Magyar Hiradó, 1971. január-június (63. évfolyam, 1-25. szám)
1971-04-08 / 14. szám
Testvéri szó husvét ünnepén Irta: RÁSKI SÁNDOR A magyar ember az ünneplésre felkészül. Minél kedvesebbnek mutatkozik neki egy-egy ünnep, annál komolyabbak ezek az előkészületek. Ilynékor rendbe szedjük a házunk táját, otthonunkat, előre felkészülünk az ünnepi étkezésre. Biztos vagyok abban, hogy mindezeket az előkészületeket rhár megtették kedves olvasóink. Az igazi keresztyén husvét ünnepléséhez azonban szükséges, hogy belső emberünkben, lelkileg intézett testvéíéni. Lélek szerint akkor ünnepiünk keresztyén husvétot, ha tudunk emlékezni, reménykedni és örvendezni. 1. Husvétot az ünnepel, aki tud emlékezni. Emlékezni arra az első husvétra, mely Jeruzsálemben Arimáthiai József sírboltjában ment végbe. Ebben az emlékezésben sorra megelevenednek az első husvét szereplő személyei. Szinte előttünk állanak a sirt őrző, álmos, elalvó katonák. Együtt megyünk husvét hajnalán >a sirhoz igyekvő aszskohyokkal, akik viszik a drága keneteket, hogy Jézus testét illessék vele. Ott aggódunk köztük a husvét gondjában, hogy ki herigeriti el a követ, mert enélkiil szép tervük nem valósulhatna meg. Ott dobog a szivünk a sirhoz futó tanítványokban, szinte velük lépünk be megrettenve az üres sírba és mi is velük együtt keressük a sírban, a holtak között az Élőt. Reménykedő hitetlenségünk a tanítványokkal együtt hallja és csodálja az angyal szavát: “Nincs itt az Ur, feltámadott!” Ebben a húsvéti emlékezésben egy kicsit irigyeljük, azokat, akik nemcsak ezeket a jeleket látták, hanem hallották a feltámadott Jézus szavát is, amint nevükön szólítja őket, vagy köszönti okét: Békesség néktek! Megóhajtjuk az ő lehetőségüket, mert azt hisszük, hogy ennek birtokában húsvéti bizonyosságunk, a feltámadásba vetett hitünk szilárdabb lehetne. Husvétkor a keresztyén ember emlékezik. Ezt az emlékezést nem kerülhetjük el, ha keresztyén módon akarunk husvétkor ünnepelni. 2. Husvétkor emlékezésünk a megnyílt sirhoz is elvezet. De az ünnep sokakat szeretteinek sírjához is elvezet. A Jézus megnyílt sírja mellett nem iéhet elkerülni a halál, az enyészet, az elmúlás gondolatát sem, Nem az ünnepel keresztyén módón husvétot, aki ezen az ünnepen lekicsinyiteni, HÚSVÉTI HARANGOK ZUGÄSA Husvétkor, a keresztény világ, harangok zúgása közben ünnepli a Megváltó feltámadását. A Megváltó feltámadását azonban valójában az egész civilizált világ ünnepli. Jézus Krisztus a szeretet, a megértés és a megbocsátás Messiása volt és az Emberiség — valláskülönbségre való tekintet nélkül — mind jobban ráeszmélt arra, hogy a szeretet, a megértés és a megbocsátás Messiásának feltámadása nem csak keresztény ünnep — az Emberiség ünnepe ez. A válságokkal küzdő Emberiségnek talán soha sem volt olyan szüksége a szeretet, a megértés és a megbocsátás hivó szavára és üzenetére, mint éppen most. A. husvét, a Megváltó feltámadását ünneplő ünnep, talán soha sem volt még olyan egyetemes ünnep, mint éppen most, válságoktól terhes napjainkban. S persze, a húsvéti harangok zúgásakor a tavaszt, az élet elindulását is ünnepeljük és önmagunk reményét ünnepeljük. Azt a reményt, hogy minden válság és minden háború ellenére is, jobb, igazságosabb és békésebb lesz majd a világ. Zúgjanak hát a húsvéti harangok és ünnepeljük együtt az egyetemes ünnepét, a szeretet, a megértés és a megbocsátás Messiásának feltámadását! vagy megerőtleniteni akarja a sir és a halál valóságát. Csak éppen r.em is erősítjük meg azt Jézus feltámadása reménységgel tölt el minket. Amint a karácsony a szeretet ünnepe, úgy kell a husvétnak a reménység ünnepévé válnia. Hiszen a Szentirás Jézus feltámadásával kapcsolatosan arra tanít minket, hogy az ő feltámadása az “első zsenge”: bizonysága annak, hogy amint Isten előhozta egyszülött Fiát a sírból, úgy támasztja fel a halottakat is “ama napon’’. Husvét arról győz meg minket, hogy a tehantolt sírok mind megnyílt sírokká lesznek egyszer, a feltámadás nagy napján. Husvét tehát a halál felett győztes élet diadalünnepe. Isten nem a halál és az elmúlás pártján áll, hanem az élet és a feltámadás oldalán. Husvét hangosan hirdeti nékünk, hogy a halál nem a mindent lezáró pont a mondat végén, hanem éppen az a vessző, mely a két mellérendelt mondatot elrendezi. Tehát ugyanakkor, amikor elválaszt, öszsze is kapcsol. Husvétkor élhetjük át, hogy a halál ahhoz az egyirányú forgalmú úthoz hasonló, melyen mindenki csupán egy irányban haladhat: innen a földi életből a feltámadáson át az örök élét felé! Husvétkor tehát nem kell elkerülni a sirokat, nem kell menekülnünk a halál gondolata elől, hanem ezt nagyon is tudomásul véve, az életet és a feltámadást erősíteni. Husvét tehát éppen Jézus feltámadásának hangsúlyozása által a reménység ünnepe. 3. E kettő, a tegnap és a holnap, között ott feszül a jelen, a mindennap megújuló és megvalósuló ma. A mi husvétunknak erre a jelenre is van üzenete, mondanivalója. Éppen ezért ez az ünnep az öröm ünnepe is. Erről küljnősképpen Pál apostol tanit minket két iratában: a Kolossé-beliekhez és az Eíézusbeliekhez irt levelében. Hangsúlyozza, hogy Jézus “titeket is megelevenitett”. Husvét ünnepe mindennapunkba éppen ezáltal íródott be. Hiszen ha husvét csak emlék lenne, akkor az idők folyamán elszintelenednék, meghomályosulna. Ha pedig csak a jövendőre vonatkoznék, akkor a mindennapokban a várakozásba belefáradna a zember és elbizonytalankodnék a hitünk Azonbn Isten Jézus által minket is megelevenitett és megelevenít. Pál pedig azt is tudtui adja, hogy ez a megelevenités nem önmagunkért való jó. Nem arra szolgál, hogy a keresztyén ember dicsekedve emlegesse, hanem azért elevenített meg, hogy az előre elkészített jócselekedetekben fáradozzunk. Arra a kérdésre, hogy miből elevenített és elevenít meg Isten naponként, Pál apostol felsorolással válaszol. Csak néhányat ebből; harag, gyűlölet, irigység, gonoszság, gonosz kívánság. A felsorolás hangosan hirdeti: oly tulajdonságokról van szó, melyek az embert elválasztják a másik embertől, szembeíordítják az embert a többi emberrel. A mindennapok husvétja arra ujit meg, hogy közösségbe kerüljünk a többi emberrel, együtt legyünk a velük gondjaikban, tennivalóikban és az előre elkészített jócselekedetekben. Husvétkor az ember felelősségére utal és erre elevenít meg mindnyájunkat. Ez a felelősség először is azt hangsúlyozza, hogy az egy vérből teremtett emberiség része vagyunk. Tehát része az egynek. Megvan a saját tennivalónk, de ez nem azért lett, hogy elválaszszon, vagy szembefordítson a más nyelven beszélő, vagy más fajú, szinti emberek sokaságával. A ma élő emberiségnek egy a sorsa, mert egy világban élünk. A technika fejlődése és áldása következtében valóban a távolvalók is közelvalókká lettek. Az előre elkészített jócselekedet a fentiekre gondolva is a békesség munkálására hív: Az atomháború veszedelmének idején a legfontosabb feladatok közé tartozik, a béke megőrzése. Az előre elkészített jócselekedet kiveszi szánkból Kain felelőtlen szavát: “Avagy őrizöje vagyok-e az én atyámfiának?” — és a felelősen gondolkozó ember parancsát írja a szívbe: a szeretet parancsát, mely elkötelezetté tesz minden emberrel szemben. Testvéri kérésem tehát, hogy ünnepelj keresztyén emberhez illően husvétot. Emlékezzél, reménységed virágozzék ki, örömöd legyen teljes, hogy az ünnep után is az előre-elkészített jócselekedetek hirdessék: husvátod nem múló hangulat, hanem hitednek gyümölcse. HÚSVÉTI HARANG Emléket hozok a messzi múltból. Egy Husvét reggelt, tavaszi szépet. Életre keltek a múltba hulltból szivemnek kedves régi emléket. Nagypéntek volt. Az én szivem gyászban. Gyermekarcom forró pírban égett. Senki sem látta. Csend volt a házban, senki sem tudta, hogy szivem vérzett. A templomba könnyes szemmel mentem, orgonahangok búmat zsongatták. úgy éreztem, meg is halok menten, hogy a harangot nékem kongatják. Óriássá nőttek meg az éjek, ahogy feszült gyermekszivem vágya, nem jöhetett olyan, mitől féljek, s tetté érett Husvét hajnalára. Ünneplő ruhám magamra vettem, harangozott a tavaszi határ, mindkét kezem a kötélre tettem s egész erőmből harangoztam már. Lendült az érctest, a szive dobbant, örömbe csapott gyermekbánatom, nagy boldogságom az égig lobbant, sok kis harang szólt, íávaszágakon. És oly tisztán, mintha csak ma lenne, hallotani egy drága, meleg hangot, buzdítás volt, bátorítás benne: -húzd csak, húzd a húsvéti harangot! Sok Husvét reggel múlt el azóta, s a régi hívás nyugtot nem hagyott, ünneplőt öltök, ha jő az óra, ara versem harangoz: feltámadott! Gyamtathy Irén GONDOLATOK Gyakran a száraz lombot siratjuk, és nem veszszük észre a fakadni készülő rügyeket. (Bővet) Isten a második lépést csak akkor mutatja meg, mikor az első lépést már megtettük. (Oehler) :jt :Jc Ne gondold, hogy Istennek olyan kiváló emberre van szüksége, mint amilyen te vagy. A valóság az, hogy neked van szükséged Istenre. De azt se gondold, hogy Isten számára felesleges egy olyan nyomorult ember, mint amilyen te vagy. Neki még nagy tervei vannak veled! (Heinrich Vogel) Az egész Szentirás egyetlen hatalmas és egységes szimfónia. Minden összefügg és egybehangzik. Nem lehet szétválasztani és soha nines diszszonancia. (Oetinger)
