Magyar Hiradó, 1971. január-június (63. évfolyam, 1-25. szám)
1971-01-07 / 1. szám
16. oldal MAGYAR HÍRADÓ Thursday, Jan. 7, 1971 “Emlékezetes tragédiák, kalandok, bűnügyek és szerelmek...” ALBÉRLŐT KERESEK... (Folytatás) Kezdődött a régi játék Erdei számára, de egy idő múltán ismét beleszólt a véletlen. A munkahelyén megjelent egy rendőr és egy nyomozó, előállítási parancsot mutattak, letartóztatták és elvitték. Ugyanis egyévi börtön büntetésének kitöltése vált esedékessé. Jobban mondva már hetekkel korábban esedékessé vált, de Erdei “megfeledkezett” róla. A két menyasszony pedig nem tudta, hová tűnt a vőlegény. Havasi Katalin volt a szemfülesebb. Erdei munkahelyére telefonált. A válasz megdöbbentette. Rohant a szövetkezetbe és mindent megtudott. Erdei Lajos nem földbirtokos fia, hanem egy derék péksegédé, nem Balatonszemesről, hanem Szeghalomról származik, nem egyetlen gyermek, hanem van még tizenkét testvére, nem végzett főiskolát, hanem a szabómesterséget tanulta ki, a háború kitöréséig Budapesten és Miskolcon dolgozott, a háború alatt nem járt a fronton, hanem itthon tevékenykedett, — mégpedig oly módon, hogy a felszabadulás után a szegedi népbiróság háromévi börtönre Ítélte. ***** Még a háború alatt megnősült, börtönbe Vonulásáig két gyermeke született, aztán további három. A kiszabadulása után is követett el kisebb bűncselekményeket. A felesége végülis mindezt megelégelte, és — ahogy a válóperes tárgyaláson mondta: öt gyermekének egészséges szellemű nevelése érdekében — elvált tőle. Mikor Katalin megismerkedett az “életrajzzal”, csaknem elájult. Aztán arra gondolt, hogy mindez tévedés lehet, valami névvagy személycsere. Megkérte egyik munkatársát — egy férfit, aki Erdeivel is összeismerkedett már, és aki Katalin násznagya lett volna a közeli házasságkötésükkor —, kisérje el őt “vőlegénye” lakására. Elmentek együtt a Március 15. térre, a Katalin által már ismert házhoz, megmondta a férfinak az emeletet, az ajtószámot, ő lenn maradt és várt. így aztán Tamás Viola előtt is nyilvánvalóvá lett, hogy Erdei kettős játékot játszott, hogy nemcsak őt hitegette, hanem egy másik nőt is, hogy nemcsak tőle vett lel különböző — 1000—2000 forint közötti — összegeket ruhacsináltatás, kisebb anyagi ügyek rendezése és hasonlók címén, hanem a másik menyasszonytól is, megtudta ő is, hogy Erdei nem földbirtokos családból való, hogy már nős és öt gyermeke van. És hogy most valami régebbi ügyből kifolyólag, börtönben ül. Hirtelenében annyira felháborodott, hogy azt mondta: Erdei megérdemelné, hogy megöljék. Aztán úgy elkeseredett, hogy sirni kezdett, és azt hajtogatta, hogy mennyire szerencsétlen ő ezekkel a férfiakkal. A násznagyjelölt elbúcsúzott, s lenn az utcán a másik menyasszonyt tájékoztatta a valóságról.. Havas Kati leült a Duna-parton a lépcsőre és órákig nem lehetett megvigasztalni. Majd kijelentette: soha többé nem akar hallani Erdeiről, még a nevét se ejtsék ki előtte. Néhány np múlva levél érkezett a börtönből : Csak egy nagyon szolid kérés állt benne: váltsa ki a lány az Ofotértből Erdei szemüvegét és küldje be, mert nagyon nélkülözi. A lány némi ingadozás után, megtette. Nemsokára újabb levél jött: Erdei most már azt kérte: menjen be hozzá a december elejei látogatási napon. Havas Katalin azt gondolta: “Egy szerencsétlen, nyomorult ember segítséget kér tőlem, nem tagadhatom meg” — és bement. A rövid beszélgetés alatt Erdei azt mondta: —Ne higgyél el semmit abból, amit rám fognak. Megrágalmaztak a haragosaim, rám kentek mindenfélét. Bebizonyítom neked, ha kiszabadulok, hogy ártatlan vagyok, s igazam van. Várjál rám, elveszlek feleségül. — Kár erőlködnöd, mindent tudok, a másik menyasszonyt is — felelte a lány és otthagyta. Legközelebbi levelében Erdei arra kérte Katalint, hogy küldjön be neki úgynevezett tisztasági csomagot. A lány küldött, sőt, élelmiszerrel is jócskán kiegészítette. Levelében azonban ismét kijelentette: soha többé nem akar szóbaállni Erdeivel, mert szélhámosnak és csalónak tartja, aki csúnyán becsapta őt. Tamás Viola egyszerűen nem törődött Erdeivel. Úgy igyekezett kilábolni a csalódásból, hogy uj albérlőt, uj férjjelöltet keresett. A régi módszerrel kísérletezett, hirdetést tett közzé az újságokban. S az egyik jelentkezőt oda is vette magához. És az történt, ami már sokszor: a férj jelölt albérlő végül is nem felelt meg házastársnak és Viola felmondott neki. De az albérlő nem vette tudomásul a felmondást és a lakásban maradt. Tamás Viola annyi balsiker és csalódás után elhatározta, hogy felhagy ezzel a férjszerzési móddal. Lakáscsere-hirdetést tett közzé az újságokban, és sikerült is megfelelő partnert találni. Uj lakása a 13- ik kerületi Kádár utcában egyszobás volt. Az albérlőt természetesen nem vitte magával, az uj főbérlő pedig nem akarta átvenni. Per lett az ügyből, eléggé elhúzódott. Erdeinek közben letelt a börtönbüntetése. Kiszabadulása után Viola régi lakására ment. Ott megtudta az uj címet. Oda is elment. De Tamás Viola nem akarta beengedni. Erdei azonban nem tágított, az ajtó előtt ácsorgott, újra és újra csengetett, s az egyre idegesebb Violának könyörgött, hogy legalább hallgassa meg, ne Ítéljen felőle szóbeszéd alapján. A nő végülis beadta a derekát. Erdei órá kon át magyarázgatta életét, sorsát Violának, hogy tizenhármán voltak testvérek, hogy ő milyen tehetséges gyerek volt, de mivel szegény volt az apja, nem tanulhatott, hogy mindig érezte, többre hivatott, de az emberek nem tűrik szívesen maguk között a kiemelkedő személyeket. A háború miatt nem volt alkalma tovább tanulni, mert megrágalmazták, elitélték, politikailag nemkívánatos elem lett; pedig — bizonygatta — nem tett ő sem mást a háborúban, mint a többiek, mégis háborús bűnösnek minősítették . . . Késő éjjelig igy beszélt Tamás Violának és a nő megsajnálta — no meg nem tudott ellenállni közeledésének. Ott tartotta hát — kikötése szerint — csak egyetlen éjszakára. És reggel, Erdei számításának megegyezően, megegyeztek, hogy végleg együtt maradnak. Délután, amikor Viola még nem jött haza a munkahelyéről, Erdei elment Havas Katalin elé. Nagyjából ugyanazt mesélte neki, amit este Violának előadott. Kérte Katalint, a kisebb hazugságokat felejtse el, kényszerhelyzetből eredtek, beleesett egy szamárságba, aztán nem tudott kimászni belőle. A lány meghallgatta, majd röviden azt válaszolta Erdeinek, hogy tűnjön el, soha többé nem akarja látni. Este Tamás Viola azzal hozakodott elő. hogy házasodjanak össze minél előbb. Erdei látszólag örömmel beleegyezett, de néhány hetet kért, amig állást szerez, némi pénzt keres, ruhát csináltat. (Közben megtartották az utolsó tárgyalást a Tamás Viola és volt albérlője közötti perben. A pert Viola megnyerte, de volt az ügynek egy kissé megszégyenítő mellékzöngéje is. Tamás Viola oly zagyván, olyan összevissza beszélt, hogy a bíróság elrendelte elmeállapotának megvizfögálását. S bár épeiméjünek minősítették, értelmi képességeiről nem túlságosan hízelgő megállapításokra jutottak.) Szeptember elején Erdei véletlenül öszszetalálkozott Szaluival, az egykori rabtárssal, akivel nemrég egy cellában ültek. Elbeszélgettek. Szalai egy ruhagyárban dolgozott. Erdei pedig elmondotta, hogy nincs munkája, s panaszkodott: rosszul fordultak az ügyei, Havasi Kati, a menyasszonya is elhagyta. — És az a másik nő, valami Viola, akinél laktál? — Áh, az öreg, idősebb nálam. Különben is nem tisztességes. Csempészkedik . . . (Folytatjuk) *
