Magyar Hiradó, 1971. január-június (63. évfolyam, 1-25. szám)

1971-03-04 / 9. szám

14. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ Thursday, March 4, 1971 VÉRES A MEGGYILKOLT SZÉPASSZONY NERC-BUNDÁJA, DE HIÁNYZIK A HULLA véd megrökönyödve és hitet­Thomas Devins igazi kalan­dor volt: Arkansas állam egyik kisvárosából érkezett Los Angelesbe és elhatározta, hogy “érvényesül.” Thomas­­nak néhány hátrányos ék né­hány előnyös tulajdonsága volt. Olyan szegény volt, mint a templom egere és iskoláit örökre abbahagyta 14 eszten­dős korában. Ezek voltak hát­rányai. Előnyei: csinos fiú volt, alig múlt 20 éves és is­merősei, férfiak és nők, egy­aránt, megállapították: — Thomas Devinsnek “jó dumája” van. Devins meglehetősen sze­rény körülmények között kezdte el az érvényesülésért folytatott harcot Los Ange­lesben : egy Sunset Strip ven­déglő autóparkoló helyének felvigyázója lett. A vendéglő látogatói jómó­dú és befolyásos emberek vol­tak és nem egy közülük úgy érezte: Thomas Devinst több­re szánta a sors. Néhány jó­módú los angelesi polgár beí­ratta Devinst egy sziniiskolá­­ba ahová Thomas három éven keresztül járt. Devins a sziniiskola elvég­zése után sem jelentett ko­moly vetélytársat Marion Brando, vagy Richard Burton számára, tény azonban, hogy beszéde lényegesen értelme­sebb lett, angol kiejtése vala­mivel kulturáltabbá vált és a sziniiskola eredményeképpen már nemcsak “dumálni”, ha­nem beszélni is tudott. Devins néhány helyi szín­darabban kapott epizód-sze­repet, a kritikusok nem fe­dezték fel” és az ambiciózus fiatalember ingatlanügynök lett. Irodája nem hozott so­kat, azonban nem halt éhen és ez is valami. Mellékesen meg­jegyezve: Thomas Devins idő­közben megnősült, ez a körül­mény azonban az alább követ­kező történetben egyáltalában nem játszik szerepet. Ingatlanforgalmi irodája révén, Devins, megismerke­dett Mrs. Norma Carty Wil­­sonnal. Mrs. Wilson ekkor 57 éves volt, ennek ellenére azon­ban, rendkívül csinos, jól kon­zervált, úgynevezett “még mindig szép asszony” volt. Máig sem bizonyos, hogy Mrs. Wilson és Thomas De­vins között üzleti kapcsolaton kívül egyéb kapcsolat is volt­e. Egyesek nem tartják lehe­tetlennek. A szépasszony Roy Carty, egy gazdag mérnök özvegye, volt. Carty két ingatlant ha­gyott özvegyére: egyik az 1 millió dollárt érő Brentwood Convalescent Home volt, a másik pedig egy félmillió dol­lárt érő irodaépület. Az öz­vegy Mrs. Carty 1964-ben is­mét férjhezment, ezúttal egy nála 15 esztendővel fiatalabb, William J. Wilson nevű Író­hoz. Thomas Devins rábeszélte Mrs. Wilsont: bízza rá az iro­daépület gondnokságát. Mrs. Wilson erre hajlandó volt, sőt az épületben ingyen irodát adott Devinsnek. Devins azonban többre vá­gyott; komoly pénz akart, gazdag akart lenni, drága au­tókat és tengeri yachtot akart. Az arkansasi kisváros­ban ugyanis, ahonnan Devins Los Angelesbe érkezett “ér­vényesülni”, csupán képeken lehet látni a tengert. S 1967-ben történt, hogy Thomas Devins fantasztikus meggazdagodási tervet eszelt ki. A terv középpontjában — különös módon — Moise Thsombe, megbuktatott és száműzött kongói miniszterel­nök, állott. Akkoriban azt beszélték, hogy Tshombe államcsínyt tervez Kongóban. Egy alka­lommal, amikor a Földközi tenger felett repült, repülő­gépét Algériába rabolták, ahol nyomban bebörtönözték Thsombet. Joseph Mobutu, kongói mi­niszterelnök, Tshombe kiada­tását követelte, mert a volt kormányfőt hazaárulás vád­jával terhelten, kongói bíró­ság elé akarta állítani, Houa­­ri Boumedienne, Algéria elnö­ke, azonban, nem volt hajlan­dó Moise Tshombet kiadni. Tshombe felesége ekkor Neww Yorkba utazott, ahol arra kérte az Egyesült Nem­zetek Szervezetét: avatkozzék bele az ügybe és szabadítsa ki férjét az algériai fogságból. Madame Tshombet egy ügy­véd képviselte és az ügyvédet egy nap két fiatalember ke­reste fel. A két fiatalember a következőket ajánlotta: Kiszabadítják Moise Tshom­bet és Genfbe szállítják, ezért azonban egy millió dollárt kérnek, készpénzben. Az ügy­lenkedve hallgatta a fanasz­­tikus tervet és azután azt vá­laszolta: Tshombe szabadságáért csak abban az esetben lehet pénzt kapni, ha a volt kongói kormányfőt először kiszaba­dítják. A kiszabadítása előtt tehát — nincs pénz. A két fiatalember egyéb­ként Thomas Devins és ba­rátja, a franciakanadai Robert Forget, volt. Tekintettel arra, hogy az ügyvéd nem dőlt be az egymillió dolláros kiszaba­­ditási tervnek, Devins és For­get feladta a Tshombe-trtik­­köt. Moise Tshombe egyébként sohasem szabadult ki; algé­riai fogságában halt meg 1969- ben, halálát állítólag szivszél­­hüdés okozta. Ezzel egyidejűleg, Devins rábeszélte Mrs. Wilsont arra, hogy a Brentwood Convales­cent Homeot alakítsa át, az ő segitségével, egy úgynevezett medical centerré. Mrs. Wilson lehetőséget lá­tott az ügyben és a feladattal, természetesen, Thomas De­vinst bízta meg. Munkája fe­jében viszont Mrs. Wilson rá­íratta Devinsre a félmillió dol­lárt érő irodaépületet. Devins nyomban “becserél­te” az épületet egy másik épü letre Malibuban és a malibui épületet édesanyja nevére íratta. Mrs. Wilson ügyvédje arra akarta rábeszélni ügyfelét, hogy indítson eljárást Tho­mas Devins ellen, aki becsap­ta őt. Mrs. Wilson azonban erre nem volt hajlandó. Talán azért, mert hitt Devinsnek, talán azért, mert szerelmes volt a fiatal kalandorba és el­vakult ... ez sohasem derült ki. Ezzel egyidejűleg Devins és Forget a különös Tshombe­­ügyben világkörüli útra uta­zott, amelynek első állomása Montreal volt. Még ma sem egészen világos, hogy Devins miképpen hozta kapcsolatba a világkörüli utazást Moise Tshombe esetleges kiszabadí­tásával. Devins és Forget 1968 no­vember -edikén érkezett Mont­­realba és nyomban ezután De: vins felhívta telefonon Mrs. Wilsont és arra kérte: “sür­gős üzleti ügyben” azonnal utazzék Montrealba. Kürthy Miklós: KRÖNIKA Az utóbbi időben a politi­kusok között egyre gyakorib­bá válik az úgynevezett “working vacation.” Nem tu­dom, hogy a kifejezés ki­nek a nevéhez fűződik és ki találta ki, any­­nyi bizonyos azonban, hogy az illető min­denképpen hi­vatásos politi­kus volt. Ilyen Amikor Mrs. Wilson Mont­realba érkezett, Devins kö­zölte vele: kanadai vállalko­zók hajlandók egymillió dol­lárral “beszállni” a medical centerbe. Két nappal később azonban Devins kijelentette: a szerződés aláírása csupán Madridban lehetséges. Mielőtt a spanyol fővárosba utaztak, Mrs. Wilson, Devins és Forget, egy napra megáll­tak New York Cityben, ahol Mrs. Wilson az 1 millió dollárt érő Brentwood Convalescent Homeot, közjegyző előtt, Tho­mas Devins nevére íratta. New York Cityből Mrs. Wilson felhívta telefonon férjét és közölte:’ üzleti ügy­ben, Devinssel és egy Bob ne­vű “személyi testőrrel” együtt, Madridba utazik. — Az ut a számomra sem­mibe sem fog kerülni — nyug­tatta meg férjét Mrs. Wilson a telefonbeszélgetés alkalmá­val. — Az összes felmerülő költségeket ugyanis Devins fizeti. (Folytatjuk a következő héten) get csak hivatásos politikus találhat ki. A dolog önmagában véve ér­telmetlen, mert vagy vakáción van az ember, vagy dolgozik. A kettő együtt nem lehet, a kifejezés önmagának ellent­mondó. Azt hiszem, a dolog magya­rázata az, hogy a politikusok álcázni szeretnék választóik előtt azt a körülményt, hogy szinte állandó vakáción van­nak, vagy legalább is: lénye­gesen többet vakációznak, mint azok, akik megválasztot­ták őket. Ezért találták ki a “working vacation” kifeje­zést. Különös dolog az, hogy a je­löltek mindent megtesznek annak érdekében, hogy a Fe­hér Házba kerüljenek. Amikor azután elnökké választották őket, akkor viszont arra igye­keznek, hogy minél többet le­gyenek távol a Fehér Háztól. Nem tudom, észrevették-e már, hogy újabban divatba jöttek a városi polgármese­­rek tanácskozásai? A polgár­­mesterek minden héten egy más városban tanácskoznak — Isten tudja, miről. A ta­nácskozásokat néha megsza­kítják working vacation ürü­gyével. Ezenkivül, a polgármeste­rek imádnak utazni. Cleve­land (0.) polgármestere pél­dául — többek között — eluta­zott Tel Avivba és Londonba is, hogy megismerkedjék az ottani problémákkal. Ne kér­dezzünk olyan felesleges dol­gokat, hogy miért kell egy clevelandi polgármesternek ismernie a tel avivi problémá­kat. Én magam nem szeretem a politikusokat, de tisztelem őket. Tisztelem a bátorságu­kat, amellyel azokat kezelik, akik megválasztották őket. . Dr. Stanley Brockman (balra) egy szív modellen mutatja be War­ren C. Jyrchnek a chicagói Michael Reese kórházban azt a helyet, ahol rajta szivüregen kívüli operációt végeztek. Ez volt az első eset, hogy ilyen operációt egy vérzékenységben szenvedő egyénen végre­hajtottak. A 7 'és fél óráig tartó műtét alatt 2,000 pint vért hasz­náltak fel. Kürthy Miklós értelmetl-ensé-

Next

/
Thumbnails
Contents