Magyar Hiradó, 1971. január-június (63. évfolyam, 1-25. szám)
1971-04-01 / 13. szám
Thursday, April 1,1971..................................... MAGYAR; ÍÖRÁDÓ “SOHSE HALUNK MEG ...” Irta: PAPP VARGA ÉVA “Ott szedem a gyöngyöt, ahol épp találom, ha lopáson érnek, azt sem nagyon bánom . . ezt vallom magam is a költővel és Homoki Erzsébet cikkéből az alábbiakat “emelem el”: “Alice Roosevelt -emlékiratain dolgozik Washingtonban. A 88 éves hölgynek van miről írnia; tiz elnök ideje alatt volt bejáratos a Fehér Házba. Emlékirataiban jónéhány magyar vonatkozás is akad. Az apja, Theodore Roosevelt elnök korában Budapesten is járt. Hozott a lányának kottákat és Alice táncolt elsőnek a Fehér Házban — csárdást.” Erről ennyit, de köszönöm a kitűnő sokoldalú kollegának, hogy ez által alkalmat adott egy régi emlékem felújítására. Ez már amerikai emlék, mégis nagyon messze kellene menni érte, igy a gyorsan repülő gondolat szárnyán megyek-vissza Clevelandira, ahol Amerikába érkezésem után jónéhány évig éltem. A hangsúly itt a JÓ-n van, mert ottani életemet nemcsak két fiam, (akkor már néhány év óta clevelandiak), hanem sok kedves uj barát tette kellemessé, tompítva a honvágy kinzó érzését. Sajnos, ez a baráti kör nagyon megritkult, sokan elmentek azóta . . . Azok is, akikről emlékezem. “Soha Km ismertem házaspárt, amely lelkesebben és nagyobb sikerrel szolgálta volna a társadalmat. Különösen ez a nagyszerű asszony, aki egy páratlan tünemény volt külső bájak és lelkiekben is.” Az a nő, akit Earl Warren, a legfelső bíróság volt főbírája igy búcsúztatott, nemrégen halt meg; hat évvel később, mint a férje. Jól ismerte őket az amerikai magyarság, mert évtizedeken át bizonyultak a magyarok melegszívű barátainak, Mr. és Mrs. Harold Burton közéleti működéséről én csak Bandi fiamtól kaptam néhány jellemző adatot. Míg aztán az ottani, akkoriban vidáman zajló magyar élet úgy hozta, hogy ünnepi asztalnál kerültünk egymás mellé. Egy nagy vacsorán, melyet a West Side-i ref. egyház rendezett Nt. Daróczy Mátyás és neje védnöksége alatt, az ünnepi asztalnál közvetlen szomszédom Harold Burton, clevelandi polgármester volt. Ez a megtiszteltetés nyilván azért ért engem, mert magam is “jelentős” vendég voltam; az óhazából nemrég érkezett honfitárs . .. Ezek után természetesen bárhol találkoztunk is, régi ismerősként üdvözöltük egymást. Legközelebb a Magyar Club rendezett nagyszabású táncestélyt, ahová mindkét fiam kíséretében mentem el. A polgármesterék természetesen ott, a Cleveland Hotelben is jelen voltak és mikor megláttak minket, szívélyesen invitáltak magukhoz. Eközben az estélyt a szokásos csárdással készültek megnyitni a bemutatkozó párok, tehát hogy ne zavarjuk a járkálással, ott foglaltunk helyet. Brenkács vajda és zenekara ünnepélyesen hangolt a ropogós csárdás beharangozására, mi pedig gyönyörködve néztük azt a szindus képet, amely következett: a ragyogó szép magyarruihás fiatal lányok és hozzájuk illő táncosaik karján. A szünetben Mrs. Burton az iránt érdeklődött, hogy mi az eredete a csárdásnak és hogy nehéz-e megtanulni ? Bandi fiam pár szóval informálta az érdeklődőt és felajánlotta a tanítást, aztán már a következő alkalommal táncba vitte a csárdás-rajongó amerikai hölgyet. Újra és újra végigtáncoltak egy-egy parázs csárdást, a már rájuk figyelő közönség lelkes tapsa mellett. Az ugyancsak jelen-VARGA ÉVA levő Theodore Andrica, a Cleveland Press akkori, úgynevezett “nemzetiségi szerkesztője” színes filmfelvéte'.eket készített a jelenetről. Úgy tudom, Andrika Tivadar most Bécsben él, nyilván megvan az az érdekes és, értékes filmje, amely azt mutatja, hogy ime, a régi táncokkal ápolták a magyar tradíciót és a most divatos táncokkal szemben a magyar kulturális törekvést is, mert lám, a csárdás most is él . . . művelőik időnkint biztatnak is, lelkesen fel-fel kiáltva: sohse halunk meg . . . ❖ * A téma arra késztetne most, hogy ■ a magyar élet különféle emlékeivel foglalkozzam, de nem lehet eltérnem olyan rendkívüli emberpár karrierjétől, amilyen Harold Burton és felesége volt. Mr. Burton az országos" politika felé vonzódott és bár közéleti pozícióra azon a téren is biztos sikerrel számíthatott, kitűnő működése újból és újból clevelandi polgármesternek választották meg. Bár republikánus volt, minden pártbeli magáhoztartozónak érezte. Mégis," pályája továbv iveit, tehát szövetségi szenátor lett belőle. Washingtonba költöztek, ott pedig egy olyan demokrata szenátorral került kapcsolatba, akivel a Gondviselésnek különleges nagy tervei voltak . . . Harry Truman szenátor Roosevelt elnök utóda lett és 1945-ben Harold Burtont a legfelsőbb biróság tagjává nevezte ki President Truman ... Utolsó találkozásunkra emlékszem most még; Mrs. Burton jótékonycélu tea-délutánt rendezett és arra én is kaptam meghívót. Azokban az években még pesti lapokhoz is küldhettem cikkeket, igy egy ilyen találkozás amerikai-magyar nőkkel, hazaküldendő érdekes témát is jelentett számomra. -Jólesett látnom honfitársnőimet, akik megengedhetik maguknak, hogy egy-egy “testvégsegitő” alkalomra pénztárcájukba nyúljanak . . . A “főangyal” Mrs. Burtonnel csak épp köszöntöttük egymást, annyira körülvették a többiek. Mégis mikor észrevette, hogy menni készülök, odajött hozzám és kérdezte, van-e aki hazavisz. Mondtam, hogy Bandi elkísért,. de ilyenkor már dolga van a szerkesztőségben, Gyurka pedig a Fenn-college-ba jár, tehát csak onnan jövet találkozhat velem. Szemben van a nagy könyvtár, ott adott nekem találkozót. Szívélyes bucsuzás után átmentem a könyvtár alagsori olvasótermébe, ahol átnéztem a lapokat. Természetesen érdekeltek az ott olvasgató öreg magyarok és nagyoh kellemesen lepett meg, mikor egyik kezében megpillantottam a Szabadságot. Megálltam a hátamögött és szembenéztem egy pár év előtti képen — önmagámmal. Mit tagadjam, valami kis büszkeséget éreztem és mert megszállt a hiúság ördöge, odaszóltam a bácsinak: “Hogy tetszik a honfitársnak az a cikk, amit olyan elmélyedve olvas ? Az öreg mégcsak meg se fordult, legyintett a kezével és azt mondta: “Nna . . . olvastam már jobbat is . . Hirtelen úgy éreztem, mint ha még kissebb lennék . . ., de a bácsi felém fordult és igy folytatta: “. . . mert épp ettül a bizonyos irónétul szoktam olvasni igen érdekes sztorikat . . . de ezt nem szeretem, mert a nő nem ért a politikához, hát ne Írjon rula . . .” Ha megfogadtam volna a honfitárs tanácsát, akkor ezt a kis “kirándulást”, amit ebben az írásban elkövetem politikai berkekbe, nem csináltam volna. Viszont akkor még most is a csárdásnál tartanék . . . 7. OLDAL FÉRFI SAROK A SÁRGA ROLLS ROYCE Értesültem róla, hogy a Rolls Royce, a világ leghíresebb, legösszkomfortosabb, legdrágább autóit gyártó cég csődbe jutott és kétséges, folytatja-e valaha is tevékenységét? Ahogyan a hírt. olvastam, sötét kétségek rohantak meg. Mit fog ehhez szólni szerelmem, a szépséges Melinda ? Nem tehetek róla, r.ekem mindenről ő jut eszembe. Úgy kezdődött a dolog, hogy megismertem Melindát, aki ellenállhatatlan hatást tett rám. Mi sem természetesebb, hogy már második találkozásunkkor ostromolni kezdtem, úgyszólván nem is kezdtem, csak folytattam, hiszen közöltem vele, hogy születésemtől kezdve reá várok. — Te kis hízelgő — mondotta, mialatt ujjai köré csavart. Aztán eljött hozzám, de előzőleg szavamat kellett adnom, hogy nem mutatok se bélyeggykjteményt, se akváriumot, mivel a rácpontyon kivül minden halat utál. Ránk szállt az alkony, és én mondottam: — Melinda, drágám, szeress örökké, te kétkarú milói Vénusz! — Mit adsz, ha örökké szeretlek? — kérdezte. — Nem ígérhetek többet, mint amim van. Megkapod az akváriumot. És veszek neked egy sárga Rolls Royceot. — Esküdj! — Esküszöm! — lihegtem, ésn era is találtam eskümet túlzásnak. Ugyanis Ígérhettem volna azt is, hogy lehozom néki a csillagokat az égről, a nők azt is el szokták hinni, akkor már a Rolls Royce mégis valószínűbb. Elhitte. És eltűntek ezüstfényben csillogó szemei, mert reájuk borult a zöldeskék szemhéj. * * VTegnap roskatag térdekkel álltam Melinda előtt. — Mi baj, kisfiú? — kérdezte. — Melinda önhibámon kivül esküszegő lettem. Nem tudom megvenni a sárga Rolls Royce-ot. — Figyelmeztetlek, hogy nem fogadok el helyette sárga tengeralattjárót! Nem élünk a fellegekben ! — Hiába, nincs többé Rolls Royce. Csődbe jutott a gyár, nem gyártják többé. És te most megvetsz engem. Egy férfi, aki eskü alatt tett Ígérettel magához láncol egy nőt, majd csődbe jut.., — Kisfiú, nem te jutottál csődbe, hanem a gyár — szólott tapintatosan. — és ha mindent tudni akarsz, nekem mindjárt gyanús volt egy kicsit az esküd. De örültem neki. — Akkor, most, mi lesz? — ígérj valami mást. — Akkor nem hagysz el ? — Nem én! — Jó. Hát hogy lásd, ki vagyok: kapsz tőlem egy sárga Cadillacot. — Te gavallér, te lovag, te édes kisfiú! — rebegte rajongva. V * * Most izgatottan várom: csődbe jut-e a Cadiilac-gyár ? Szánthó Dénes NEVESSÜNK LÁTOGATÓ A BÖRTÖNBEN A börtönőr az elitélthez: — Jöttek magához. Itt van a felesége. — Az Isten szerelmére, mondja azt, hogy nem vagyok itthon.
