Magyar Hiradó, 1971. január-június (63. évfolyam, 1-25. szám)
1971-05-06 / 18. szám
Thursday, May 6, 1971 MAGYAR HIRADO 15. ddal AZ ERDŐ EBREDESE Irta: FEKETE ISTVÁN Amikor még március fagyos csizmái kopognak a hegyeken, és az öregedő tél önmagáról dudol jeges nótákat a fenyőknek, lent a völgyekben megpuhul a szél'hordta avar és a mezőkön bogerászó varjak felnéznek a felhőkre, hogy valahonnan délről nem hoztak-e valami üzenetet. Mert ilyenkor már van valami a levegőben, amitől elcsendesedik a fák orgonája, figyelve kihúzzák magukat az öreg bükkök és a som rügyeit úgy csiklandozza valami belülről, hogy már alig férnek a bőrükbe. Esténként puha köd leng a patakok ágya felett, különös vajúdó párát lehet a föld,, melytől megreszketnek az alvó lepkék báb-bölcsőjükben és álmosan fintorog a mókus meleg, téli fészkében. S ha felsüt a nap, nyújtózkodik az erdő. A fák korhadt ágakat dobnak le magukról, az utak kezdenek felszáradni, a szél a téli sziszegés helyett lágyabb suhogással fésüli az erdőt és egy reggelen a bokrok alatt kinyitja ezer fehér csillagszemét a hóvirág. Hideg van még ilyenkor, és a hidegnek nincs más színe, csak a fehér. Utána jön a sárga, kék, a lila, rózsaszín, és legvégül a nyár rózsaszín, és legvégül a nyár ragyogásában, a pipacs égőpiros lángolása. De ez még messze van. Az erdő, a nap most még nem tud kis cselédeinek sem szint, sem illatot adni. De nem is kell. A természet éledése lassú és lágy, mint a simogató anyai kéz. Nem melegedik fel egyszerre, mert az elpusztítana mindent, hiszen a fák magukban hordják még a téli dermedést, az állatok magukon a téli bundát, melyet, ----ha hirtelen melegednék fel az idő — nem vehetnek le és tehetnek molyzsákba, mint az emberek. Rendre, rendre: sorjában. A fehér szin után jön a sárga, a hóvirág után a déli domboldalakon, mintha maga a kén virágzott volna ki, szinte nevetnek a sombokrok sárga csokrai, alattuk pedig a tavaszi kankalin majdnem ugyanolyan szinü kis virágai. És ha felsüt a nap, az öregerdő mélyén, mintha a tavasz orgonája szólalna meg, búgni kezd a yadgalamb. Lágy ez a hang, nem kiált, nem harsog, nem rikolt, csak szétfolyik, mint a sóhajtás és meghallja mindenki. A mókusok kidörgölik szemükből az álmot, a (harkály elhallgat értelmetlen kopogtatásával a beteg fák mellkasán, a patak, száradó partján vidáman futkos a barázdabillegető — aki szintén most érkezett külországi útjáról — a földben mezmozdulnak a giliszták és egyéb dermedt férgek, a hangyabolyban akkora a sürgés-forgás, mintha vásárra készülnánek, a tavak hideg, téli kékje meleg barnára válik, és a halak megmozdulnak iszapágyukban, ahova még októberben feküdtek: a napsütötte erdő felett reszketni kezd a levegő, melynek érintésétől elindulnak a nedvek a fákban és az alvó rügyek duzzadtak lesznek, mint az élet Ígérete. És ekkor megjelenik a harmadik szin az erdőn: a kék. Még csak itt-ott elbújva a bokrok meleg szoknyája alatt, de körülötte édes illat omlik a földre és szerényen szétnéz kék szemével a tavaszodé világban: az ibolya. Illatát aztán elkapja a szél, játszik vele, meghordozza a csalitokban, az öreg erdőben, hol néma odvakban vadméhek aludtak eddig, de most a meleg illattól megzendül az odú és álmos tántorgással kirepülnek az első méhek. Bug a galamb, dongnak a méhek, esténként óvatosan megszólal már a feketerigó és fuvolájára kipattan a füzek ezüst barkája, de meghallják a denevérek is, és amikor elhallgatott a rigó, a sziklák hasadékaiból, elhagyott vadászházak kéményéből, öreg odvakból apró árnyak szállnak ki némán, mint a titkos gondolat, hogy van-e már élelem odakint, repkednek-e az épi bogarak. Hát bizony nemigen repkednek még, de helyettük ugyanolyan lágy szárnyalással pisszegvekorrogva nászrepülésben a szalonkák népe. Hallgat az erdő — hiszen fel sem ébredt még igazán — csak a szalonkák űzik egymást vak szerelemben és az erdők lila árnyékából lángpenge vág az ég felé, dörren a puska és a vándorlovagok vére rácseppen a hóvirágok fehér arcára. Aztán elhallgat minden, csak a bagoly jár nesztelen szárnyalással, felemel egy-egy egérkét és viszi haza az odúba, mert neki ilyenkor már tojásai vannak és az assznynak is kell valamit enni, ugyebár . . . Ezenközben múlnak a napok. Eltűnik a hóvirág, megfakul az ibolya, a fűz barkái helyett a leveleit suhogtatja már a szél és hozzák, egyre hozzák a tavaszt az érkező ván-MÁJUSI ÉVFORDULÓK Alexy Károly szobrász, a magyar romantika egyik mestere halálának 91. évfordulója. Böckh János, az első magyar geológus-nemzedék vezető egyénisége, a Magyar Földtani Intézet volt igazgatója halálának 62. évfordulója. Bielz Mihály litográfus, nyomdász — az első erdélyi kőnyomda alapitója Nagyszebenben — 184. esztendeje született. Pázmány Péter 336 esztendeje alapította meg a nagyszombati, később pesti Tudományegyetemet, amely 1949-ben az Eötvös Loránd Tudomány egyetem nevet vette fel. Krúdy Gyula iró, a modern stilusu mestere halálának 38. évfordulója. Id. Lóczy Lajos világhírű geológus és földrajztudós, a Földtani Intézet volt igazgatója, a Balaton környékének geológiai kutatója 51. esztendeje halt meg. Gulyás Pál költő és irodalomtörténész 27 esztendeje halt meg. Lendvay Andor operaénekes, érdemes művész halálának 7. évfordulója. Ábrahám Pál zeneszerző 11 esztendeje halt meg. Alexander Humboldt német természettudós, a földtan jelentős kutatója, halálának 112. évfordulója. Ivényi-Grünwald Béla festőművész, nagybányai müvésztelep alapitó tagja születésének 104. évfordulója. Bezerédj István, az első jobbágyfelszabaditó földesur halálának 115. évfordulója. Vajda János költő a 19. század második felének kiemelkedő magyar lírikusa 144 esztendeje született. Berzsényi Dániel a 19. század elejének kiemelkedő magyar költője 195 esztendeje született. Székely Bertalan festőművész, a 19. századi magyar festészet egyik kiemelkedő alakja születésének 136. évfordulója. Baktay Ervin India-kutató, a Kelet-Ázsiai Muzeum munkatársa halálának 8. évfordulója. r m Hollósy Simon festőművész, aki a magyar fesdorok. A Dél végtelen ege elküldi a pintyet, a csízt, az éneklő rigót és mindenki hozza magával a kis hangszerszámát, ki a fuvoláját, ki a citeráját. Minden reggel jobban tele van muzsikával az erdő. A nyír már zöldben pompázik, az utakat benőtte a fü, a vágásokban mérgesen ágaskodik a csalán és száll a dal, mámorba hanyatlik a szerelem, készülnek a fészkek, millió uj élet lüktet a csirák és szivek mélyén és egy reggelen fehér nászruhájukban esküvőre hívják az erdei népeket a vadcseresznyefák. Az öreg tölgyek, vén bükkök, szijas szilfák és mogorva körtefák nehezen öltöznek, nehezen ébrednek, de az esküvőről, a nász ébredéséről elmaradni nem illik. Felsüt a nap, vadcseresznyefák virágkoronája kitárja millió kelyhét az áldó nap felé és a méhek lakodalmas népe zengeni kezd a szerelem, az élet, a tavasz orgonáján. Csupa napfény az erdő, csupa égig száiíó dal. Nem alszik már senki, és vándorló kis bárányfelhők megállnak az égen hallgatózni, bár ok nem hivatalosak a lakodalomba. Áll a nász, az erdő felébredt. tészet fejlődésére maradandó hatást gyakorolt, 53 esztendeje halt meg. Baross Gábor, a magyar vasutügy reformere 79 esztendeje halt meg. Batsányi János költő, első irodalmi folyóiratunknak, a Magyar Museum-nak egyik alapitója, 208 esztendeje született. Entz Ferenc botanikus, kertészeti iró — ő létesítette 1853-ban Pesten az első kertészeti iskolát — 94 esztendeje halt meg. ' MÁJUSI JELES NAPOK 1. A tavasz teljes hatalomba lépésének ünnepe. Városon és falun egyaránt szokás a májusfa állítása, a szerenád és a majális. A legények színes szalagokkal diszitett fiatal nyírfát állítanak kedvesük ablaka alá. “Kedvesemnek háza előtt, Az éjszaka magas fa nőtt, Gyenge szellő lágy szárnyain, Piros kendő leng ágain.” A csalfa lányok háza elé viszont száraz kórót. állítottak. Egyes községekben a falu- fiatalsága közös májusfát állít. A fa kidöntése ünnepélyes, táncos mulatsággal történik, de ezen csak azok vehetnek részt, akik a díszítésben is részt vettek. 6. János a babevő: ezen a napon vetik a babot. 12. Szervác 13. Pongrác 14. Bonifác — együttesen a “fagysszentek”. Nem tanácsos fagyosszentek előtt szabadba kiültetni a palántákat. 16. Nepomuki, vagy népiesen “neszepuszi” Szt. János, a halászok, molnárok, hajósok védöszentje. A tiszteletére rendezett csónakos körmenetet Jánoska-eresztésnek hívják. 23. Áldozócsütörtökön megivott bor vérré válik. Ezért a betegeket bőven itatják, az egészségesek pedig “szesszel bőjtölnek.” 25. Orbán, a szőlősgazdák és vincellérek védnöke. Bogarai a méhek, amelyek ez idő tájt kezdenek rajzani. Dunántúlon az öregasszonyok körülseprüzik a tűzhelyet, a konyhát, az udvart, folytonosan kiabálva, hogy Orbánnal együtt a hideget is kiüzzik a házból.
