Magyar Hiradó, 1971. január-június (63. évfolyam, 1-25. szám)

1971-04-01 / 13. szám

6. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ Thursday, April 1,. 1971 A TÖRVÉNY ES A BIRO Anekdoták Irta: ACZÉL BENŐ A napokban szörnyű eset történt New York­ban az úgynevezett “Village” egyik bőráru üzle­tében. A bolt tulajdonosa néha dolgozik egy mo­­torbiciklis klub, a “Hell's An­gels”, new yorki fiókja számá­ra! Ezzel kapcsolatban beállított az üzletébe a klub nyolc bőrka­bátos, hosszuhaju tagja és sze­rencsétlenségére ott találták az üzletben a tulajdonos barátnőjét, egy 17 éves fiatal lányt. A bőr­kabátosok megrohanták a lányt és mig egyesek közülök lefogták a barátját, a lányt felhurcolták az üzlet feletti szobába, ahol hat óra hosszat a leggyalázatosabb dolgokat művelték vele. Köz­ben a barátja valahogy kiszabadult, telefonált a rendőrségre, amely még idejében érkezett és a banda nyolc tagját letartóztatta. A biró elrendel- i a banditák fogva tartását, még pedig biztosíték (bail) nélkül. A motorbiciklista klub ügyvedje a televízión nyilatkozott a történtekről és nagy felháborodás­sal tiltakozott a biztosíték nélküli fogvatartás el­len. — A törvény értelmében — mondotta az ügy­véd — mindenki ártatlannak tekintendő, amíg jogerősen el nem ítélik. Ezek az emberek tehát ár­tatlanok és a biró megsérti a törvényt, mikor biz­tosíték nélkül börtönbenmaradásra Ítéli őket. A televízió riportere megjegyezte, hogy ha eze­ket az ember fenevadakat biztosíték ellenéten sza-Charles Mansont, a Sharon Tate-LaBianca gy il­kosságok fő-vádlottját, 3 női vádlott-társával együt, ugyanaz az esküdtszék, amely bűnösnek minősítette őket, halálra ítélte. Az elitéltek ügy­védei már készítik elő a fellebbezést és a halálos ítéletek végrehajtása — amennyiben arra egyál­talában valaha is sor kerül — még valószínűleg évek kérdése. Da Nang, amerikai támaszpont ellen, csszpon­­tositott támadást intéztek északvietnami utászok és a támadás következtében 33 amerikai katona elesett, 76 pedig megsebesült. A saigoni ameri­kai katonai parancsnokság közlése szerint az el­lenséges támadás sikere annak tulajdonítható, hogy a támaszponton meglehetősen lazák voltak az éberségi intézkedések. Londonban, az angol fővárosban, nemrégiben. 5 álarcos, felfegy verzett férfi kirabolt egy pénzt szállító páncél teherautót. A rablók zsákmánya 1.1 millió dollárnak megjelelő készpénz volt. A demokraták azt Állítják, hogy amennyiben Edmund Muskie szenátor lesz a Demokrata Párt " elnökjelöltje 1972-ben, Nixon biztosan elveszti a déli államokat Muskie ellenében. Jomo Kenyatta, kenyai elnök, utasítására, sza­badon bocsátották Oginga Odinga. voll alelnököl. Odingat 1969 októberében tartóztatták le: azzal vádolták, hogy Nyanza tartományban fegyveres zendüléseket szervezett Kenyatta ellen. Az amerikai pénzügyminisztérium közli: A je­lenlegi pénzügyi év első 8 hónapjában a federális kormány kiadásai 19.28 billió dollárral haladták meg a federális kormány adóbevételét. Angliában emelkedik a szülések száma. Szak­emberek magyarázata: az angol nők félnek a fo­­gamzástgátló piluláktól és inkább gyereket szül­nek, mert azt veszélytelenebbnek vélik. badon eresztenék, módjukban lesz újabb hasonló bűntetteket elkövetni. — Ez igaz, — ismerte el az ügyvéd. — De ennek a kockázatnak vállalását a törvény Írja elő és h bírónak nincs joga a törvénnyel szembehelyez­kedni. Ez cinikus érv, de nem ismeretlen. Ezzel az érvvel védték a hasonló gondolkodásúak Eich­­mannt is, aki mindössze azt követte el, hogy négy­­százezer magyar zsidót szállított Hitler gázkam­ráiba, bámulatos szervező tehetséggel és buzga­lommal. Később egy zsidó csoport Argentínában elrabolta Eichmannt, kicsempészte az országból és Izraelbe szállította. Ott bíróság elé állították, halálra ítélték és kivégezték. De — mondták a vele szimpatizálók — az izraeli hatóságok jogel­lenesen jártak el, mikor foglyul tartották Eich­mannt, akit egy idegen országból törvénytelen mó­don raboltak el és adtak át az izraeli hatóságok­nak. Megsértették Argentína törvényeit és Eich­­mann személyi jogait. Szörnyűség! De a törvényeket sehol sem azért hozzák, hogy a kis jogokat megvédjék a nagy jogtalanságok el­követői érdekében. Amit a motorbiciklisták el­követtek, oly brutális jogsértés volt, hogy min­den értelmes biró jogosan figyelmen kívül hagy­hatta a biztosítékkal kapcsolatos törvényes jogo­kat. A biró munkája a törvények alkalmazása, te­hát értelmezése is. A szóbanforgó esetben rendel­kező biró úgy látta, hogy a társadalomnak na­gyobb szolgálatot tesz, ha ártalmatlanná teszi az embertelen banditákat, mintha szószerint értel­mezi azt az elvet, hogy mindenki ártatlannak te­kintendő, mig el nem ítélik. Alapjában véve az ideális bíráskodás az volna, ha minden biró Bölcs Salamon volna. Ez volt a nézetem már vagy hatvan év előtt is, mikor dok­tori értekezésemet írtam. Ez értekezés cime ez volt: “A versenyitilalom a magyar kereskedelmi jogban.” Ugyebár, szárazabb témát nehezen le­hetett volna találni. De értekezésemben kifejtet­tem a salamoni bíráskodás kívánatosságát, az­zal, hogy természetesen nem lehet minden bíró­tól salamoni bölcseséget követelni, de a bírói ha­talmas túlságosan megszorítani sem kivánatos. Nem a törvény és a jogi elvek, hanem csakis a bi­ró lehet az, aki az igazságot, amelynek árnyalatai végtelenek és szabályokba nem foglalhatók, a le­hetséges mértékben biztosithatja. És ha a szóban­forgó esetben azt tartotta, hogy azokat az embere­ket, akik igy viselkedtek egy hatalmukba került fiatal nővel, nem szabad rászabadítani a társada­lomra, csak tapsolni lehet annak, hogy egy jogi elvet megsértett. Mellesleg, doktori értekezésemet, amelyben síkra szálltam a törvények lehetőleg kevéssé meg­kötött alkalmazása mellett, a tanár elfogadta. Igaz, hogy ezzel a megjegyzéssel: “Nem valami tudományos, de legalább maga irta.” Ami annak elismerését jelentette, hogy nem vásároltam az értekezést egy Kecskeméti-utcai könyvkereske­désben, ahol ötvén koronáért lehetett egyet kapni. Ötven korona akkor tíz dollár volt és mai vásárló értékében legalább ötven dollár.) Véleményem azóta sem változott: csak a biró tudja, hogy az elébe került esetben hogyan kell alkalmazni és értelmezni a törvényt. És mint a politikus részéről erkölcstelen álláspont kizáró­lag arra törekedni, hogy megtartsa a választóit, a bírónak sem szabad azzal törődnie, hogy az esetleg értelmetlen felsőbb bírák megváltoztat­ják — ez az ő Ítéleteit és rendelkezéseit, vagy sem. Tapasztalataim a magyar jogi életben azt mutatják, hogy végeredményben mindig az a biró csinált karriert, aki kevesebbet törődött a tör­vénnyel, mint az igazsággal. Alembert Jean le Rond — más néven; d’Alem­bert, a felvilágosodás nagy alakja, a íráncia en­ciklopédia társszerzője, fizikus, filozófus, törté­nész és iró----egy iratcsomót kapott Voltaire-től, s mikor kibontotta, az iró-bölcselő Olimpia cimü tragédiáját találta benne egy kis levélke kíséreté­ben. Voltaire megkérte d’Alember-t, hogy olvassa el müvét, mondjon róla véleményt, de egyben nyo­matékosan hangsúlyozta: az Olimpia megírásával mindössze hat napot töltött el. D’Alembert gondosan elolvasta Voltaire színmü­vét, és nem volt túlságosan elragadtatva enciklo­­pedistatársa sebtében papírra vetett alkotásától. De minthogy a kiváló elmét, a nagy mestert sem­miképpen nem akarta megbántani, az Olimpia kéz­iratát a következő sorok kíséretében küldte visz­­sza: A szerző helyesen cselekedett volna, ha nem pihent volna meg a hetedik napon. *3* v íj! Abban a párisi utcában, ahol Honoré de Balzac, a lángelméjü regényíró lakott, meghalt egy idős ■bácsika, aki már félszázada élt egy és ugyanazon lakásban. A szomszédok elhatározták, hogy az utca szeniorját szép koszorúval tisztélik meg. Balzac öt frank hozzájárulást jegyzett a gyűj­tői vre. rr Köszönjük, uram — mondták a temetés szer­vezői —, valamennyi lakótárs olyan bőkezűségről tett tanúságot, hogy valóban méltó módon fejez­hetjük ki nagyrabecsülésünket az elhunyt tisztes férfiú iránt. — S mi volt a jeles agg foglalkozása? — kér­dezte az iró. — Végrehajtó. — Végrehajtó! — csattant fel Balzac, akinek egész életét megkeserítették a végrehajtások és a végrehajtók. — Uraim — folytatta lelkesen —, itt van még őt frank, tessék, és ha lehet, kérem te­messenek el mellé mindjárt egy másik végrehaj­tót is. Camille Saint-Saens, kiváló francia zongoramű­vész és zeneszerző, elkeseredetten hallgatta ope­rájának, a Sámson és Belilának egyik próbáját. Ugyanis Delila szerepét egy enyhén szólva köze­pes képességű énekesnő alakította, akinek sivitó, hamis hangjai ellen semmit nem tehetett a szín­ház igazgatója, lévén a művésznő a művészeti ügyek miniszterének barátnője és védence. A komponista is ismerte a kapcsolatot, igy hosszas morfondirozás után a következő szavak­kal fordult az énekesnőhöz: — Asszonyom, ön kétségtelenül tehetségesen énekel. Csak szerintem a tempói kissé lassúak. Azt javaslom önnek, adja elő az áriákat sokkal per­gőbb, sokkal gyorsabb ütemben, nagy hasznára lesz a produkciónak. — Maestro — súgta Saint-Saens fülébe a szín­igazgató —, énekelhet ez akármilyen gyorsan, at­tól még nem fog jobban énekelni . . . — Igaza van — helyeselt ugyancsak halkan a zeneszerző —, viszont a közönség sokkal rövi­­debb ideig fog szenvedni. CSOÓRI SÁNDOR ÁPRILIS Bolond vagy, mondják a bolondok, mert póráz nélkül röptetsz madarat s a tavalyi dudvák fenekét kiporolod. Ő, a sok csimbók-jani, cserép-pofa csak lesi: merre lépsz, patogzik ablakmögötti arcuk, fejükön hajszárrepedés. A.CZÉL BENŐ

Next

/
Thumbnails
Contents