Magyar Hiradó, 1971. január-június (63. évfolyam, 1-25. szám)

1971-02-25 / 8. szám

14. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ ÍGY SZENVEDÉLYES NŐ, AKI ADDIG li CSÓKOLT, AMÍG AZ AKASZTÓFÁRA JUTOTT (Folytatás) Junius 24-edikén, éppen 12 nappal házasságkötésük után, Maria Groesbeeket és férjét előre megfontolt szándékkal elkövetett gyilkossággal vá­dolták. A rendőrségnek váratlanul könnyű dolga volt Mariaval, aki készségesen vallott. Fér­je, Gerhard, azonban, az első pillanattól kezdve ártatlansá­gát hangoztatta. Gerhard kijelentette: az egész dologról semmit sem tu­dott és mélységesen “fel van háborodva”, hogy Maria gyil­kosságra vetemedett. Ügyvédei, végülis, elérték, (hogy Gerhard ügyét különtár­gyalta a bíróság Maria ügyé­től. Maria ügyének tárgyalásve­zető bírája H. F. De Wet volt. Megnyitó beszédében az ügyész ezeket mondotta: — Ez az asszony a házas­ságtörést azzal koronázta, hogy előre megfontolt szán­dékkal meggyilkolta férjét, azért, hogy annak halála után, tisztességtelen és erkölcste­len sietséggel, feleségül me­hessen szeretőj éhez. A védelem azt á llitotta, hogy Christiaan Buys az úgy­nevezett Addison-betegség következtében halt meg, amely általában mirigy-zava­rokban nyilvánul meg, vérsze­génységet okoz, a bőr elszin­­telenedik és számos tünete ha­sonló az arzén-mérgezés tüne­teihez. Az ügyész által megidézett orvosszakértők azonban egy­behangzóan kijelentették: mindenki, aki az Addison-be­­tegségben szenved, hosszú ideig szenved gyomorbántal­­makban, évekig, gyakran év­tizedekig, mielőtt meghal, Christiaan Buys azonban, éle­tének utolsó néhány hetétől eltekintve, sohasem szenve­dett gyomorzavarokban. Ezenkívül, az orvosszakér­­tök, rámutattak arra, hogy Christiaan körmében, hajá­ban és bélrendszerében arzén nyomait találta a boncolás. Végezetül, a biró engedélyez­te, hogy Maria beismerő val­lomását, amelyet a rendőrsé­gen tett, az ügyész a terhelő bizonyítékok között előter­jeszthesse. A gyilkosság motívuma ? Maria olthatatlan, szenvedé­lyes szerelme Gerhard iránt. Az ügyész részleteket olvasott fel Gerhard naplójából, a ja­nuártól áprilisig terjedő idő­szakról. Gerhard Groesbeek lelkiis­meretes és pontos ember volt és a naplóban pontosan fel­jegyezte Mariaval történt sze­retkezéseinek időpontjait, jel­legét és módozatait. A tárgyaláson nem volt es­küdtszék, hanem a tárgyalást­­vezető biró mellett még két bi­ró volt jelen. Amikor a vád és védelem befejező érvelése el­hangzott, a háromtagú bíróság tanácskozásra vonult vissza. De Wet, tárgyalásvezető bi­ró, másnap kihirdette az íté­letet: A bíróság egyhangúlag bű­nösnek találta Máriát előre megfontolt szándékkal elkö­vetett gyilkosságban és kötél általi halálbüntetésre Ítélte. Ezután Maria ügyvédei hosszú törvényes harcot kezd­tek védencük érdekében, erő­feszítésük azonban kudarcot vallott; Maria Groesbeek fel­lebbezési kérelmét kétszer is elutasították. A Groesbeek házaspár le­­artóztatása után, Maria mind­végig börtönben volt, Ger­hard azonban, két hónap múl­tán, óvadék ellenében, szabad­lábra került. A magyarázat kétségtelenül abban rejlik, hogy az ügyész nem tartotta olyan bűnösnek Gerhardot, mint Máriát. Gerhard ügye 1971 elején került a bíróság elé. Megnyitó beszédében az ügyész azt állí­totta: — A Buys házaspár házas­sága mindaddig zavartalan volt, amig Gerhard Groesbeek meg nem jelent a színen. A védő viszont ezt a meg­lepő választ adta: — Gerhard Groesbeek nem a csábitó, hanem az elcsábí­tott személy volt. Mindaddig, amig Maria nem “erőszakos­kodott”, Gerhardot csupán két nőt csókolt meg életében: édesanyja és nővére. — Azt jelenti-e ez, hogy Gerhard Groesbeek 21 éves korában még szűz kisfiú volt? — kérdezte gúnyosan az ügyész. A védő és Gerhard maga ha­tározott igennel válaszolt a kérdésre. A tárgyalás során kiderült, hogy Gerhard, amióta szabad­lábon volt, minden nap vitt egy csokor virágot Christiaan Buys sírjára. — Senki más sem emléke­zett meg felőle, hiszen a gye­rekek is más városba költöz­tek, egyik rokonukhoz — mon­dotta Gerhard. A bíróság felmenette Ger­hard Groesbeeket és a dön­tést hatalmas éljenzéssel fo­gadta a sajtó. Egy Ízben, amikor Gerhard még a börtönben volt, a női börtönben levő Maria levelet irt neki. A levél egyik részle­te igy hangzott: '— Szeretlek, Gerhard, ma is szeretlek, olthatatlanul és halálosan szeretlek. Miért nem vállalod a gyilkosság terhét? Gyönyörű lenne, ha együtt szenvednénk és ha együtt hal­nánk meg. Gerhard azonban nyilván­valóan nem találta túlságosan vonzónak a gondolatot, hogy feleségével együtt akasszák fel és körömszakadtáig har­colt életéért — és végülis, győ­zött. S talán, még egy érdekes epizódot érdemes említeni: Maria ügyvédei az utolsó pil­lanatban arra kérték az ország elnökét, éljen kegyelmi jogá­val és kegyelmezzen meg Má­riának. A közhangulat azon­ban olyan izzó volt, hogy az elnök nem volt hajlandó meg­kegyelmezni az elitéltnek. A kivégzést másnap reggel­re tűzték ki. A kivégzést meg­előző estén Maria utoljára be­szélni akart Gedharddal. Ger­hard eleget tett kérésének és meglátogatta a halálfolyosón. Kettejük között egy üveg­fal volt és azon keresztül be­szélgettek 10 percen kersez­­tül. Csókos Mária ekkor már sovány, meggyötört és fáradt volt és hirtelen megöregedett. Semmi sem emlékeztette kül­sejében a szemlélőt arra az asszonyra, aki koporsók kö­zött is szeretkezni akart. Mielőtt Gerhard eltávozott, Maria utolsó szavai ezek vol­tak; — Sohasem szerettem senki mást igazán, csak téged. Maria Goresbeek kivégzé­sére 1970 november 13-adi­­kán, pénteken, került sor. Hű­vös volt a hajnal és borzonga­tó. Mielőtt az akasztófához vezették, felolvasták az itéle-Thursday, Feb. 25, 1971 Hogy elkerüljék a gyermekek általános kórházi félelmét, a Browns Mill, N. J.-i Deborah kórházban egy vörösszinü gyermek játék­kocsit használnak a gyerek X-Ray szobába való átvitelére. Kürthy Miklós: * KRÓNIKA Fantasztikus, hogy milyen vonzóereje van a Holdnak az emberekre! Költők Írtak már .ódákat a Hold­­jról és a Hold­éhoz, különle­ges legendát ‘faragtak amely szerint jegy örökfia- i tül, gyönyörű [kínai lány él Kürthr Miklós a Holdon év­milliók óta, szerelmesek a Holdat ígérik szerelmesüknek (a merészebbek a csillagokat is körítésül adják), Alan Shepard, az Apollo 14 pa­rancsnoka, egész életét szen­telte annak, hogy egyszer a Holdon lépkedhessen. Nemrégiben beszélgettem egy hölggyel, aki azt mondot­ta : tét és feltették a szokásos kérdést: — Van-e valami mondani­valója? — Nem — felelte Maria hal­kan és kicsit megborzongott a hűvös hajnalban. — Nincs semmi mondanivalóm. Az akasztás végrehajtása után 4 és fél perccel, a kiren­delt orvos hivatalosan jelen­tette a beállott halált. A nap éppen akkor bukott fel az égen, halvány sugárzással, így ért véget Csókos Mária élete. (Vége.) — Mindenképpen szeretnék felmenni a Holdra. Nagyon félnék, de szeretném látni, hogy mi van ott. — Az asztronautok szerint, a sziklákon kívül, semmi nincs — mondottam. — Akkor a Semmit szeret­ném látni — makacskodott a hölgy. — A Semmit szeretném látni és a Csendet szeretném hallani. S erről van szó, éppen erről van szó, illetőleg, azt hiszem, hogy erről van szó. Ez a Hold vonzereje. A titokzatos Sem­mi és a titokzatos Csend, amely valójában több, mint a Minden. Mi, emberek, már sokat láttunk és sokat hallottunk, saját magunk által okozott technikánkkal és zajunkkal sikerült önmagunk életét el­viselhetetlenné tenni. Most már csak egy van hátra: A Minden (vagy a majdnem Minden) után a Semmit látni és az iszonyatos Zaj után a fantasztikus, döb­benetes Csendbe fülelni. Ez még valóban hátra van számunkra: a Semmi és a Csend. S azért, hogy ezt látni és érzékelni és hallani tudjuk, el szeretnénk menni a Holdra. Mert azt még valóban nem tudjuk, hogy milyen az igazi Semmi és milyen az igazi Csend ? S alighanem ez az oka an­nak, hogy Shepard, ez a józan, szárazkedélyü milliomos, egész életét tette fel arra, hogy a Holdon lépkedjen, mi­közben körülfogta őt az óriási Semmi és körülötte zengett­­zugott az iszonyú Csend.

Next

/
Thumbnails
Contents