Magyar Hiradó, 1971. január-június (63. évfolyam, 1-25. szám)
1971-03-04 / 9. szám
Fedezd fel önmagad . . . Ma: HAJNAL ERZSÉBET Thursday, March 4, 1971 ; ' ; ' MAGY AR HÍRADÓ Úgy gondolom, hogy mindenkinek szüksége van arra, hogy megismerje önmagát. Nem vagyok kivétel magam sem és mikor megláttam az újságstandon egy magazint és lapoztam benne, felfedeztem egy hirdetést, amely ajánlja, hogy computer utján megismerhetem önmagamat. Hosszas gondolkodás előzte meg, hogy elküldjem a kért papírokat a tiz dollárral egyetemben. Ugyanis a személyi adatokon kívül ez volt a főszempont. Latolgattam magamban, hogy melyik része az énemnek ismeretlen. Jól tudom, hogy vannak hibáim, elvégre én sem vagyok angyal. De ha már eddig megvoltam velük, minek akkor még felfedeznem azokat, akiket már mások felfedeztek tennem és gyöngédségből elhallgatták előttem és a barátaimmal közölték. A hirdetés kiemeli, hogy ha nem computerrel akarom megtudni énemet, har.em privát kézből, az legalább 100 dollárba kerül. No ennyit mégsem érek, ezt gyorsan megállapítottam. De tíz dollárt mégis csak meg kell reszkíroznom, valójában nem is sok, ha az ember jobban mérlegeli. Döntő hatással volt rám az árkiilömbözet és neki ültem az írógépnek, hogy leírjam a kétezer szóból álló vallomásomat. Mikor nagynehezen túlestem a kétezer gyötrő szó lelki nehezén, minden mondat után tétovázva, hogy ezt, vagy amazt, be vallj am e, vagy nem, akkor vettem észre a hirdetés alján, hogy kézírással kellett volna Írnom és nem géppel. Mégegyszer elolvastam a hirdetést. Nem tudtam mégsem ellenállni, mert annyi különleges fajtáját ajánlotta sajátmagam analizásának. Rájöhetek arra, hogy mennyi rejtett képesség szunynyad bennem. Személyem milyen hatást gyakorolhat. más emberekre, meghódításuk szempontjából. Magatartásom milyen legyen, hogy felemelkedhessen a társadalmi élet legfelső fokaira. Szóval már biztosítottnak láttam a jövömet. Miután még azt is garantálták, hogy ha nem leszek megelégedve az analízissel, akkor a pénzt vissza küldik, habozás nélkül postára tettem a tiz dollárt. Hogy el ne felejtsem, még arra is felhívták a figyelmemet, hogy megfelelő partnert ajánlanak, akivel zavartalan boldogságban tölthetem el az életet. Elkinlódtam egy jó délelőtt a másolással. Aki már hozzá szokott a géppel való Íráshoz, nehezen szánja magát rá, hogy kézzel írjon meg egy ilyen hosszú értekezést. De ha már elhatároztam, hogy megismerjem saját énemet, hát megcsináltam. Miután postára tettem, izgatottan vártam nap, nap után a választ, megtudni, valójában hát ki is vagyok. A koromat is meg kellett adnom. Eleinte haboztam, hogy bevalljam e a valódit, ami már nekem is egy kicsit soknak tűnik, vagy elhallgassam és maradjak annál a tiz évnél amit rendszeresen letagadok. Az utóbbi győzött, mert fényképet nem kellett kíildenem. Végtére annak a személynek aki egy hivatásos analizista, semmi köze nincsen a koromhoz. Csak végezze a dolgát, és Írja meg, hogy milyen képességek tulajdonosa vagyok. Adjon vezérfonalat, hogy uj életet kezdhessek, tudatában azoknak a kiválóságoknak, melyet r.em aknázhattam ki eddig. Vártam és vártam, hetekig. Nem is voltam nagyon türelmetlen, mert elképzelésem szerint rengetegen akarták megismerni énjüket. Végül hoszszas várakozás után, megjelent az áhított levél. Itt közlöm a tartalmát az olvasóimmal, hogy ök döntsék, el, hogy megérte e a tiz dollárt. “Tisztelt cím, az ön által beküldött alapadatok birtokában az IBM computer, a következőket közölte a nálunk alkalmazásban levő, nagytudásu analízis magyarázónkkal. Az Ön magatartása és személyisége, olyan vonzó, hogy varázsának senki sem tud ellentállni. Ön kihasználhatja ezt a képességét az üzleti életben, ahol nagy vagyonok birtokába juthat. Személyes érintkezésben a sikereit úgy őrizheti meg, hogy mindenkit távol tart magától és felsőbbrendü emberként viselkedik. Érdeklődése minden iránt olyan szélesskáláju, hogy nem lehetetlen, hogy a politikai életben magas rangot fog elérni. Műveltsége predeszdinálja a legfelsőbb tudományos körökben való elismerésre. A közel jövőben könyvet fog Írni, mely feltűnést kelt majd a világirodalomban. Nem kell aggódnia a pénzkiadásoknál, mert minden kiadott dollárja helyett másik tiz fog jönni ... Az Ön természete gavalléros. Szeret ajándékot adni, jobban mint kapni. Lelki életét ne komplikálja, mert a közel jövőben házasági ajánlatot fog kapni, amit elfogad és igy többet nem lesznek gondjai. Élete sima mederbe terelődik, amit meg is érdemel, mert Ön egy kiváló emberi lény. Aláírás”. Most, miután megismertem önmagamat, rejtett tulajdonságaimat, csak az a gondolat gyötör, hogy miként fogom ezeket megértetni a saját férjemmel, akitől nem szándékozom elválni. Hol fogjak hozzá a karrierem megalapításához, mikor fogok könyvet Írni, amihez semmi kedvem sincs és hogy kérjem vissza a tiz dollárt, mert mondanom sem kell, hogy egy szó sem igaz belőle. FÉRFI SAROK NEM MIND IGAZ... Van egy ismerősöm, akit meglepően utálok, mert bár kellemetlen fráter egyébként, de van egy kinos tulajdonsága, ami elviselhetetlenné teszi. Ő az, aki — ha valaki leejt valamit — feltétlenül bemondja, hogy “még egy dobása van” és méghozzá olyan arccal, mintha pont most találta volna ki ezt a velőtrázó butaságot. Ha valami baj ér, ö az, aki megjegyzi, bölcs arccal: addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik. Folyton közmondásokban beszél, és gondolkozik. Végre megelégeltem a dolgot, és megkérdeztem tőle: — Te imádod a közmondásokat, de én nem tudom, melyiknek higgyek? Mert, ha igaz, hogy addig jár a korsó a kútra, akkor az is ikaz, hogy “gyakorlat teszi a mestert”, ami annyit jelent, hogy addig jár a korsó a kútra, amig olyan gyakorlata támad, hogy soha el nem törik. Es ha igaz, az, hogy “mondj igazat, betörik a fejed”, akkor az is igaz, hogy a “hazugot hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát”. Tehát jobb az egyenes ut: hazudni kell, mert akkor csak utolérik az embert, ami nem baj, de ha igazat mond, akkor feltétlenül betörik a fejét, amitől esetleg az egész napja elromlik. És ha igaz az, hogy “ki korán kel, aranyat lel”, akkor baj van, mert ha aranyat találnak nálam a hatóságok, hiába magyrázom nekik, hogy csak keltem és leltem. És végül a legdühitöbb: “amelyik kutya ugat, az nem harap.” Persze, hogy nem harap, amikor ugat, hanem csak azután. Hol ugat, hol harap. Felváltva. Ez a közmondás helyesen igy hangzik: amelyik kutya ugat, az jelzi, hogy mindjárt harapni fog, tehát legjobb elszaladni. Jó bornak nem kell cégér? Akkor Shakespeare és Karinthy miért írták alá összes müveiket? És akkor én miért végzem ezzel a két szóval írásomat: Királyhegyi Pál Rajnai Erzsébet 7. oldal ÓHAZAI FIGURÁK: A TRÜKKÖS PINCÉR Milyen könnyű örömet szerezni embertársainknak! Például annak az idős pincérnek is, aki a vendéglőben mosolygós arccal megkérdezte tőlem: — Ugyebár, mi Szegedről ismerjük egymást? Amint belépett, rögtön megismertem, pedig jó pár éve, hogy ön az én kedves törzsvendégem volt Szegeden a Royalban. Én vagyok Józsi! Megismer ? Nem ismertem meg, mert én életemben csak egyszer voltam Szegeden a Royalban és akkor egy szőke, fiatal pincér tálalta az ételt. Ezt azonnal meg akartam mondani Józsinak, de amikor örömtől sugárzó arcába néztem, nem volt szivem megfosztani őt a késői viszontlátás örömétől, és ráhagytam, igen, én vagyok az ő törzsvendége. Sört és pogácsát rendeltem, és ő olyan szolgálatkészen szervírozta, mintha francia pezsgőt rendeltem volna. — Körmendi bácsival mi van? — kérdezte érdeklődéssel. — Emlékszem, mindig együtt ültek. Él még? — Él, csak sokat betegeskedik — válaszoltam kényszeredetten. — Hát, bizony, már nem fiatal. Ezután sorra vette a szegedi Royal törzsvendégeit. A legtöbbről tudott valamit, néhányuk felől nálam érdeklődött. Egyre kínosabb lett a beszélgetésünk, és már-már azon voltam, hogy bevallom neki az igazat, de megint megsajnáltam őt, és tovább játszottam a szegedi törzsvendéget. Végül is megkértem, hogy hivja a fizetőt, mert nagyon kell sietnem. — Milyen kár, olyan jó lett volna még egy ideig ilyen régi kedves szegedi vendéggel elbeszélgetni — sóhajtotta. Fizettem és szokatlanul nagy borravalót adtam neki. Illett ilyen régi ismerősnek ... A kijáratnál a fizetőpincér mosolyogva búcsúzott tőlem és megkérdezte: — Az öreg megörült önnek. Csodálkoznék, ha nem ismerte volna fel. — Úgy gondolja, hogy . . . — Hát igen. Az öreg minden szegedit felismer, azokat is, akik sohasem jártak Szegeden. — Jó trükk. — Az öreg régóta műveli és elég jól jövedelmez neki — felelte mosolyogva a four. — Ritka eset, hogy valaki megcáfolja. A vendégek nem akarják elrontani az örömét. így azután egy-két forint borravaló helyett rendszerint a többszörösét kapja. Kifelé menet még láttam, hogy Józsi bácsi nagy lelkendezve fogad egy uj vendéget. Természetesen régi szegedi törzsvendégét. Palásti László BIHARI SÁNDOR: ÁTFUJ A SZEL Halálhírek besuhogják megütik gondolatom. Zavartan fedezik fel sorsát a teremtmény, ,kiben lakom. Sejtemben ráz, ahogy szédül bátyáim arca, keze, míg a fagy hátteréhez kékül, másik lét fordul el vele. Idő ürül, szellőzködik iszonyúan az ország. Átfuj a szél, égi ág törik, kigyulnak, hunynak a rózsák. Állok makacsul, az röpit — születik a határ, hol megvilágosul a körmökig, rámsötétül számadásom —!
