Magyar Hiradó, 1971. január-június (63. évfolyam, 1-25. szám)
1971-01-14 / 2. szám
Thursday, Jan. 14, 1971 MAGYAR HÍRADÓ 11. oldal NAGY IDŐK NAGY EMBE RE. VAGY . . . ? Egy ellenfél De Gaulle napsápról Az alanti Cikkben, amely a párisi L’Espressoban jelent meg, Pierre Mehdes-Franee, volt francia miniszterelnök, és de Gaulle politikai ellenfele, felértékeli a tábornok karakterét és életművét: Úgy tűnt, hogy De Gaulle tábornokról mindent elmondottak, jót és rosszat, amíg élt. De a halál, ha nem is változtatja meg egy emberi sors értelmét, véget vet a körülményektől túlságosan is függő megítélésnek. Mikor azonban egy életút véget ért, egészében kell értékelni: nem másfajta objektivitással, mint amilyennel az élőknek tartozunk, nem holmi különleges ellenzéssel, de a maga globális jelentőségét véve figyelembe. A szintézis ebben az esetben nehéz. Az az ember, aki 1910-ben fegyverbe szólított a szabadságért, egyszersmind az az ember is, aki vagy húsz évvel később egyfajta paternalisztikus' monarchiát hozott vissza Franciaországba. Ő, aki negyedszázaddal korábban mindenki másnál inkább seiből, amelyek megelőzték, kisértették és előmozdították az 1958 májusi eseményeket, s ismét hatalomra juttatták a tábornokot. Majd később : z 1958 és 1962 közötti évek ma- i nővéréi, visszakozásai, ellentmondásai : a vidéki körutak, amelyek során egy nagy em-; bér, aki a történelemből lé-j pett ki, úgy tett, mintha a j tej ára, a vidéki utviszonvok. j a csatornázás iránt érdeklődne és naponta busz külváros- ; ban ismételte ugyanazt a beszédet. j De Gaulle kétségkívül néni \ hitte többé, hogy a franciák j kiválasztott nép, méltó arra j a tiszteletre, amellyel a szabad Franciaország fiatal hadvezére adózott neki. De éppen ez az, amit a franciák, mikor rájöttek, nem voltak hajlan-1 dók elfogadni. 1969. április 27-i szavazásuk az újra meg újra megújított biankó-csekk elutasítása volt, sokkal inkább, mint véleménymondás a regionális és szenátusi rendszerről. De Gaulle utolsó referendumának ürügy-probí émáirói. : szerelést célzó lépések iránt, ezért viseltetett averzióval a tagállamok egyenlőségre felépülő intézményei iránt, amelyekben a döntést kollektiven hozzák. Igaza volt abban, amikor rámutatott a francia-nyugatnémet együttműködés korlátáira. De amikor értésül adta. hogy maga kíván dönteni célkitűzéseiről és orientációjáról, bizalmatlanságot keltett. A gazdásági erőfeszítés, amelyre á nyugatnémetek minden energiájukat fordították (mialatt mi presztízs-akciókra vesztegettük erőforrásainkat) , Nyugat - Német orország diplomáciai helyzetét is megerősítette. De Sauliénak igaza volt abban, hogy meg akarta élénkíteni a pár beszedet Moszkvával, a keleti fővárosokkal, Pekinggel. De megfosztotta magát annak eszközeitől, hogy valóban hozzájáruljon a nemzetközi enyhüléshez, a függő problémák rendezéséhez, mikor ezzel egyidőben megszakított minden igazán őszinte kapcsolatot Londonnal, Bonnnal és Rómával, Stockholmmal és Ottawával. A nemzetközi politika ma már nem hatásos gesztusokból áll, hanem napról-napra folytatott aprólékos, türelmes munkából, mindenki álláspontjának megértéséből, s a szükséges kompromisszumok realista kereséséből, a nemzetközi együttműködés intézményeinek erősítéséből, bármennyire tökéletlenek is még azok. Ha ezek után azt kérdezzük, mi marad ilyen körülmények között a De Gaulle második hatalomra jutását követő időszakból, azt kell mondanunk: a tábornok nem tett semmit annak elhárítására, hogy ambíciói távoztával öszszeomoljanak. A párt. amely feltétlen hűséget esküdött De Gaulle személyének, ma megelégszik (a mindenáron hatalmon maradás szándéka diktálta ellentmondások közepette) egy másik hűséggel: a hűséggel a jobboldal, a hazai és külföldi nagykapitalizmus érdekeihez. Pierre Mendés-Franee léténél többet “úgy sincs már más örömöm az életben” jelszóval. Az evés vigasztal, kárpótlás a testi vonzóerő hanyatlásáért mondja — vagy inkább érzi — sok nő, nem gondolva arra, hogy esetleg éppen elhízással rontja a helyzetét, csökkenti szerelmi lehetö- I ségeit. A feszültségérzés át,meneti enyhítéséért nagy árat j fizet és egészségének is árt. NŐJ SAROK: Az elhízás veszélyes korszakai A klimatárium a női szervezet hormonháztartásának1 mélyreható változása, ez igaz. De tévedés, hogy az elhízást ebben az életkorban “a hormonok okozzák”, ahogy gyakran halljuk a tájékozatlan magyarázatot. Az elhizás oka mindig ugyanaz: nagyobb a táplálékfelvétel, mint ameílynyit a szervezet igényel, és feldolgoz. A terhesség idején, szülés után és a változás éveiben, ; “az elhizás veszély lyének j klasszikus periódusaiban” fokozottan kell a nőknek arra ügyelniük, hogy életmódju- i kát az önfegyelem irányítsa. Nem könnyű, az orvosok is be- i látják, mert éppen ezekben az ! életszakaszokban rendeződik iát a lelki struktúra is. Nem. az angolszász világhoz kapcsolta a francia nép sorsát, ugyanaz az ember, aki később a legmakacsabbul eltávolított bennünket az angolszászoktól. Öt, áki ott volt az indokinai háború kezdeténél és akinek befolyása hozzájárult ahhoz, hogy makacsul folytassuk ezt a Háborút, később a “francia Algéria” szelleméből táplálkozó felkelés hozta vissza a hatalomra, és ugyanő volt az, aki véghez vitte a francia Koíöniálizmus felszámolását.. Különös módon sókminden úgy - történt, mintha az Ötödik Köztársaság De Gaulle tábornoka visszatért volna azokhoz a koncepciókhoz, me-, •ly eket korábban olyan megvetően "elutasított, A végveszély drámai napjaiban De Gaulle az- örök eszményeket testesítette meg a kicsinyes realizmussal szemben. A nagy politikai távlatokat a napi érdekekkel szemben. Hogyan is deríthetnénk ki, mi történt ennek az oly titokzatos embernek szivében, gondolkodásában, hogyan tudhatnánk még,. n:i vezette később olyan magatartásra, amely . oly nehezen egyeztethető össze múltjával? Valószínű, hogy a franciák és maga Franciaország, ahogyan ö megítélte őket élete utolsó részében, nem voltak ugyanazok, akikhez a nagy harc idején fordult. Valóban bizonyos adag megvetést olvashatunk ki azokból a iépé-El kell ismerni, hogy mikor i azon a napon veszített, De; Gaulle fenntartás nélkül le- j vonta a következményeket, ahogyan ezt előre megígérte. Ez azonban nem változtat azon, hogy a modern demokrácia perspektíváit De Gaul-j le uralma alatt- súlyos kára-| sodás érte és még sokáig fi-1 zetjiik ennek az árat. És vajon De Gaulle külpo- j litikájának mérlege poziti-; vabb ? Mindenekfelett a függetlenségi törekvése határoz^ ta meg ezt a külpolitikát. De ■vajon századunkban a függetlenség nem puszta vágyálome egy olyan ország számára, amelynek ereiét, gazdasági termelékenységét, tudományos fejlődését szomszédai felülmúlják ?A nemzeti nagyság embiciója De Gaulle tábornoknál jórészt személyes emlékekre és érzelmekre épült, őszinte meggyőződése ..volt, hogy a gondviselés jelölte ki történelmi szerepének betöltésére, olya;! tárgyaló partnerekkel szemben, akiket közepes képességűnek-Ítélt, Ezért törekedett állandóan vezéri szerepre, ezért volt olyan ingerült az Egyesült Államokkal szemben, s nem annyira ej szuperhatalom súlyos hibái miatt, hanem azért, mert annak roppant nagysága árnyékba borította őt és Franciaországát; ezért akarata mindenáron a leghatalmasabb fegyvereket szerezni, ezért maradt közömbös a le-Korunk nagy ellentmondásai közé tartozik, hogy a fejlődő országok élelmezési gondokkal küzdenek, a fejlett országok lakosait pedig újra meg újra a tultápláltság veszélyeire keli figyelmeztetni. Mert kövérség “önmagában” nincs. Mindig együtt jár más betegségekkel, vagy azokhoz vezet. A leggyakoribbak: magas vérnyomás, a vér fokozott zsirszintje, keringési és lélegzési zavarok, cukörbaj. Most különben a. nőket érintő probléma került napirendre a nyugatnémet orvosi körökben: az elhizás lelki indítékai a terhesség időszakában és a változás (klimatériurii) éveiben. SZORONGÁS, KÍSÉRTÉS Úgy látszik, nemzetközi babona, hogy a terhes- nőnek “kető helyett” káli ennie. Eok anya, nagynéni szomszéd még ma is eme biztatja a kismamát. Következmény: az engedélyezett kb. 10 kilós súlytöbbletnél nagyobb mértékű elhizás, bonyodalmak a kihordásban és a szülés körül. gositásában fontos ennek az j oktalan félelemnek a leküzdése.) j Másik változat: a terhes nő j kisértésbe esik, hogy “kivétej les helyzete” miatt biintetler nül megengedje magának, amitől eddig tartózkodott. Az önkontroll fellazulása ez s a legnagyobb veszélye, hogy a túlzott kalóriafogyasztás szokássá válik, később nehéz tőle megszabadulni. Némelyik nő azért hizlalja magát a terhesség alatt, mert az alakja úgyis “tönkremegy” a szüléstől”. Nem kell mondani, mennyire káros tévedés ez; ma már egyáltaj Ián nem kötelező az el form á.! lanodás a szülés után. A pszichés ok legtöbbször nem tudatos, de azzá kell tenni, mert akkor könnyebben elhárítható. A környezeti hatás, a “nagyevő” papa és malma rossz péklaadása sulyo[»abban esik a latba: a kövér szülök gyermekeinek 75 százaléka. szintén elhízik. Valósággal “ránevelődnek” a tultáplálkozásra és rendszerint még szóbeli biztatást is kapnak hozzá. Ismeretes a mértéktelen evés, örökös majszokál, rágcsálás, “lelki bánat” miatt. Sok terhes nőnél ez úgy módosul, hogy fél a szüléstől és szorongásos, depressziós hangulatában megnyugtatónak érzi az evést. (A terhesgoudozásban, sőt, már a lányok szexuális nevelésében, felvilá-A HORMON ÁRTATLAN A változás éveiben, amerikai statisztika szerint, minden második nő elhízik. A klimaterium tudvalevőleg pszichés zavarokkal is jár, és sok .nő mintegy ezek ellenszeréül, idegcsillapitónak eszik a kei• könnyű erősnek lenni ilyenj kor, de megéri a fáradtságot; I nagyobb bajoktól óv meg, ! mint amilyen kényelmetlen azj önmegtartóztatás a táplálkoj zásban. Koplalni különben se ; kell, nem is szabad. De ész! szerübben és korszerűen kell [étkezni — ki tudja, hányadjszor ismételjük: kevesebb zsíros, cukros, lisztes étel, több [főzelék, tejtermék, sovány hús, gyümölcs. Sánta Dénes NEVESSÜNK ÖRVÖS-VICC Egy no telefonál a r.óOrvoshoz; — Doktor ur, nem hagytam (véletlenül magánál tegnap' a melltartómat? Ugyanis délután vizsgálaton voltam a rendelőjében. —- Nem asszonyom, nálam nem maradt semmiféle melltartó. — Bocsánatot kérek. Úgy látszik, a fogorvosnál hagytam. MAI ÚRVEZETŐK — Hallom, Eisenst&dter letette az autóvezető-vizsgát. Hogy vezet? — Mint egy nemzetközi sakkbajnok. — Ezt meg hogy értesem? — Hol egy gyalogost üt el, hol egy futót . . .
