változást hoztak az utóbbi évek. Több lett a mama-korba került nő. Éveken át lefelé ment a születések görbéje. Ké­sőbb, alacsonyabb szinten ugyari, de állandósult Tavaly már növekedett. Az egy nőre eső arány azonban mégis csökkent. A szegény és a jómódú vagy gazdag családokban valamivel több gyer­mek született mint azelőtt, a középosztálybeli családokban kevesebb. Különösen az egyetemi végzettségű feleségek kerülik az anyaságot, És még valami a biológiai adatokhoz: a nők életkora meghosszabbodott, átlagban 7 évvel tovább élnek, mint a férfiak. További adat a nőkről : emelkedik a házasságon kivül született gyermekek száma. A leány-anyák között sok a 20 éven aluli. Egy esztendő alatt 339 ezer törvénytelen gyerek született. Ebből 184 ezer néger, 155 ezer fehér. A néger lányok sorá­ban valamivel csökkent, a fehérek között vala­mivel növekedett az arány. A szociológusok fő­ként a szabadabb, kötetlenebb életformával, a li­berálisabb társadalmi felfogással magyarázzák, hogy több a törvénytelen gyermek. Más szocioló­gusok és az egyházak sok képviselője azokat a szo­ciológusokat, pszichológusokat, egyetemi tanáro­kat és nem utolsósorban írókat teszik felelőssé, akik túlságosan a szekszuális élet szabadsága fe­lé terelték a fiatalság érdeklődését. A házassági tanácsadók viszont azzal vigasztalódnak, hogy a házasságon kívüli szülések nem szaporodtak any­­nyira, mint amennyire a házasságkötések. A sok házasság ellenére az amerikai nők nagy­része mégis magányos. A magányosan élő felnőtt nők száma 10 év alatt 50 százalékkal emelkedett. Ma több mint 7 és félmillió felnőtt nő él egyedül vagy lakótársnővel, aki nem rokona, nem hozzá­tartozója. Legtöbbjük 65 éven felüli. Utánuk rög­tön a 20—34 év közötti korcsoport következik. Ezekből nagyon sok az elvált vagy különváltan élő. Az analitikusok szerint ez azt bizonyitja, hogy az amerikai nő el tudja tartani magát. Nem szorul arra, hogy mindenáron férjhezmenjen csak azért, hogy férje legyen, aki eltartja. Ami a munkát illeti, a dolgozó nők száma az utóbbi évtizedben nagy mértékben növekedett. Egyre több jutott munkához. Ezt egyrészt a tech­nika fejlődése hozta magával.. A nőket nem vet­ték fel nehéz munkára, amihez testi erő kellett. A hatvanas években a mezőgazdaságot és az ipart gyors ütemben, fokozott mértékben gépesítették. Egyszerűbb és főként könnyebb lett sok munka. Ez a nőknek kedvezett. A hatvanas években 14 millió uj munkalehetőség nyílt. Ebből több mint a fele, 8 és félmillió nekik jutott. Persze azért ma is a legkönnyebb munkákban vezetnek. Minden négy irodai állásból háromban nő dolgozik. Azonfelül, hogy a gépek könnyebbé tették a munkát, még néhány más magyarázata is van an­nak, hogy több nő dolgozik. Nagyon sok 35—45 év közötti feleség gyermekei már annyira felcsepe­redtek, hogy nem szorulnak állandó mamai gondo­zásra és az anya visszament dolgozni vagy leg­alábbis részidős munkát vállalt. Sok alacsony jö­vedelmű családban munkába kellett menni az asz­­szonynak, mert szükség van a keresetére. Más feleségeket — legalábbis igy mondják a pszicho­lógusok — nem az anyagi kényszer hajt munká­ba, hanem az elégtétel érzése, hogy megállnak a maguk lábán. Különösen az intellektuelek, ügy­védek, orvosok felesége között sok az ilyen. A pszichológusok azt mondják róluk: szűk nekik a háztartás. A háztartási gépek elszaporodása és a félig­­kész vagy mélyhűtött kész ételek nagy választéka is lehetőséget adott a nőknek, hogy munkába menjenek. A gép és a kész étel megkönnyítette a háziasszony otthoni munkáját. Az egyik kutató­­intézet kimutatása szerint a háziasszony a kész, félig kész és konzerv ételekből 32 perc alatt négy­­fogásos vacsorát tálalhat, aminek a főzése-sütése egyébként 2 óra 41 percig tartana. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy a nő könnyeb­ben vállaljon munkát akár anyagi szükségből akár azért, mert “szűk neki a háztartás”. De az isko­lázottságnak is köze van a lehetőségekhez. Egy­re több az olyan munkakör amihez több intelli­gencia kell. És a nők előretörtek az iskolázott­ságban. A legalább négy középiskolát végzett fe­hér nők száma 65 százalékról nyolcvanra, a nége­reké negyvenről hatvanegyre emelkedett. Még feltűnőbb a nők előretörése a főiskolákon. A fő­iskolát végzett férfiak száma néhány év alatt megduplázódott, a nőké azonban 160 százalékkal ugrott felfelé. Mindent egybevetve, George Brown a népszám­lálási hivatal igazgatója azt mondja: a nők hely­zetében tapasztalható szociológiai változások ar­ra mutatnak, hogy az amerikai nő gyors ütemben közeledik a teljes egyenjogúság felé. A haladó szociológusok és politikusok egy része nem osztja a véleményét. Főként azt kifogásolják, hogy még mindig alig van jelentős szerepük a politikai élet­ben és keveslik a vezető pozícióban lévő nőket a közhivatalokban. Az ujfeministákaak azonban minden ami eddig történt vagy folyamatban van, kevés és lassú. Sokkal többet és expressz-sebes­­séget követelnek, sokszor nagy lármával. Az már a nőktől függ, hogy velük együtt lármáznak, tün­tetnek, pikettelnek vagy kevesebb handabandá­­zással, de annál kitartóbb igyekezettel lépésrpl­­lépésre nyomulnak előre és hódítják el a had­állásokat a férfiaktól, akik — végeredményben nem is ellenségeik. DEBRECZENI JÓZSEF: ANYANYELVEM E csupaszivet, e hívón hangzót, E gazdagot, kit kincse felvet, Ezt a játékos, zengő harangszót, Ismerem-e vajon e nyelvet? Balassa vallott, Vajda verselt, Dózsa kiáltott, Mikszáth irt ezen; Arany tündöklött, Csokonai perzselt; Értem-e már, vagy még csak élvezem? Szonett harmata, balzsamir, Gondolat kelyhe: kegyszer. Anyám éneke: anyanyelvem, Megtanullak-e egyszer? Vagy végzetem talán, hogy véled Rajongó harcom hasztalan harcolom, S úgy némulok el majd húszezer Szegény szavammal gégeporcomon . . .

Next

/
Thumbnails
Contents