Magyar Hiradó, 1971. január-június (63. évfolyam, 1-25. szám)
1971-04-29 / 17. szám
Thursday, April 29, 1971 MAGYAR HÍRADÓ 15. old*! Árkövy Richárd élete és halála Irta: VASVÁRT ÖDÖN Vasváry Ödön “A fogorvoslás atyja” cimmel cikk jelent meg lapunkban, amely akaratlanul is egy régi amerikai magyar tragédia emlékét idézi föl. A tragédia főszereplője annak az Árkövy professzornak a fia volt, akiről az említett cikk szól. Az apa Árkövy, elévülhetetlen érdemeket szerzett magának azzal, hogy tudományos színvonalra emelte a magyarországi fogorvoslást, amiért még ma is, két évenkint emlékérmet veretnek, azzal tüntetve ki azt, aki arra a fogászat terén legtöbb érdemet szerzett. Ennek az Árkövy professzornak volt a fia az az Árkövy Richard, akinek az emlékét azonban soha senki- sem érdemesíthette arra, hogy bármilyen formában felelevenítse. Ez a fiatal Árkövy tipikus képviselője volt annak a régi amerikai magyarnak, akikből elég sok volt, különösen af első háború előtti világban. Ezek ‘‘úri emberek” voltak, akiknek okuk volt arra, hogy hosszabb-rövidebb időre, esetleg véglegesen hazát cseréljenek. Voltak közöttük politikusok, akiknek a helyzetét odaát, ellenzéki magatartásuk miatt-lehetetlenné tették, akik eladósodtak, vagy valami stiklit követtek el, ami meleggé tette lábuk- alatt- á földet,. De sok volt a hivatásos, született szélhámos is, aki az akkori, sokkal nehezebb megélhetésü világban itt is csak szélhámossággal tudta a mindennapi kenyerét megszerezni. , A mi Árkövyiik is, mint sok más szélhámos társa, igen jó családból származott. Az apja nagy jövedelmű egyetemi tanár és fogorvos volt, ő maga egyetemet végzett, doktorátust szerzett, szép jövő előtt álló fiatal ember, aki kormányalkalmazásban, a földmivelésügyi minisztérium megbízásából külföldi tanulmányutakat tett és már fiatalon az OMGE (Orsz. Magyar Gazdasági Egyesület) titkára lett. Ebben a hivatalában többször átjött az Egyesült Államokba is. Útjairól jelentéseket tett, szakcikkeket irt és igy rákerült a magyar irók listájára is. Családi nevelésben egyáltalában nem részesült, az apja nem törődött vele, anyja pedig, egy mélyen vallásos, gyenge hő, teljesen szabadjára -engedte, azzal az eredménynyel, hogy a szép jövő előtt álló fiatal embert az éjszakázás, mulatás, sok szerelmi kaland, kártyázás óriási adósságokba keverte. Mindezt ő maga mondja el egy könyvében, amelyről alább lesz szó. A kártyán, lóversenyen néha nyert, de inkább veszített, és amikor senki sem volt, aki segítsen rajta, egy éjszaka, minden szó és búcsú nélkül meglépett a pesti szülői házból és mégegyszer átjött az Egyesült Államokba. Itt, bár volt pár száz dollárja, keresztül ment a nincsetlen uj amerikások szokásos tapasztalatain. Frakkban, cilinderben járt eleinte állás után, de természetesen kinevették. Könyvügynök lett, majd a tőzsdén kezdett játszani, ahol állítólag nyert is egy kis vagyont, ami azonban hamarosan elfogyott, utána mint letört biztosítási ügynök tengődött. így ismerkedett meg az utcán, egy mexicoi naplopö barátja társaságában egy Elsa Schroeder nevű leánnyal. A leány nem volt szép, inkább ellenszenves és visszariasztó külsejű, lapos, fényes orrú, pislogó szemű, teljesen műveletlen perszóna, aki mindjárt meginvitálta a két fiatal embert‘ szülei házához. Elmondta, hogy a szülei jómódú emmberek, az anyjának húsz ezer dollár évi-jövedeie van, stb. Ef1s mentek. A szülői ház a 73-ik utcában volt, elhanyagolt, leromlott épület, tele ócska, rozoga, értéktelen bútorral. Kiderült azonban, hogy pénzük csakugyan van. A mamának nagyon megtetszett a jó megjelenésű Árkövy és azonnal célzásokat kezdett tenni, hogy leánya leendő férjének évi tízezer dollár apanázst fog adni addig, amig az 21 éves korában felveheti az egész örökségét, ami 20 ezer dollárt fog évente jövedelmezni. Árkövynek nem tetszett a dolog, de a mexicoi himpellér tanácsára mégis gondolkolóba esett és a látogatást többször megismételte. Helyzete mindig nehezebb és kilátástalanabb lett, aminek következtében mindig több hajlandóság kezdett benne mutatkozni arra, hogy a leányt feleségül veszi. Közben a leány és családja átment Európába, főleg azért, hogy a beteg mama ott .gyógykezeltesse magát. Átmentek Magyarországra is, ahol felkeresték Árkövy professzort, akiről akkor tudták meg, hogy fogorvos. Bár visszatérve Amerikába, amt mondták a fiatal Árkövynek, hogy az apja “palotában” él, a fogorvosi állapotot degradálás számba vették. Abban az időben még igen kevésnek vették a fogorvosságot az USA-ban, mert inkább csak azt látták benne, hogy a foghúzás révén csak azt a munkát folytatják és finomitják, amit addig a borbélyok végeztek. A fiatal Árkövy ideát “nobleman”-nek adta ki magát, ami bizonyos tekintetben igaz is volt, mert a családja “tahitótfalusi” előnevet kapott. Ahogy a Schroeder család visszatért, a mama még betegebb lett. Levelet irt Árkövynek, hogy látogassa meg, amit az meg, is tett. Az anya (és ezt Árkövy irja a könyvében), valósággal könyörgött neki, hogy vegye feleségül a leányát, mert attól félt, hogy hamarosan meghal, férje, aki félhülye alkoholista, el fogja tékozolni a családi vagyont. Szóval: Árkövy szive ellágyult és másnap megesküdtek a leánnyal, amit az uj férj, kellő eleganciával, egyszerű komédiának mondott. Nászútjuk az volt, hogy felmentek a Singer Building tetejére, amely akkor a legmagasabb pont volt New Yorkban. A mama három hét múlva meghalt, a papa pedig azután késsel ment az uj vönek. Átmentek Londonba, ahol hősünk folytatta addigi életét, a kártyázást, dorbézolást, szerelmi kalandokat. Pénzük fogytán visszajöttek New Yorkba, ahol hajdani mexicoi barátja, akivel valamiért összeveszett, elfogatta, azzal a váddal erhelve, hogy két értékes orvosi gépet ellopott tőle. Az újságok nagy betűkkel közölték a magyar “nobleman” esetét, aki azonban, mivel már akkor újra 20 ezer dollár volt a zsebében (amit állítólag tőzsdei spekulációval szerzett), könnyen kiszabadult, mert a vád külömben is hazugság volt. Ez 1911-ben történt. Megtudjuk könyvéből azt is, hogy ugyanekkor ott is hagyta a feleségét, akit egy francia léhiitö elcsábított tőle, nem nagy bánatára, mert szintén pont akkor kiderült, hogy egy “mexicoi” birtoka, amelyről el is feledkezett, most már 50 ezer font sterlinget ér. Fogta magát, átment Mexicoba, ahol a birtokon levő kastély verandáján hüsülve, várja az uj asszonyt, aki Angliából jön, természetesen férjet és gyermeket hagyva maga után. így végződik a könyv, amelynek “The Others and She” a cime. Londonban jelent meg, szerző jelzése nélkül, illetve annyi van a címlapján, hogy “By Him.” A 300 oldalas könyv tulajdonképpen önéletrajz akar lenni, de a valóságban nem egyéb, mint összefüggéstelen zagyvalék, valószínűleg hazug nagyításokkal telve. Jellemző, hogy bár mindenképpen igyekzik kimutatni szüleinek nagyúri voltát, sehol sem említi, hogy az apja (aki 1922- ben halt meg) fogorvos. A könyvben önmagának a “Lionel Avory” nevet adja, a leány családját Groedel-nek mondja. (A leány igazi neve Elsa Schroeder volt). Nem igaz, amit mond, »hogy -anyósa betegségben halt meg, mert öngyilkos lett, bánatában, hogy leánya olyan házasságot kötött, amelytől ő meg akarta menteni. Árkövy a könyvét a fenti mexicoi jelenettel fejezi be. Várja az uj asszonyt. Hogy aztán az jötte vagy nem, nem tudjuk. Árkövy megint csak akkor bukkan fel, amikor 1913 április 9-én, Londonban öngyilkos lett. Apósa ugyancsak 1913-ban, júliusban gázzal ölte meg magát, mert anyagilag tönkrement. Az újsághírek szerint Árkövy pár év alatt a család 200 ezer dollárnyi vagyonát herdálta el. GONDOLATOK A TAVASZRÓL Tavasz van, az elszánt huzavona az évszak és az elemek között lassan elcsitul. Robogtunk át a hídon; néztem a folyót. Fekete gallyakat, barna gazcsomókat sodort a víz, és a lépcsőket fehéren verdeste a hab. Mi a tavasz? — Évszak — évente ismétlődő. A tél is az, a nyár és az ősz is, de nevükhöz mégsem tapad -ennyi sóvárgás, ennyi remény, ennyi pátosz. Megújul a természet — mondjuk —, de a természet megújulása állandó folyamat; akkor is. nyilvánvaló, amikor az ősz utolsó virágait először lepi be a hajnali dér. A tavasz csupa ragyogás. A fény forradalma! Igen, de ki meri állítani, hogy egy verőfényes télL reggel kevésbé kápráztataná el a szemünket? Na, de hát végül is mi a tavasz? A természeti jelenségek taglalásán-tul, miért lehet csak közhelyekkel jellemezni ? A tavasz gyakran hoz árvizekét, orkánszerü szeleket, pusztító hajnali fagyot, de sosem gondolunk rá úgy, mint alattomos veszélyek hordozójára. Nem! Mert a tavasz az idő folyamatosságába ágyazva is, mindig a kezdet. Túlélést jelent, a megpróbáltatások elmúlását, a hátunk mögött hagyott veszélyt. Tavasszal bátrak vagyunk, teli hittel, elszántsággal. A tavasz ünnepekkel teli, és forradalmi indulatokkal terhes.' Vadul izegmozog benne ember, állat, növény, és nyüzsgésükből számtalan uj élet keletkezik földön, vizen és levegőben. Tavasszal iiletni kell, de az ember meg is bolondulna, ha nem ültethetne. Tavasszal, ha jól csináljuk, amit csinálunk — s a sors sem hagy cserben minket —, akkor gazdag lesz a nyár, az ősz, és nyugalmas a tél. Mert a tavasz az egyetlen, hatalmas közhelybe torkolló jelenségek és tettek halmaza, és ha a hét hetedik napja ünnep — úgy a tavasz is ünnep az évszakok közöttt. Hatása alól nem vonhatja ki magát senki és semmi. Ezeken gondolkodtam ma délelőtt, de ha nem. gondolkodtam volna rajtuk, akkor is boldog lettem volna, mert a tavasz önfeledt boldogságra, és mókás kis tettekre készteti az embert. Demény Ottó SE FÜLE, SE... Nem elég, ha az ember fünek-fának tartozik, valahová tartozni is kell . . . * * $ “Kiemelés tőlem” — olvasom egy lebilincselően érdekes zsebtolvajmemoár lábjegyzetében. * * * Tudósok és bölcselők egybehangzó véleménye szerint, több évi együttélés után a házastársak, mármint a férj és feleség, nemcsak beidegződött szokásaikban, ízlésükben kezdenek egymásra hasonlítani, de külsejük is közös vonásokat ölt. Amikor ezt elujságolam nejemnek, ő röviden csak ennyit mondott: “Hát ez rémes!” F. Vágó Tibor
