Magyar Hiradó, 1971. január-június (63. évfolyam, 1-25. szám)

1971-03-18 / 11. szám

Thursday, March 18, 1971 MAGYAR HÍRADÓ 8. oldal FIATAL FELESÉG. — Kedves Mrs. Homoki, egy évvel ezelőtt mentem férjhez és most össze­vesztem vele, mert csúnyán viselkedett. Leirom, hogy hogyan történt. Milőtt férjhezmentem. ép­pen úgy mint más lányoknak, nekem is voltak ud­varlóim. Adtam nekik fényképet és én is kaptam tőlük fényképet. Irodában dolgoztam és amikor vakációra mentem, néha Írtam nekik és a fiuk is írtak nekem. A leveleket és a fényképeket meg­őriztem és magammal hoztam a közös lakásba, egy bőrdobozban tartom. A férjem meglátta és nagy lármát csapott, hogy kikéri magának, hogy fiuk leveleit és fényképeit őrzöm. Kedves Mrs. Homoki, nekem egyikkel sem volt viszonyom, er­ről a férjem a nászéjszakán meggyőződhetett. Csak mint emléket tartom ezeket a leveleket és fényképeket, hát mit akar tőlem, ez csak nem bűn? VÁLASZ. — Nem bűn, de több annál: hiba. Ha már mindenképpen lánykori emlékre vágyik, (helyesebb, ha asszonykorában inkább a szülei, ro­konai, barátnői, iskolatársnői fényképét és leve­leit őrzi emlékként. Nincs férj, aki szívesen la­kik egy fedél alatt visszajáró férfi-kisértetekkel, még akkor sem, ha ártatlan kisértetek. Szüntesse 'be a kisértetjárást. Ne legyen makacs. Még ma este, ha a férje hazajön a munkából, szemeláttá­­ra égesse el az egészet. Ez legyen az áldozati tűz a családi béke oltárán. $ * * 16 ÉVES. — Kedves Erzsébet, én egy 16 éves magyar lány vagyok, két éves voltam amikor Amerikába jöttünk. Detroit ban jártam iskolát de azért tudok magyarul. Én is irok kedves Er­zsébetnek, elmondani, hogy nagyon rossz nekem. A szüleim azt hiszik, hogy mindent megadnak nekem ami kell, azonban én nem kapok tőlük azt ami nagyon kell a szeretet és a bizalom. Sokszor gondolom, hogy leülök és irok nekik egy hosszú levelet, hogy elmegyek otthonról, mert nem sze­retnek és nem bíznak bennem s akkor nekem jobb lesz és nekik is jobb lesz. írjon nekem kedves Erzsébet. VÁLASZ. — Kedves 16 éves, ne Írja meg azt a hosszú levelet. Álljon oda a szülei elé és mondja nekik: szeretnék beszélni, hallgassatok meg. Őszintén mondja el, amit a levélben akart meg­írni, mindent ami a szivét nyomja. Nem tudom miért gondolja, hogy nem szeretik magát de akár­miért is érzi igy, ez a beszélgetés segíteni fog. Majd meglátja, hogy megtalálja szülei szivét és a maga szive, is megnyugszik. * * * GYERMEKEK JELIGE. — 27 éves elvált nő vagyok, 3 hónap muiva lesz az esküvőm egy elvált férfivel, akinek két gyermeke van, az egyik 3 éves, a másik 5 éves fiú, A vőlegényem most a nővérénél lakik a nővére gondozza a gyerekeket. Mi már kivettünk egv lakást és az esküvő utón ott fogunk lakni. Szeretném, ha a gyerekek 1—2 évig a sógornőmnél maradnának és csak akkor vennénk őket magunkhoz, amikor már egy kicsit nagyobbak. Még nem beszéltem erről a vőlegé­nyemmel és szeretném hallani Miss Homoki véle­ményét erről a tervemről. VÁLASZ. — Nem tartom helyesnek. Jövendő­beli férjének nem tetszene a dolog és ha jó apa, akkor nem is fog belemenni ebbe. Biztosra ve­szem, nemcsak azért nősült, hogy felesége legyen, hanem anyát és otthont akart adni a gyermekei­nek. Ha maga halogatja a gyerekekkel való ösz­­szeköltözést, olyan érzés támad benne, hogy nem vonzódik hozzájuk és ez már kezdetben megront­ja a harmóniát maguk között. Gondoljon arra is, hogy házasságukból gyermek születhet. Ha a fér­je első házasságából származó gyerekek csak ak­kor kerülnek magukhoz, amikor az uj gyerek már megvan, nem testvért, hanem egy számukra ide­gen gyereket látnak benne. De ha az esküvő után magához veszi őket és jó anya módjára bánik ve­lük, akkor az utóbb születendő gyereket testvé­rüknek érzik, hiszen ö is a mama gyereke. Az ilyen házasságban döntő fontosságú az összhang a gyerekek között. A maga helyében legfeljebb a házasság első heteiben hagynám a gyerekeket idegenben. Azért használom az “idegenben” szót, mert a gyerekeknek nem a nagynéninél, hanem az apjuk és az uj mama mellett a helyük. •-:< * * Üzenetek. — 1. Márta. Bajor Gizinek 3 férje volt. Sorrendben: dr. Vajda Ödön ügyvéd, Pau­­pera Ferenc bankár, dr. Germán Tibor orvospro­fesszor. Indig Ottó nem volt a férje, igy termé­szetesen nem is válhatott el tőle. — 2. Mese je­lige. Babilónia valóban létező ország volt, a Tigris és az Eufrates folyók táján terült el. Fővárosát Babilonnak hívták. Babilon neve héberül Bábel. Innen származik az elnevezés: Bábel Tornya. — 3. Mr. Jánosi. A mesterséges és ipari gyémánttal kapcsolatos ügyben leghelyesebb, ha a következő címre ir: Industrial Diamond Association of Ame­rica, 25 West 43 St., New York, N. Y. A HUMORISTA FÁJDALMA: TELI TÖRTÉNET Egyik nap olvad, másnap fagy. Az ember elha­tározza, hogy óvatosan megy a járdán, de mégis megtörténik a baleset. Velem is. Úgynevezett szerencsés baleset, mert csak csontrepedés támadt a karomon, nem törés. Tehát a történhetett volna rosszabbul is tipikus esete. Az orvos megvigasztalt: — Pár napig felkötve tartja a karját, és két hét múlva elfelejti az egészet. Ez volt az előzménye annak, hogy szivből meg­­gyülöltem Kökényesit, illetőleg az ö hűtlen mei> asszonyát. No, de tartsunk sorrendet. A baleset után ismerőseim érdeklődésének kö­zéppontjában álltam. Megállítottak az utcán és részben szinlelt, részben pedig őszinte részvéttel érdeklődtek balesetem felöl. Eleinte részletesen elmeséltem, hogy miért van felkötve a karom, azután lassan-lassan unni kezdtem a dolgot. Az ötvenedik érdeklődőnek csak ennyit mondtam: “Baleset.” És nyomban faképnél hagytam. Ilyen előzmények után találkoztam ma reggel Kökényesivei és vártam, hogy megkérdezze, mi­ért van felkötve a karom. Kökányesi a kendőre bámult, nézte a karomat, de csak sóhajtott. Először azt hittem, hogy a só­haj a részvét jele, és meg akartam vigasztalni, hogy semmiség az egész. De mielőtt még meg­szólalhattam volna, szenvedő hangon panaszolta: — Képzeld, Sária felbontotta az eljegyzésün­ket. — Ki az a Sárika? — Nem emlékszel ? Egyszer nálam a hivatalom­ban. Szembe velem egy szőke nö ült. Az a Sá­rika. — Majd találsz másikat — mondtam, és már szerettem volna túl lenni a felkötött karra vonat­kozó kérdésen, ezért az orra alá toltam balesetem szimbólumát. Kökényesi ránézett a kötésre, és bánatosan kö­zölte : — A nagy fülü Barabás miatt bontotta fel az eljegyzést. Kezeivel illusztrálta, hogy milyen nagy fülei vannak Barabásnak. Mélyet sóhajtott: — Egy ilyen szép lány, mint Sárika, és Ba­rabás ! Most már megérintettem felkötött karommal az orrát. Bosszantott, hogy nem kérdez. De ő csak Sárikát látta. — És a haja! — ábrándozott. Most már végezni akartam. Ha ö nem kérdez, én fogok beszélni. — Nézz ide — kiáltottam rá. — A karom! Szeme a távolba révedt: — Csodálatos karjai vannak Sárikának. Szép, húsos, kipárnázott karok. És azokkal most Bara­bást öleli, ó, Sárika, Sárika! — Fáj! — ordítottam, és újra a karomat mu­tattam. | — Nagyon fáj — sóhajtotta. — Itt belül — szo­rította szivére a kezét. — Vérzik Sárikáért. Köszönés nélkül, megbántva, dühösen otthagy­tam. Ennek a Kökényesinek sem volt érdemes elesnem. Palásti íjászlő AZ A PÉNZ! i (Folytatás a 7-ik oldalról) nőm. Néha magam se értem, de úgy repül a lep­ke, hogy az fantasztikus! — Szóval már egy harmatcsepped sincs?! — kiáltottam. — Gyönyörű, mondhatom! Te két kéz­zel szórod a bazsarózsát! — Én? — sikoltotta a feleségem. — Ezt te me­red mondani nekem? Te, aki . . . Nem bírtam tovább. A fejemhez kaptam, és azt ordítottam: ’ — Azt hiszed, lopom én a bazsarózsát? Úgy látszik a lepkére, a harmatcseppre, a ba­zsarózsára is érzékeny vagyok. Mikes György MÁRCIUS j A nap tüze látod, a fürge diákot a hegyre kicsaJta: a csúcsra kiállt. Csengve, nevetve kibuggyan a kedve s egy ős eovél a fénybe kiált. Régi, kiszáradt tó vize árad, néma kutatkban a viz kibuzog. Zeng a picinyke szénfejü cinke vig dithirambusa: dactylusok. ÁPRILY LAJOS GONDOLATOK í A szenvedés nemesit. Talán az a baj, a világ­gal, hogy nagyon elterjedtek a fájdalomcsilla­pítók? * * * i Saját tollakat nem illik ékeskedni. * * Van, akinek a fejébe szállt és van, akinek a fejébe került a siker. * * * A zsebmetszök filozófiája: A pénz a zsebben hever, csak be kell nyúlni érte . . . sjs * * Van olyan ember, aki nem lát túl saját meg­győződése korlátain. * * * A humorista sorsa: örökké tréfákon töri a fe­jét, s nincs ideje egy kis vidámságra. * * * Amikor valaki úgy kezdi hozzászólását, hogy “butaságot mondok”, rendszerint úgy mondja, mintha a legbölcsebbet mondaná. * ■* * A butaság csak hatáskörrel párosulva veszé­lyes.

Next

/
Thumbnails
Contents