Magyar Hiradó, 1971. január-június (63. évfolyam, 1-25. szám)
1971-03-11 / 10. szám
6. oldal MAGYAR HÍRADÓ Thursday, March 11, 1971 ZITA KIRÁLYNÉ TITKA Irta: SÁGI PÁL Elárulta-e a ma már 79 éves Zita királyné, Károly király hitvese az első világháborúban a monarchia haditervét és emiatt pusztult el sokezer magyar katona az olasz fronton az Isonzónál? Milyen szerepet játszott a királyné Sixtus pármai herceg különbéke akciójában? Zita királyné vette rá Károly királyt a magyarországi két úgynevezett “királypuccsra”, mivel mindenáron vissza akarta állítani az osztrák-magyar monarchiát ? Ennek és még sok más, ma is vitatott kérdésnek az emlékét idézi fel Gordon Brook-Shepherd angol újságíró The Last Habsburg, azaz Az utolsó Habsburg című könyve. Brook-Shepherd nem történész, nem külpolitikus, de a jószemü újságíró meglátásával szedte össze és csoportosította anyagát, nagyrészt eddig még titkos levéltári aktákból és az sem titok, hogy Zita királyné feljegyzéseihez is hozzájuthatott. Brook-Shepherd anyagát egyéb bizalmas forásokkal összevetve, más kép alakul ki Magyarország nehéz korszakáról és Zita királynéról, mint ahogyan sokan eddig látták. Mi magyarok általában hajlamosak vagyunk a végletekre. Erzsébet királynét, Ferenc József hitvesét angyalnak tartja, glóriával övezi mindenki. Meg is érdemli a szeretetünket. Jóakarónk volt. Életének drámája, Rudolf trónörökös öngyilkossága, betegsége, tragikus halála: mind hozzájárult ahhoz, hogy szecetetből-szánalomból fakadó érzés erősítse az iránta érzett rajongást. A másik oldalon ott áll Zita, az utolsó koronás magyar király hitvese. 53 éve már, hogy a Habsburgok trónja összeomlott. A 26 éves ifjú császárné-királynéból azóta 79 éves MÁRCIUS IS EMLÉKE Az 1790-ben kezdődött reformkor az 1848 márciusi eseményekben csúcsosodott ki: a jobbágyság felszabadításában, népképviseletben, szabad sajtóban, felelős minisztériumban, stb. amelyet a király április 11-edikén szentesített. Bécs azonban ellenforradalmi mozgalmakat robbantott ki a nemzetiségek között és Jellasics támadása nyomán kitört a szabadságharc. A magyarság védekezése egy teljes éven át Európa két legerősebb hadserege ellen, az egész világ bámulatát és csodálatát vívta ki A korabeli amerikai sajtó ezt irta: — Az a tény, hogy az európai zsarnokszág most teljes erejét Magyarország ellen összepontositja, azzal a céllal, hogy függetlenségét megsemmisit?e és megtörje, mindent fájdalmasan érdekessé tesz, ami Magyarország sorsával összefügg. — Magyarországot, mint a Szabadság és Reform seregének elsőcsapatát gyűlölik és támadják meg más zsarnokok is, azon kívül, aki magát az ország uralkodójának nevezi. Az 1848-as március 15-ike az izzó szónokok (Petőfi és Vasvári) mellett lángra gyújtotta az ugyaevezettt mérsékelteket is. (Arany János, Jókai Mór.) A szabadság követelése olyan erőteljes volt, hogy az egész világ felfigyelt rá. Nem véletlen, nogy éppen az amerikai sajtó kisérte legnagyobb figyelemmel és megértéssel a magyarok szabadságharcát. A szabadságszerető magyar nép harca visszhangot keltett a szabadságszerető amerikai népben. S erre a szabadságharcra emlékezünk most mi, magyarok — a szabad Amerikában. matróna lett. A férje tragikus módon, száműzetésben halt meg Madeira gyilkoslevegőjü szigetén. Maga ma is száműzetésben él. Akárhogyan is vesszük, tragikus élet árnyéka lebeg felette. Mégis valami hűvös légkör veszi körül. Még a legitimista eszméket valló magyarok jórésze is valamiféle lelki “három lépés távolságra" érzi magát tőle. 1 Általában sokan még ma is szemére vetik, hogy nem barátkozott velünk. Igaz is, hogy Erzsébet legszívesebben magyarokat látott a környezetében. Kedvenc tásalkodónője, bizalmasa, jóformán barátnője Ferenczy Ida volt. Udvarhölgyei sorában több magyar akadt, mint valaha is a Burgban: Sztáray Irma grófnő, Festetics Mária grófnő, Senyey báróné ás még mások. Magyarul tanult, magyar költőket, írókat olvasott. Zita lélekben nem volt sem osztrák sem magyar, olasz származása ellenére olasz sem; a kettős monarchia uralkodójának hitvese volt. Hitves, a szó legnemesebb értelmében. Talán ez a felolvadás adja a magyarázatot arra, hogy mindent annak a trónnak a magasságából nézett, melyen férje ült. Erzsébet is, Zita is más-más világból érkezett. Erzsébet a Wittels-bachok birkenfeldi ágából, két közeli rokon, Miksa herceg és Ludovika hercegnő házasságából. Még Eiszébet hódoló életrajzírója, gróf Egon Corti is megállapítja, hogy a szülők rokonházasságának lelki hatása megmutatkozott az utókodban: hajlam a világkerülésre, zavarra, bizonyos fokú nyugtalanságra. Erzsébet sem volt kivétel ez alól. Zita a Bourbon-Pármai uralkodó hercegek családjából származik. Apja Róbert pármai herceg, az anyja Mária Antonia braganzai hercegné. Bajorországban a Saléziánus apácáknál, majd Wight szigetén a Bencés apácák zárdájában nevelkedett. A családi ház környezete, a kolostori nevelés, egyformán beleplántálta a mély vallásosságot, a konzervatív világfelfogást és a házasság szentségének tiszteletét. Erzsébet nem kifogásolta Ferenc József kapcsolatát Schratt Katalinnal. Zita gondolatvilágában ilyesmi fel sem vetődhetett volna. 17 éves korában ment feleségül a 24 éves Károly Ferenc József főherceghez. Házassága nem olyan regényes, mint Erzsébeté. Ferenc József, a fiatal császár, Erzsébet nővére, Helén hercegnő kedvéért ment háztüznézőbe és mégis Erzsébet kezét kérte meg. Zita házasságát nem lebegte körül romantika. Talán az vezethette, hogy házassága révén trónra kerül, mivel Ferenc Ferdinánd után Károlyt illette volna a trón? Aligha. Ferenc Ferdinánd trónörökös esküvel lemondott ugyan gyermekeinek trónutódlási jogáról, hogy elvekesse Chotek Zsófia grófnőt, de nyílt titoknak tartották, hogy kibúvót keres. Rebesgették, hogy gyónatóatyjánál, Lányi József későbbi címzetes püspöknél tapogatózott is aziránt: ha Ferenc József halála után trónra kerül, számithat-e arra, hogy Róma feloldja esküje alól és Miksa fia követheti a trónon. Igv aztán Zita jóformán nem is számíthatott ai’ra, hogy egyszer még császárné-királyné lesz belőle. Házasságuk azonban példás és tiszta házasélet volt. A politikai részre áttérve: elárulta-e a királyné az olaszoknak a monarchia haditervét. Brook- Shepkord könyve, de más tények is bizonyítják, hogy gyerekes feltételezés. Károly bevonta ugyan a politikai kérdésekbe határozott akaratú és politikus-gondolkodásu fiatal hitvesét, de ez nem mehetett olyan részletekbe, hogy a világháború vezérkari terveit tanulmányozza. Az olaszokhoz sem vonzódhatott, hiszen azok űzték el a pármai trónról a családját. Mindenekfelett pedig nem állt érdekében, hogy az ántánt győzzön, mert a SÁGI PÁL győzelem mindenképpen veszélyeztette a Habsburg birodalom épségét, a saját trónját. Az egész árulási pletyka különben is Károly király különbéke-terve körül keletkezett, holott Magyarország csak jól járt volna, ha a monarchia otthagyja a németeket, idején kiugrik a háborúból és az antant nem szabadítja ránk a románokat, szerbeket, cseheket. Erről a békekisérletről is részben újabb adatok tárulnak elénk. Károly király és Czernin Ottokár akkori külügyminiszter tudtával, csendes beleegyezésével, Revertera Miklós követségi tanácsos Svájcban titokban tárgyalt Jean Armand őrnaggyal a francia vezérkar küldöttjével arról, hogy a monarchia különbekét kössön az antant hatalmakkal. A franciák feltétele: békét kötnek, de Ausztria engedjen át bizonyos területet Olaszországnak, ennek ellenében a monarchia kárpótlást kap Németország területéből. Czernin nem ment bele. Gróf Apponyi Albertné bátyja, Mensdorf-Poully gróf is megbeszélést folytatott a franciákkal, azonban ez sem járt konkrét eredménnyel. Károly végül Zita buzdítására elhatározta, hogy egyenesen a francia kormány vezetőivel lép érintkezésbe. Zita fivérét, a belga hadseregben szolgáló Sixtus pármai herceget választotta közvetítőnek. Sixtus jó kapcsolatban állt Poincare köztársasági. elnökkel és Briand miniszterelnökkel. Gróf Erdődy Tamás, a király bizalmas hive, Svájcban találkozott a herceggel. Sixtus onnan Parisba ment és tájékoztatta a kormányt. Poincare beleegyezésével, szigorú inkognitóban 1917 márciusában Ausztriába utazott és a legnagyobb titokban tárgyalt a királlyal. Parisba visszatérve átadta a köztársasági elnöknek Károly király levelét. Ebben különbékét ajánlott a monarchia és az antant hatalmak között és megígérte, hogy támogatja a franciák Elszász-Lotharingiára vonatkozó igényét. Poincare és Briand kielégítőnek tartotta a levelet. Tájékoztatták róla Lloyd George angol miniszterelnököt is, aki szintén kedvezőén fogadta. Sonnino olasz miniszterelnök azonban hallani sem akart róla. Emiatt elhúzódott a tárgyalás megkezdése. Sixtus májusban ismét Bécsbe ment. Károly újabb levelet küldött vele. Sonnino megint elszabotálta a tárgyalást és az ügy elaludt. Csak egy év múlva pattant ki a dolog. Czernin a franciákat, a franciák Czernint vádolták indiszkrécióval, a németek pedig természetesen tomboltak dühükben. Ausztria népe és a magyar nép egyformán alig várta a háború végét. A király napvilágra került békeakciója mégis kétféle hatást váltott ki. Az osztrákok dicsérték békét kívánó uralkodójukat. Nálunk viszont valami lappangó propaganda következtében a tömegek felháborodtak azon, hogy a velünk háborúban álló Belgium tisztjével tárgyalt és mivel ez a tiszt történetesen Zita fivére volt, útjára indult ä suttogás: Zita királyné az ellenséggel tart, hogyan lenne “megbizható” a magyar királyné, amikor egy ellenséges tisztnek a húga. Innen már csak egy lépés kellett ahhoz, hogy az isonzói csatavesztés után az árulás vádját próbálják rákenni. Szemére vetették a királyi párnak azt is, hogy annakidején a koronázás után azonnal elutazott Budapestről. Arról azonban máig csak nagyon-kevés bennfentes tudott, mi előzte meg a koronázást. Károly bizalmasa és később kabinetirodai főnöke, Poltzer-Hoditz, Károly elé terjesztett egy tervezetet a kettős monarchia államszerkezetének megoldásáról. Ennek egyik pontja az volt, hogy Magyarországot osszák fel 6 autonóm területre: Alföld-Dunántul, Erdély a Székelyföld nélkül, Vajdaság, Felvidék, Székelyföld, Horvát föld. Poltzer-Hoditz azt tanácsolta Károlynak, hogy ne koronáztassa meg magát, mert a koronázási eskü Magyarország épségének megtartására kötelezi és akkor nem lehet a tervet végrehajtani. Károly és Zita azonban a leghatározottabban elutasították a gondolatot és az alkotmányhoz híven megkoronáztatták magukat. Ez min(Folyiatás a 15-ik oldalon)
