Magyar Hiradó, 1971. január-június (63. évfolyam, 1-25. szám)

1971-01-14 / 2. szám

Thursday, Jan. 14, 1971 MAGYAR HÍRADÓ 11. oldal NAGY IDŐK NAGY EMBE RE. VAGY . . . ? Egy ellenfél De Gaulle napsápról Az alanti Cikkben, amely a párisi L’Espressoban jelent meg, Pierre Mehdes-Franee, volt francia miniszterelnök, és de Gaulle politikai ellenfe­le, felértékeli a tábornok ka­rakterét és életművét: Úgy tűnt, hogy De Gaul­le tábornokról mindent elmon­dottak, jót és rosszat, amíg élt. De a halál, ha nem is vál­toztatja meg egy emberi sors értelmét, véget vet a körül­ményektől túlságosan is füg­gő megítélésnek. Mikor azonban egy életút véget ért, egészében kell ér­tékelni: nem másfajta objek­tivitással, mint amilyennel az élőknek tartozunk, nem hol­mi különleges ellenzéssel, de a maga globális jelentőségét véve figyelembe. A szintézis ebben az eset­ben nehéz. Az az ember, aki 1910-ben fegyverbe szólított a szabadságért, egyszersmind az az ember is, aki vagy húsz évvel később egyfajta pater­­nalisztikus' monarchiát hozott vissza Franciaországba. Ő, aki negyedszázaddal koráb­ban mindenki másnál inkább seiből, amelyek megelőzték, kisértették és előmozdították az 1958 májusi eseményeket, s ismét hatalomra juttatták a tábornokot. Majd később : z 1958 és 1962 közötti évek ma- i nővéréi, visszakozásai, ellent­mondásai : a vidéki körutak, amelyek során egy nagy em-; bér, aki a történelemből lé-j pett ki, úgy tett, mintha a j tej ára, a vidéki utviszonvok. j a csatornázás iránt érdeklőd­ne és naponta busz külváros- ; ban ismételte ugyanazt a be­szédet. j De Gaulle kétségkívül néni \ hitte többé, hogy a franciák j kiválasztott nép, méltó arra j a tiszteletre, amellyel a sza­bad Franciaország fiatal had­vezére adózott neki. De éppen ez az, amit a franciák, mikor rájöttek, nem voltak hajlan-1 dók elfogadni. 1969. április 27-i szavazásuk az újra meg újra megújított biankó-csekk elutasítása volt, sokkal in­kább, mint véleménymondás a regionális és szenátusi rend­szerről. De Gaulle utolsó re­ferendumának ürügy-probí é­­máirói. : szerelést célzó lépések iránt, ezért viseltetett averzióval a tagállamok egyenlőségre fel­épülő intézményei iránt, ame­lyekben a döntést kollektiven hozzák. Igaza volt abban, amikor rámutatott a francia-nyugat­német együttműködés korlá­táira. De amikor értésül ad­ta. hogy maga kíván dönteni célkitűzéseiről és orientáció­járól, bizalmatlanságot kel­tett. A gazdásági erőfeszítés, amelyre á nyugatnémetek minden energiájukat fordítot­ták (mialatt mi presztízs-ak­ciókra vesztegettük erőforrá­sainkat) , Nyugat - Német or­­ország diplomáciai helyzetét is megerősítette. De Sauliénak igaza volt ab­ban, hogy meg akarta élén­kíteni a pár beszedet Moszk­vával, a keleti fővárosokkal, Pekinggel. De megfosztotta magát annak eszközeitől, hogy valóban hozzájáruljon a nem­zetközi enyhüléshez, a függő problémák rendezéséhez, mi­kor ezzel egyidőben megsza­kított minden igazán őszinte kapcsolatot Londonnal, Bonn­­nal és Rómával, Stockholm­mal és Ottawával. A nemzetközi politika ma már nem hatásos gesztusok­ból áll, hanem napról-napra folytatott aprólékos, türel­mes munkából, mindenki ál­láspontjának megértéséből, s a szükséges kompromisszu­mok realista kereséséből, a nemzetközi együttműködés intézményeinek erősítéséből, bármennyire tökéletlenek is még azok. Ha ezek után azt kérdez­zük, mi marad ilyen körülmé­nyek között a De Gaulle má­sodik hatalomra jutását kö­vető időszakból, azt kell mon­danunk: a tábornok nem tett semmit annak elhárítására, hogy ambíciói távoztával ösz­­szeomoljanak. A párt. amely feltétlen hűséget esküdött De Gaulle személyének, ma mege­légszik (a mindenáron hatal­mon maradás szándéka dik­tálta ellentmondások közepet­te) egy másik hűséggel: a hű­séggel a jobboldal, a hazai és külföldi nagykapitalizmus érdekeihez. Pierre Mendés-Franee léténél többet “úgy sincs már más örömöm az életben” jelszóval. Az evés vigasztal, kárpót­lás a testi vonzóerő hanyat­lásáért mondja — vagy in­kább érzi — sok nő, nem gon­dolva arra, hogy esetleg ép­pen elhízással rontja a helyze­tét, csökkenti szerelmi lehetö- I ségeit. A feszültségérzés át­­,meneti enyhítéséért nagy árat j fizet és egészségének is árt. NŐJ SAROK: Az elhízás veszélyes korszakai A klimatárium a női szer­vezet hormonháztartásának1 mélyreható változása, ez igaz. De tévedés, hogy az elhízást ebben az életkorban “a hor­monok okozzák”, ahogy gyak­ran halljuk a tájékozatlan magyarázatot. Az elhizás oka mindig ugyanaz: nagyobb a táplálékfelvétel, mint ameíly­­nyit a szervezet igényel, és feldolgoz. A terhesség idején, szülés után és a változás éveiben, ; “az elhizás veszély lyének j klasszikus periódusaiban” fo­kozottan kell a nőknek arra ügyelniük, hogy életmódju- i kát az önfegyelem irányítsa. Nem könnyű, az orvosok is be- i látják, mert éppen ezekben az ! életszakaszokban rendeződik iát a lelki struktúra is. Nem. az angolszász világhoz kap­csolta a francia nép sorsát, ugyanaz az ember, aki később a legmakacsabbul eltávolított bennünket az angolszászok­tól. Öt, áki ott volt az indo­kinai háború kezdeténél és akinek befolyása hozzájárult ahhoz, hogy makacsul foly­tassuk ezt a Háborút, később a “francia Algéria” szellemé­ből táplálkozó felkelés hozta vissza a hatalomra, és ugyan­­ő volt az, aki véghez vitte a francia Koíöniálizmus felszá­molását.. Különös módon sókminden úgy - történt, mintha az Ötö­dik Köztársaság De Gaulle tábornoka visszatért volna azokhoz a koncepciókhoz, me-, •ly eket korábban olyan meg­vetően "elutasított, A végve­szély drámai napjaiban De Gaulle az- örök eszményeket testesítette meg a kicsinyes realizmussal szemben. A nagy politikai távlatokat a napi ér­dekekkel szemben. Hogyan is deríthetnénk ki, mi történt ennek az oly titokzatos em­bernek szivében, gondolkodá­sában, hogyan tudhatnánk még,. n:i vezette később olyan magatartásra, amely . oly ne­hezen egyeztethető össze múltjával? Valószínű, hogy a franciák és maga Franciaország, aho­gyan ö megítélte őket élete utolsó részében, nem voltak ugyanazok, akikhez a nagy harc idején fordult. Valóban bizonyos adag megvetést ol­vashatunk ki azokból a iépé-El kell ismerni, hogy mikor i azon a napon veszített, De; Gaulle fenntartás nélkül le- j vonta a következményeket, ahogyan ezt előre megígérte. Ez azonban nem változtat azon, hogy a modern demok­rácia perspektíváit De Gaul-j le uralma alatt- súlyos kára-| sodás érte és még sokáig fi-1 zetjiik ennek az árat. És vajon De Gaulle külpo- j litikájának mérlege poziti-; vabb ? Mindenekfelett a füg­getlenségi törekvése határoz^ ta meg ezt a külpolitikát. De ■vajon századunkban a függet­lenség nem puszta vágyálom­­e egy olyan ország számára, amelynek ereiét, gazdasági termelékenységét, tudomá­nyos fejlődését szomszédai felülmúlják ?­A nemzeti nagyság embi­­ciója De Gaulle tábornoknál jórészt személyes emlékekre és érzelmekre épült, őszinte meggyőződése ..volt, hogy a gondviselés jelölte ki történel­mi szerepének betöltésére, olya;! tárgyaló partnerekkel szemben, akiket közepes ké­pességűnek-Ítélt, Ezért töre­kedett állandóan vezéri sze­repre, ezért volt olyan inge­rült az Egyesült Államokkal szemben, s nem annyira ej szuperhatalom súlyos hibái miatt, hanem azért, mert an­nak roppant nagysága ár­nyékba borította őt és Fran­ciaországát; ezért akarata mindenáron a leghatalma­sabb fegyvereket szerezni, ezért maradt közömbös a le-Korunk nagy ellentmondá­sai közé tartozik, hogy a fej­lődő országok élelmezési gon­dokkal küzdenek, a fejlett or­szágok lakosait pedig újra meg újra a tultápláltság ve­szélyeire keli figyelmeztetni. Mert kövérség “önmagában” nincs. Mindig együtt jár más betegségekkel, vagy azokhoz vezet. A leggyakoribbak: ma­gas vérnyomás, a vér foko­zott zsirszintje, keringési és lélegzési zavarok, cukörbaj. Most különben a. nőket érin­tő probléma került napirend­re a nyugatnémet orvosi kö­rökben: az elhizás lelki indí­tékai a terhesség időszaká­ban és a változás (klimatéri­­urii) éveiben. SZORONGÁS, KÍSÉRTÉS Úgy látszik, nemzetközi babona, hogy a terhes- nőnek “kető helyett” káli ennie. Eok anya, nagynéni szomszéd még ma is eme biztatja a kisma­mát. Következmény: az enge­délyezett kb. 10 kilós súly­többletnél nagyobb mértékű elhizás, bonyodalmak a kihor­dásban és a szülés körül. gositásában fontos ennek az j oktalan félelemnek a leküzdé­se.) j Másik változat: a terhes nő j kisértésbe esik, hogy “kivéte­­j les helyzete” miatt biintetle­­r nül megengedje magának, amitől eddig tartózkodott. Az önkontroll fellazulása ez s a legnagyobb veszélye, hogy a túlzott kalóriafogyasztás szo­kássá válik, később nehéz tő­le megszabadulni. Némelyik nő azért hizlal­ja magát a terhesség alatt, mert az alakja úgyis “tönk­remegy” a szüléstől”. Nem kell mondani, mennyire káros tévedés ez; ma már egyálta­­j Ián nem kötelező az el form á.­­! lanodás a szülés után. A pszichés ok legtöbbször nem tudatos, de azzá kell ten­ni, mert akkor könnyebben el­hárítható. A környezeti ha­tás, a “nagyevő” papa és ma­lma rossz péklaadása sulyo­­[»abban esik a latba: a kövér szülök gyermekeinek 75 szá­zaléka. szintén elhízik. Való­sággal “ránevelődnek” a tul­­táplálkozásra és rendszerint még szóbeli biztatást is kap­nak hozzá. Ismeretes a mértéktelen evés, örökös majszokál, rág­­csálás, “lelki bánat” miatt. Sok terhes nőnél ez úgy mó­dosul, hogy fél a szüléstől és szorongásos, depressziós han­gulatában megnyugtatónak érzi az evést. (A terhesgou­­dozásban, sőt, már a lányok szexuális nevelésében, felvilá-A HORMON ÁRTATLAN A változás éveiben, ameri­kai statisztika szerint, min­den második nő elhízik. A kli­­materium tudvalevőleg pszi­chés zavarokkal is jár, és sok .nő mintegy ezek ellenszeréül, idegcsillapitónak eszik a kei­• könnyű erősnek lenni ilyen­­j kor, de megéri a fáradtságot; I nagyobb bajoktól óv meg, ! mint amilyen kényelmetlen az­­j önmegtartóztatás a táplálko­­j zásban. Koplalni különben se ; kell, nem is szabad. De ész­­! szerübben és korszerűen kell [étkezni — ki tudja, hányad­­jszor ismételjük: kevesebb zsí­ros, cukros, lisztes étel, több [főzelék, tejtermék, sovány hús, gyümölcs. Sánta Dénes NEVESSÜNK ÖRVÖS-VICC Egy no telefonál a r.óOr­voshoz; — Doktor ur, nem hagytam (véletlenül magánál tegnap' a melltartómat? Ugyanis délu­tán vizsgálaton voltam a ren­delőjében. —- Nem asszonyom, nálam nem maradt semmiféle mell­tartó. — Bocsánatot kérek. Úgy látszik, a fogorvosnál hagy­tam. MAI ÚRVEZETŐK — Hallom, Eisenst&dter letette az autóvezető-vizsgát. Hogy vezet? — Mint egy nemzetközi sakkbajnok. — Ezt meg hogy értesem? — Hol egy gyalogost üt el, hol egy futót . . .

Next

/
Thumbnails
Contents