Magyar Hiradó, 1971. január-június (63. évfolyam, 1-25. szám)
1971-03-04 / 9. szám
6. oldal MAGYAR HÍRADÓ Thursday, March 4, 1971 EMBEREK ÉS ESETEK Jóból is megárt a sok a "szorgalmas” diplomata Iria: ACZÉL BENŐ A szabadság jó dolog, ebben mi, amerikaiak, valamennyien megegyezünk. Csak abban nem egyezünk meg, 'hogy a korlátlan szabadság rossz dolog. Pedig fontos volna ebben is megegyezni, mert nyilvánvalóan ettől az elvi egyetértéstől függ az ország sorsa. Az F.B.I. főnöke tudvalévőén Edgar Hoover. A szervezet egyik alkalmazottja, aki egyébként, munkáját kitünően végezte, bizonyos nevezetű John F. Shaw volt. De nem ő volt a főnök, három Edgar Hoover. Viszont Mr. S'hawnak nem volt jó véleménye Edgar Hoover vezetéséről és ennek a véleményének egy jogi dolgozatában kifejezést adott. Miután nem tartotta szükségesnek véleményét titokban tartani, a főnök tudomására jutott, aki orré haragjában áthelyezte olyan helyre, amelyről tudta, hogy alkalmazottja nem fogja elfogadni. Nem is fogadta el, azonnal lemondott hivatali állásáról és Hoover a lemondást azonnal elfogadta. Én Mr. Hoover eljárását természetosnek tartom, de sokan zsarnokságnak tartják. A vélemény-szabadság sérelmét látják a dologban. Arra nem gondolnak, hova jutnánk, ha mindenkinek megengedik, hogy véleményét a főnökéről és arról az intézményről, amelynek szolgálatában áll, szabadon kifejezze. Mr. Shaw, mikor felfogadták, tudta, hogy nem rá bízták az FBI vezetését és noha alkotmányos joga azt hinni, hogy ő jobban tudná elvezetni, amig az illetékesek ezt a véleményt nem osztják, célszerűbb, ha elhallgatja. Célszerűbb, mondom. Egyik aforizmámat idézem: “Rossz dolog, ha az embert kizsákmányol-A Capitol épületében történt bombarobbanás ügyében tovább folyik a nyomozás. Az első jelentések szerint a kár 300,000 dollár, egyesek szerint ennél is több. Nixon elnök kijelentette: A Capitol épületét, ennek ellenére, továbbra is nyitva tartják a nyilvánosság számára. — A demokráciának vállalnia kell azt a kockázatot, hogy jelentős középületeit nyitva tartja a nagyközönség számára — szögezte le Mr. Nixon. Az algir kormány minden egyes francia olajvállalatban 51 százalékra emelte érdekeltségét. Ennek két következménye van: Gyakorlatilag minden egyes algériai-francia olajvállalat az algir kormány irányítása alá került és Algéria és Franciaország között feszültté vált a viszony. Az angol kormány a jövőben valószínűleg megszorítja a Commonwealth országok polgárainak angliai letelepedését. Az egyik szigorítás az lesz, hogy a letelepedni kívánó személynek először állást kell igazolnia. Churchtownban (N. Y.) a közelmúltban meghalt Jónás Lajos, a világhírű amerikai magyar szobrászművész. Legismertebb munkája, amelyet annakidején a new yorki Világkiállítás többmilliós látogatója megcsodált, egy dinosauros-csoportozat. Fernandel, a világhírű francia komikus, 67 éves korában, meghalt Párisban. Fernandel igazi sikerének oka az volt, hogy a kisembert alakította a vígjátékokban, azt a kisembert, aki kénytelen a Társadalommal harcolni. A liechtensteini nők választójoga ellen szavaztak a férfiak. A liechtensteini nők ezekután — természetesen — tüntettek. ják, de van ennél rosszabb is: az, ha nem zsákmányolják ki.” A munkanélküliség mai fokán számos előttem ismert példát tudnék felhozni ennek az aforizmának igazolására. Én is voltam kormányszolgálatban, a VOICE of Amerika keretében és én is tudtam a hivatali vezetők számos, szerintem téves, nézetéről és gyakorlatáról. De noha szolgálati időm alatt újságíró is voltam, és írásaim nyomtatásban is megjelentek, soha eszembe nem jutott nézeteimet kifejezni a VOICE főnökeiről és az intézményről. Minden cikk publikálására előzetes engedélyt kértem és ha nem adták meg, nem egyszer nevetségesnek találtam ugyan a tilalmat, de mindig elálltam a cikk megjelentetésétől. Miért? Mert tudtam, ha a cikk megjelenik és kirúgnak, egy szavam se lehet. Az illetékesek nem gondolták, hogy engem kell kinevezni a VOICE vezetőjének és belenyugodtam abba, hogy akit megbíztak a vezetéssel, az a döntő fórumok szerint nálam jobban tudja, mit kell csinálni. Egyszer Írtam arról, hogy még azt sem helyeslem, ha valaki hivatala elhagyásakor “megmondja a véleményét” a főnöknek. Az eredmény ugyanis előrelátható: a főnök ott marad a helyén, a kedvezőtlen vélemény elszáll a levegőbe és ami marad, az csak egy ellenség és még hozzá olyan, aki árthat, ha az odamondogató alkalmazott uj állást keres és információt kémek a volt főnökétől. A New York Times, aki ugyancsak a Hoovert bíráló FBI ügynök pártján áll, különösen kifogásolja, hogy a főnökét kritizáló alkalmazott lemondását Mr. Hoover “with prejudice” fogadta el. A lap szerint ez a kifejezés akadályozza, hogy az alkalmazott uj állást kapjon. Kicsinyes bosszú, véli a lap és “személyi kültusz”, amit annak idején Stalin — és Rákosi Mátyás — szemére vetettek. Lehet, de bajos rajta segíteni. Olyasvalami ez, mint mikor a régi — első világháború előtti — békeidőkben a nagysága a távozó szolgáló cselédkönyvébe ezt irta be: “Egészségesen lett elbocsátva.” Semmi töbtet. Ezt a törvény, amely rossz bizonyítványt nem engedett meg, nem tiltotta, viszont nehézzé tette a szolgálónak, hogy uj helyet kapjon. Kétségtelen, hogy Mr. Hoover neheztelt az alkalmazottjára, aki kedvezőtlen véleményt mondott róla és meg lehet érteni, hogy válaszul ő is kifejezte kedvezőtlen véleményét, a törvényben a megengedett keretek között. Hozzá meg kell gondolni, hogy a legtöbb . j kalmazottnak kedvezőtlen véleménye van a főnökéről és majd mindegyik azt hiszi, hogy ő jobban tudná vezetni az üzletet, a lapot, vagy a hivatalt. De nem bizonyos, hogy igaza van. Lehet, hogy mégis a főnök a jobb ember és amig az ellenkező nem bizonyul be, engedtessék inog neki, hogy alkalmazottaitól ne tűrjön el bírálatot, amit nem kért. Mr. Shaw megint példa arra, hogy újabban mindenki hivatottnak érzi magát országos ügyek intézésére és nem várja meg, amig megbízzák vele. Az amerikai alkotmány biztosítja az egyén szólás és vélemény szabadságát, de egyáltalában nem kötelez senkit véleménye kimondására. A vélemény elhallgatása is az alkotmányos jogok közé tartozik. KÉNYEI JÓZSEF: A JÓSÁG ARCA önzésed tükre összetört. Jó lettél, mint az anyaföld. Hajt a türelem ostora. Te jó vagy. Nem sírsz fel soha. Galbraith nagykövetet mindenki nagyon szorgalmas diplomatának tartotta. Ebben egyetértett az egész delhi diplomáciai testület, még azok is, akik nem voltak vele különösen jó viszonyban. Egyesek ezt azzal magyarázták, hogy annak idején uj ember volt a diplomáciában és — uj seprő jól roper alapon — buzgó szakember lett belőle uj foglalkozásában, miután feladta professzori munkakörét a Harvard egyetemen. Pedig azt is tudták, hogy nem szívesen tette, de nem tudott romét mondani barátjának, az újonnan megválasztott Kennedy elnöknek, aki magához hívta és arra kérte, hogy vállalja el az Egyesült Államok delhi nagykövetségének a vezetését. Ha pedig már elvállalta, igyekszik tisztességesen eleget tenni a megbízatásnak és olyan teljesítményre törekszik, amit hivatásos diplomaták is megirigyelhetnének — mondogatták külföldi kollégái. Galbraith szorgalmát a külvilág nem azon mérte le, hogy hány jelentést irt vagy hány rejtjeltáviratot küldött külügyminisztériuma számára. Szembetűnő volt, hogy minden olyan esemény alkalmával, ahol beszédek hangzottak el vagy egyáltalán időzni kellett, tehát alkalma volt elővenni jegyzetfüzetét és abba irogatni, ezt meg is tette. Feljegyezték róla, hogy a diplomáciai testület számára rendezett előadásokon élénken figyelt és irt. Még templomi gyászszertartáson is jegyzetfüzetét használta, amikor a pap beszélt és általában minden beszédet feljegyzett . . . Kennedy halála után Galbraith is hamarosan hazakerült és folytatta egyetemi pályafutását. Hamarosan megjelent két nagy terjedelmű müve — egyik sem szoros értelemben vett szakmájával összefüggésben. És ezzel a Delhiben tapasztalt “szorgalom” titka is kiderült. Galbraith ekkor már r.om szégyellte bevallani: kollégái tévedtek, amikor azt hitték, hogy az éppen elhangzó beszédeket jegyzi, saját gondolatait jegyezte fel, igv irta meg a két könyvet. VÉR ISTVÁN A KÜLFÖLD HUMORA Mondja, miből vette észre, hogy az uj szakácsa nem egészen normális ? — Mindig nevetett, amikor a hagymát vágta. . ■ ❖ * $ — Mi a férje foglalkozása, Kummerné? — Költő. És. a magáé, Millerné? — Ó, az én férjem sem szeret dolgozni. ❖ * tf — Hol voltál tegnap este? kérdezte Bill a barátjától; — A feleségemmel egy estélyre kellett mennem. De nagyon unalmas volt. Egész este Chopint játszottak. — És legalább nyertél? 5ji Jl: ti Késő éjjel költögeti a lordot inasa. — Mylord, azt hiszem betörő van a házban. — Annyi baj legyen, George. Hozza be a puskámat és az uj vadászöltönyömet. * Ss * — Mit gondol, tanár ur, Shakespeare most is feltűnést keltene, ha ma élne? — Egészen biztosan. Hiszen akkor már több mint 400 éves volna. ACZÉL BENŐ
