Magyar Hiradó, 1971. január-június (63. évfolyam, 1-25. szám)
1971-01-14 / 2. szám
12: oldal MAGYAR HÍRADÓ Thursday, Jan. 14, 1971 MESÉL A MULT MAGYAROK KANADABAN A Kanadában élő magyarok számát ma 150 ezerre becsülhetjük. Az ötvenöt különböző nemzetiségi csoport között — amelyekből Kanada népessége összetevődik — a magyarok a hetedik helyen vannak: a lakosság 8,8 százaléka magyar. Szólásmondás, hogy Magyarországon majdnem mindenkinek van egv rokona, de legalábbis egy ismerőse Kanadában. KI VOLT AZ ELSŐ? Ki is volt az első magyar, aki Kanadába került? Akit sokan az első, Amerika földjére lépő magyarnak tartanak, az egyúttal az első fehér emberek egyike is lehetett az Újvilágban — ha hitelt adhatunk annak a mondabeli adatnak, amely szerint a Kolumbusz előtt fél évezreddel, 1000 körül Amerikába hajózó viking Leif Eriknek volt egy Türkernek — az akori fogalmak szerint magyart is jelentő türknek — nevezett embere. (A koronán is, melyet Géza fejedelem Bizáncból kapott, ez állt: “Gézának, a törökök királyának”) Magyar ember Kanadában, amikor Szent István király az ország alapjait kezdte lerakni? Az is hitelesíti e föltevést, hogy a mondabeli Türker szőlőt fedezett fel az Újvilágban, s állította, hogy az bortermelő hazájára emlékezteti. Bizonyithatóbb egy másik magyarnak Kanadához fűződő története. Róla — Budai Permenius Jánosról — a 16-ik századi angol utazónak éá felfedezőnek, Gilbert Humphreynak az Újvilágba vezetett 1583. évi expedíciójáról szóló történetben emlékezett meg Richard Hakluyt angol geográfus. Eszerint Budai Permenius az egyik tanulmányútja során jutott el Oxfordba és ott került kapcsolatba Sir Gilbert Humphreyvan. E'nnek egyik hajóján vett részt az expedícióban. Bár Budai is, Humphrey is elpusztult a? utón, sok társával együtt, (öt hajóból csak egy tért vissza); irataik egy része fennmaradt. Ezek között találták meg Budai két latin nyelvű levelét és egy ódáját. Az óda (Carmen Epibaticon) sokak szerint az első irodalmi értékű alkotás, amely az észak-amerikai kontinensen született. Budai Permeniust tudomásunk szerint a lőcsei Cassander András követte Kanadába 1699-ben. Cassander szücsmester volt. Az abban az időben Európában divatos szőrmeviselethez az Óvilág már nem nyújtott elég prémet. Szőrméért indultak útnak a prémvadászok Észak-Amerikába — s ez a földrész belső területeinek föltárásához vezetett. Ezért ment ki Cassander is, aki a Hudson-öbölben — a mai Churchill helyén — kötött ki. Két év múlva, — rendkívül kalandos utazás után tért vissza Lőcsére nagy szőrmerakományával. Az angol—francia háborúkban (1755-1762) is vettek részt magyarok—mindkét fél oldalán. Az első nagyobb, jelentősebb magyar csoportok azonban az 1848-as szabadságharc leverése után érkeztek Kanadába, az Egyesült Államokon keresztül. Politikai menekültek voltak, akik nem a letelepedés szándékával jöttek ki, hanem, hogy menedéket kapjanak addig is, amíg majd egy hazai változás lehetővé teszi számukra, hogy hazatérjenek. (Az 1867-es kiegyezés után nagy részük haza is tért). Maga Kossuth Lajos is eljutott 1850ben Kanadába — tudomásom szerint azonban csak a Niagara vízesésnél járt. A letelepedés szándékával csak a 19-ik század vége felé kezdtek tömegesen Kanadába vándorolni a magyarok. Akkor, amikor a kanadai kormány az addig szinte lakatlan nyugati területeknek a betelepítése mellett döntött. A kanadai állam 1869-ben kapta meg a Hudson Bay Co.tól azt az óriási földterületet, amelyet ma Manitoba és Northwest Territories néven ismerünk. Még ugyanabban az évben megindult a föld felmérése a préritartományokban, ahová a telepítés irányult. Néhány évvel később megkezdték az USA és Kanada rég megállapított határának pontos bemérését és ezt követően történt, amikor már a döntés megszületett, hogy a transzkontinentális vasútvonalat — a Canadian Pacific Railwayt — az ország déli részén, a határral nagyjában egy vonalban fektetik le. A vasútvonal 1886-ra készült el. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy feltáruljon az amerikai földrész belseje — az indiánok és buffalók hazája — a telepesek előtt. Az európai földművesek ekéi mind nagyobb darabot hódítottak el a préri földjéből — keletről nyugat felé haladva. PARASZTOK A PRÉRIN Az első magyar csoport 1885-ben érkezett meg a prérire. ők még nem közvetlenül Magyarországról jöttek, hanem az USA Pennsylvania államából, ahol az 'parban dolgoztak, de nem találták meg a számításukat. Közülük azonban sokan a kemény tél, a pionirélet nehézségei miatt vissza is vándoroltak az USÁ-ba. Akik a prérin maradtak, azokhoz a következő években az újonnan kivándoroltak csatlakoztak — ezek már közvetlenül Magyarországról jöttek. Egyébként mind a két csoportot az az Esterházy Pál irányította oda, akinek a kanadai kormány megbízást adott a bevándorlás szervezésére. Róla is nevezték el a vidéket, ahová a magyar telepeseket irányították. Még ma is őrzi nevét egy csaknem 4000 lakosú kisváros, amely az utóbbi években azzal vált híressé, hogy területén nyitották meg Kanada első nagy kálisóbányáját. Kanada benépesítésében Esterházy tevékenysége nagyon jelentős volt. Az ő sikeres magyar telepítése nyomán ismerte fel a kanadai kormány, hogy a préritartományokat közép- és kelet-európai földművesekkel érdemes benépesíteni, mert sanyarú élethez és nehéz munkához szokott fizikumuk állja a pionirélet megpróbáltatásait. Valóban: az ő szívósságuk és munkájuk révén lett Kanada azzá, ami. Hogy ki volt valójában ez a telepitő Esterházy, azt nem tudjuk. A kanadaiak a magyarországi hires mágnáscsalád tagjának vélik, ezt azonban többen kétségbevonják, s ezideig a kérdésnek sem elfogadható cáfolata, sem kellő bizonyítása nincs. Számunkra azonban csak anynyiban érdekes a személye, hogy az általa kitelepített két nagy csoport nyomán kezdődött a magyarok tömeges kivándorlása Kanadába s a prérin egymásután tűntek fel olyan faluk, mint Otthon, Esterházy és a már említettek. Az 1871. évi kanadai népszámlálás még nem tett említést a magyarokról; magyarok csak 1901-ben szerepeltek első ízben a hivatalos statisztikában. Ez a népszámlálás 1549 magyart jegyzett föl. Ezután viharosan nőtt ez a szám: 1931-ben 40,582, 1961- ben pedig már 126,220 volt Kanada hivatalosan följegyzett magyar származású lakosa. De ennél valószínűleg jóval — talán 150 ezernél is — több magyar és az országban. A tömeges bevándorlás legfőbb vonzereje az volt, hogy minden család 160 acre (65 hektár) termőföldet kapott tulajdonba. Elképzelhetjük, mit érzett az a magyar paraszt, akinek otthon a leghalványabb reménye sem lehetett rá, hogy valaha saját földje lesz. Ráadásul a földet adó Kanadában senkit! sem kellett nagyságosurazni és nem volt kötelező a katonai szolgálat. Ezek a parasztok érthető örömmel vállalták a kezdet nehézségeit, a világtól való elzárkózást és a kegyetlen — néha mínusz 45 C-fokos — teleket. ők alakították át a füves prérit a világ leggazdagabb gabonatermő vidékévé, és ezzel megalapozták Kanada jövőjét. Abban, hogy ezek a magyax-ok végleg letelepedtek, még néhány olyan tényező is közrejátszott, mint az óhaza és az ujhaza tájai között hasonlóság. A nagy-Alföldről érkezett magyarokat az óhazára emlékeztette a préri végtelen síksága. A prérit körülvevő dombos, fás vidék pedig a dunántúliaknak, meg a felvidékieknek tetszett otthonos környezetnek. Természetesen előmozdította a kivándorlást a hajóstársaságok ügynökeinek biztatása is. Ezekről a földműves telepesekről nagyon jó vélemény alakult ki Kanadában. Ezt Smith profeszor, a torontói egyetem tanára 1920-ban irt könyvében (Study in Canadian Immigration) így fejezte ki: “A magyar földművesek magukkal hozták és meghonosították Kanadában jellemző tulajdonságaikat. Szorgalmas munkával kiváló eredményeket értek el, anyagilag megalapozták magukat és gondot fordítottak a művelődésre. Gyermekeik közül sokan már más foglalkozást választottak, főleg elemi iskolai tanítást . . .” Dr. Dojcsák Győző (Univ. of Saskatchewan) MOSOLYOGJUNK TELEFON BARÁTNŐK Egy lány felhivja legjobb barátnőjét és majdnem sírva panaszkodik: — Képzeld, kirándultunk Simonnal és összeütköztünk egy másik kocsival. Az arcom csúnyán megsérült. — Ó, te szegény! — Semmi baj, az orvos azt mondta, hogy műtét után olyan lesz az arcom, amilyen volt! — Ó, te szegény! ELMEORVOSNÁL Uj Uj páciens ül az elmeorvos rendelőjében. Rokonszenvesnek és teljesen egészségesnek látszik. — Doktor ur, ha Istent ismer, kérem, segítsen. A családom zárt intézetbe akar dugni, azt mondják, hogy bolond vagyok. Ez aljas rágalom. Egyszerűen arról van szó, hogy szeretem a lekváros gombócit. — Ez valóban nevetséges. A lekváros gombócot én is szeretem. — Igen? — csillan fel az uj páciens szeme. — Akkor jöjjön el hozzám ma este vacsorára, doktor ur! Nekem van otthon 18 bőröndnyi lekváros gombócom! Marijuanat égetnek Dél-Vietnamban — amerikai kívánságra SAIGON, Dél-Vietnam — Az Associated Press nevű amerikai hírügynökség saigoni irodája jelenti: Az amerikai haderő főparancsnoksága utasította az amerikai katonai egységeket: kutassanak fel Dél-Vietnamban minden marijuanaföldet, azután adják át ezeket a földeket a délvietnami katonai egységeknek. Az amerikai katonai parancsnokság olyan megállapodást kötött a délvietnami haderővel, amelynek értelmében a délvietnami katonai egységek felégetik a marijuanaföldeket és az amerikai parancsnokság minden elégetett marijuana-növényért nem egészen 1 centet fizet Dél-Vietnamnak. A délvietnami hadsereg tehát voltaképpen marijuana Dér-égetést fog végezni, amerikai kívánságra. Az amerikai kívánság oka: az amerikai katonák egyre nagyobb számban szivnak marijuanat. Ennek legvilágosabb bizonyítéka: 1965-ben 47 amerikai katonát tartóztattak le marijuana-szivás miatt, mig 1970-ben a marijuana-szivás miatt letartóztatott amerikai katonák száma hozzávetőlegesen 11,000 volt. tWWWWWMWMWWWW [erjessze lapunkat
