Magyar Hiradó, 1971. január-június (63. évfolyam, 1-25. szám)
1971-03-18 / 11. szám
14. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ Thursday, March 18, 1971 EGY GYILKOS, AKI ZENE HANGJAI MELLETT DARABOLTA FEL ÁLDOZATÁT Amikor mindez történt, Sonja McCaskie Renoban (Név.) élt és az év 1963 volt. A 24 esztendős Sonja hétköznapokon egy husgyár titkárnője, szombaton és vasárnap pedig si-tanár volt. A rendkívül csinos, szőke, teltalaku, 5 láb 8 incs magas Sonja bizonyos múlttal rendelkezett. Egyilőben férjnél volt, férjétő azonban 3 évi házasság után elvált. Miután elváltak, egy másik férfitől törvénytelen gyereke született. Sonja apasági keresetet indított egy férfi ellen, a férfi azonban azzal védekezett: teljesen bizonytalan, hogy ő-e a gyerek apja, tekintettel arra, Jiogy Sonjának, vele egy időben, más szeretői is voltak. A történet időpontjában Sonja 10 éves kisfia az anya egyik ismerősénél, egy középkorú nőnél, lakott, Sonja fizetett érte, mivel ő maga, munkája miatt nem tudta magánái tartani a gyereket. Az apasági kereset ügyében ekkor még nem történt döntés és Sonja sohasem volt képes arra, hogy bárkit is gyermektartásra kötelezzen. Sonja McCrackent ugyanis, 1963-ban meggyilkolták. Sonja minden pénteken elment ahhoz az asszonyhoz, Mrs. Marvin Nielsenhez, aki kisfiát magánál tartotta, a gyereket hazavitte és csak szombat délben vitte vissza. Az egyik pénteken azonban Sonja r.em jelentkezett a gyerekért. Mrs. Nielsen megpróbálta telefonon felhívni, a telefonhívásra azonban nem kapott választ és ekkor a rendőrséget értesítette. Ezután egy rendőr elment Sonja lakására, 1963 április 5- ödikén. Sonja lakásának nappali szobája élénk sárgaszinüre volt festve, a szobát kétségtelenül nemrégiben festették ki. A sárga falakat vérfoltok borították. A padlón is vérfoltokat talált a rendőr. A rendőr kinyitotta a nappali szobában levő szekrényt s a szekrényben Sonja majdnem teljesen meztelen hulláját találta, feldarabolva. A fejet külön a hulla mellé helyezte a gyilkos, egy plasztik zacskóba csomagolva. A bestiális gyilkos valósággal harikirit követett el áldozatán, a gyomor fel volt hasítva, a belek kifordultak. A hulla hátában három hatalmas konyhakést hagyott a gyilkos. A rendőrség megállapítása ez volt: Nevada államban mindeddig ez volt a legkegyetlenebb gyilkosság. A nyomozás megállapította, hogy Sonját megfojtotta a gyikos, a kötelet megtalálták a szekrényben, a hulla darabjai mellett. A rendőrorvosi vizsgálat viszont megállapította, hogy Sonja halálát a fojtogatás okozta. A gyilkos tehát előzőleg megfojtotta a nőt és Sonja már halott volt, amikor a három konyhakést hátába szúrta és gyomrát és alsótestét felhasitotta. A gyilkos nyilvánvalóan mezítláb végezte dolgát, mivel a nappali szoba pad óján számos véres meztelen lábnyomot találtak. Az egyik lábnyom olyan világos volt, hogy le lehetett fényképezni. A hálószobaszekrény egyik fiókjában megtalálták a detektívek Sonja naplóját is. A naplóbari azonban jelentéktelen feljegyzések voltak, amelyek nem vezettek közelebb a megoldáshoz. A naplóban azonban megtalálták Sonja egyik versét, amely arról tanúskodott, hogy ez a különös nő gyakran játszott a halál gondolatával. A vers hevenyészett fordítása igy hangzik: — Lágyan mosolyog a Halál, azután gyorsan közeledik és átölel ... és akkor mindennek vége. A Halál üresség és semmi . . . Légy hálás azért, ami volt, amig éltél . . . S legyen erőd meghalni is. Sonja ismerősei elmondották, hogy Sonja nemrégiben vásárolt egy miniatűr német fényképezőgépet. A fényképezőgép azonban nem volt a lakásban, nyilvánvaló volt tehát, hogy a gyilkos magával vitte. Nyomban ellenőrizték a környékbeli zálogházakat. Az egyik zálogházas közölte velük: az ő zálogházában, a gyilkosság utáni napon, egy fiatal fiú elzálogosított egy ilyen fényképezőgépet, 10 dollárért. Amikor a fiú a zálogcédulát aláírta, megadta nevét és címét. Az aláirás Thomas Bean volt, a detektívek kimentek a megadott címre, ahol azonban közölték velük, hogy Bean már nem lakik ott. A detektívek másnap kikutatták Bean uj lakáscímét. Letartóztatása akalmával Bean, aki akkor 18 esztendős volt, ellenállás nélkül megadta magát. A rendőrségen Thomas Bean készségesen vallott. Elmondotta, hogy idönkint ellenállhatatlan vágya támad arra, hogy öljön. Nem mindegy, hogy kit: nőt akar ilyenkor megölni. A kérdéses napon meglátta, amint Sonja — akit egyébként nem ismert — hazament. Titokban nyomon követte. Hoszszu ideig várt, azután levetette cipőjét és óvatosan, nesztelenül, megpróbálta benyomni a lakás hátsó ajtaját. Semmiféle erőfeszítésre nem volt azonban szükség: az ajtó nyitva volt. Sonja az ágyban aludt. Bean rávetette magát és fojtogatni kezdte. A nő sikoltani akart, rövidesen azonban elvesztette eszméletét. Bean ekkor megtalálta a lakásban a kötelet és azzal fejezte be a fojtogatást. Sonja egyetlen egyszer nyitotta ki a szemét közben és felnyögött. Amikor a fojtogatás befejeződött, Bean erőszakott követet el a nőn. — Nem tudom, hogy ekkor még életben volt-e — mondotta Bean. (A rendőrorvosi vizsgálat azonban megállapította, hogy Sonja McCracken ekkor már halott volt, Thomas Bean tehát a hullán követett el erőszakot. — Szerk.) Bean ezután fogott hozzá a holttest feldarabolásához. Mindvégig nem tudta okát adni, hogy miért darabolta fel a hullát. Bean vallomásának ez a részlete igy hangzott: — A hulla feldarabolása nem ment könnyen és untam a dolgot. A hálószobában megtaláltam a gramofont, feltettem rá egy lemezt és miközben a zene szólt, befejeztem a feldarabolást. Nem emlékszem már, hogy milyen zene volt, de azt tudom, hogy nagyon kellemes és dallamos muzsika volt. Bean ezután távozott a lakásból és másnap elzálogosította a német fényképezőgépet. Ez volt az egyetlen, amit a lakásból magához vett. Az ügyészség előre megfontolt szándékkal elkövetett gyilkossággal vádolta Thomas Beant, akinek aláiratlan ren-Kürthy Miklós: KRÓNIKA Csucsforgalmi időszakban általában otthon vagyok, nem akarok sehová sem menni, .’KMtorflfljHéa " jobb meggyőződésem ellenére — autóbuszra szálltam. Az egyik moziból éppen akkor özönlött ki a tömeg, előadás végeztével: bizonyosan “Ladies Day” volt, mert csupa nő jött ki. A nők megrohanták az autóbuszt, pillanatok alatt minden ülőhelyet elfoglaltak és ennek következtében azoknak a szerencsétledőrségi vallomását felolvasták a tárgyaláson. Védője arra hivatkozott, hogy Bean nem Ítélhető el, mert elmebeteg. A pszichiáterek véleménye megoszlott, az esküdtszék bűnösnek találta Beant és ugyanez az esküdtszék a gázkamrában való halálra Ítélte. A nevadai Legfelsőbb Bíróság azonban uj tárgyalást rendelt el, csupán a büntetés megállapítására, mert az első tárgyaláson kizárták azokat az esküdtek sorából, akik ellenezték a halálbüntetést. neknek, akik éppen munkából jöttek hazafelé, állniuk kellett. Ezt arcátlanságnak és tapintatlanságnak tartom a mozielőadásról távozó nők részéről. Eszük ágában sem volt átadni helyüket azoknak, akik egész nap dolgoztak és fáradtan jöttek haza a munkából. Női egyenlőség? Most már sokkal tovább tartunk ennél: most már a női arcátlanságnál tartunk! íjí «J» íjí Az egész világ izgalomban volt a Muhammad Ali—Joe Frazier boxmérkőzés miatt. Egyesek azonban képmutatóan azt mondották: nem volna szabad az ilyesmit a televízión közvetíteni, mert erőszak. Érdekes: a vietnami háborúról minden nap látunk televíziós közvetítést. A vietnami háborúhoz képest a boxmérkőzés óvodás gyerekeknek való látvány volt. Miért ez a képmutatás? Az uj esküdtszék ugyancsak halálra Ítélte Thomas Beant, akit 1970 februárjában kellett volna kivégezni. Védője azonban fellebbezett azzal, hogy ezt az esküdtszéket sem válogatták össze megfelelően. A fellebbezés még nem dőlt el, igy tehát Thomas Bean, több, mint hét esztendővel a bestiális gyilkosság elkövetése után, még mindig életben van és halálcellában várakozik a fellebbezés eredményére. Az 58 éves Rosalind Russell London utcáin. Jótékonycélu film előadás kedvéért van ott a “Mrs. Pollifax-kém” bemutatóján.
