Magyar Hiradó, 1971. január-június (63. évfolyam, 1-25. szám)
1971-02-25 / 8. szám
14. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ ÍGY SZENVEDÉLYES NŐ, AKI ADDIG li CSÓKOLT, AMÍG AZ AKASZTÓFÁRA JUTOTT (Folytatás) Junius 24-edikén, éppen 12 nappal házasságkötésük után, Maria Groesbeeket és férjét előre megfontolt szándékkal elkövetett gyilkossággal vádolták. A rendőrségnek váratlanul könnyű dolga volt Mariaval, aki készségesen vallott. Férje, Gerhard, azonban, az első pillanattól kezdve ártatlanságát hangoztatta. Gerhard kijelentette: az egész dologról semmit sem tudott és mélységesen “fel van háborodva”, hogy Maria gyilkosságra vetemedett. Ügyvédei, végülis, elérték, (hogy Gerhard ügyét különtárgyalta a bíróság Maria ügyétől. Maria ügyének tárgyalásvezető bírája H. F. De Wet volt. Megnyitó beszédében az ügyész ezeket mondotta: — Ez az asszony a házasságtörést azzal koronázta, hogy előre megfontolt szándékkal meggyilkolta férjét, azért, hogy annak halála után, tisztességtelen és erkölcstelen sietséggel, feleségül mehessen szeretőj éhez. A védelem azt á llitotta, hogy Christiaan Buys az úgynevezett Addison-betegség következtében halt meg, amely általában mirigy-zavarokban nyilvánul meg, vérszegénységet okoz, a bőr elszintelenedik és számos tünete hasonló az arzén-mérgezés tüneteihez. Az ügyész által megidézett orvosszakértők azonban egybehangzóan kijelentették: mindenki, aki az Addison-betegségben szenved, hosszú ideig szenved gyomorbántalmakban, évekig, gyakran évtizedekig, mielőtt meghal, Christiaan Buys azonban, életének utolsó néhány hetétől eltekintve, sohasem szenvedett gyomorzavarokban. Ezenkívül, az orvosszakértök, rámutattak arra, hogy Christiaan körmében, hajában és bélrendszerében arzén nyomait találta a boncolás. Végezetül, a biró engedélyezte, hogy Maria beismerő vallomását, amelyet a rendőrségen tett, az ügyész a terhelő bizonyítékok között előterjeszthesse. A gyilkosság motívuma ? Maria olthatatlan, szenvedélyes szerelme Gerhard iránt. Az ügyész részleteket olvasott fel Gerhard naplójából, a januártól áprilisig terjedő időszakról. Gerhard Groesbeek lelkiismeretes és pontos ember volt és a naplóban pontosan feljegyezte Mariaval történt szeretkezéseinek időpontjait, jellegét és módozatait. A tárgyaláson nem volt esküdtszék, hanem a tárgyalástvezető biró mellett még két biró volt jelen. Amikor a vád és védelem befejező érvelése elhangzott, a háromtagú bíróság tanácskozásra vonult vissza. De Wet, tárgyalásvezető biró, másnap kihirdette az ítéletet: A bíróság egyhangúlag bűnösnek találta Máriát előre megfontolt szándékkal elkövetett gyilkosságban és kötél általi halálbüntetésre Ítélte. Ezután Maria ügyvédei hosszú törvényes harcot kezdtek védencük érdekében, erőfeszítésük azonban kudarcot vallott; Maria Groesbeek fellebbezési kérelmét kétszer is elutasították. A Groesbeek házaspár leartóztatása után, Maria mindvégig börtönben volt, Gerhard azonban, két hónap múltán, óvadék ellenében, szabadlábra került. A magyarázat kétségtelenül abban rejlik, hogy az ügyész nem tartotta olyan bűnösnek Gerhardot, mint Máriát. Gerhard ügye 1971 elején került a bíróság elé. Megnyitó beszédében az ügyész azt állította: — A Buys házaspár házassága mindaddig zavartalan volt, amig Gerhard Groesbeek meg nem jelent a színen. A védő viszont ezt a meglepő választ adta: — Gerhard Groesbeek nem a csábitó, hanem az elcsábított személy volt. Mindaddig, amig Maria nem “erőszakoskodott”, Gerhardot csupán két nőt csókolt meg életében: édesanyja és nővére. — Azt jelenti-e ez, hogy Gerhard Groesbeek 21 éves korában még szűz kisfiú volt? — kérdezte gúnyosan az ügyész. A védő és Gerhard maga határozott igennel válaszolt a kérdésre. A tárgyalás során kiderült, hogy Gerhard, amióta szabadlábon volt, minden nap vitt egy csokor virágot Christiaan Buys sírjára. — Senki más sem emlékezett meg felőle, hiszen a gyerekek is más városba költöztek, egyik rokonukhoz — mondotta Gerhard. A bíróság felmenette Gerhard Groesbeeket és a döntést hatalmas éljenzéssel fogadta a sajtó. Egy Ízben, amikor Gerhard még a börtönben volt, a női börtönben levő Maria levelet irt neki. A levél egyik részlete igy hangzott: '— Szeretlek, Gerhard, ma is szeretlek, olthatatlanul és halálosan szeretlek. Miért nem vállalod a gyilkosság terhét? Gyönyörű lenne, ha együtt szenvednénk és ha együtt halnánk meg. Gerhard azonban nyilvánvalóan nem találta túlságosan vonzónak a gondolatot, hogy feleségével együtt akasszák fel és körömszakadtáig harcolt életéért — és végülis, győzött. S talán, még egy érdekes epizódot érdemes említeni: Maria ügyvédei az utolsó pillanatban arra kérték az ország elnökét, éljen kegyelmi jogával és kegyelmezzen meg Máriának. A közhangulat azonban olyan izzó volt, hogy az elnök nem volt hajlandó megkegyelmezni az elitéltnek. A kivégzést másnap reggelre tűzték ki. A kivégzést megelőző estén Maria utoljára beszélni akart Gedharddal. Gerhard eleget tett kérésének és meglátogatta a halálfolyosón. Kettejük között egy üvegfal volt és azon keresztül beszélgettek 10 percen kerseztül. Csókos Mária ekkor már sovány, meggyötört és fáradt volt és hirtelen megöregedett. Semmi sem emlékeztette külsejében a szemlélőt arra az asszonyra, aki koporsók között is szeretkezni akart. Mielőtt Gerhard eltávozott, Maria utolsó szavai ezek voltak; — Sohasem szerettem senki mást igazán, csak téged. Maria Goresbeek kivégzésére 1970 november 13-adikán, pénteken, került sor. Hűvös volt a hajnal és borzongató. Mielőtt az akasztófához vezették, felolvasták az itéle-Thursday, Feb. 25, 1971 Hogy elkerüljék a gyermekek általános kórházi félelmét, a Browns Mill, N. J.-i Deborah kórházban egy vörösszinü gyermek játékkocsit használnak a gyerek X-Ray szobába való átvitelére. Kürthy Miklós: * KRÓNIKA Fantasztikus, hogy milyen vonzóereje van a Holdnak az emberekre! Költők Írtak már .ódákat a Holdjról és a Holdéhoz, különleges legendát ‘faragtak amely szerint jegy örökfia- i tül, gyönyörű [kínai lány él Kürthr Miklós a Holdon évmilliók óta, szerelmesek a Holdat ígérik szerelmesüknek (a merészebbek a csillagokat is körítésül adják), Alan Shepard, az Apollo 14 parancsnoka, egész életét szentelte annak, hogy egyszer a Holdon lépkedhessen. Nemrégiben beszélgettem egy hölggyel, aki azt mondotta : tét és feltették a szokásos kérdést: — Van-e valami mondanivalója? — Nem — felelte Maria halkan és kicsit megborzongott a hűvös hajnalban. — Nincs semmi mondanivalóm. Az akasztás végrehajtása után 4 és fél perccel, a kirendelt orvos hivatalosan jelentette a beállott halált. A nap éppen akkor bukott fel az égen, halvány sugárzással, így ért véget Csókos Mária élete. (Vége.) — Mindenképpen szeretnék felmenni a Holdra. Nagyon félnék, de szeretném látni, hogy mi van ott. — Az asztronautok szerint, a sziklákon kívül, semmi nincs — mondottam. — Akkor a Semmit szeretném látni — makacskodott a hölgy. — A Semmit szeretném látni és a Csendet szeretném hallani. S erről van szó, éppen erről van szó, illetőleg, azt hiszem, hogy erről van szó. Ez a Hold vonzereje. A titokzatos Semmi és a titokzatos Csend, amely valójában több, mint a Minden. Mi, emberek, már sokat láttunk és sokat hallottunk, saját magunk által okozott technikánkkal és zajunkkal sikerült önmagunk életét elviselhetetlenné tenni. Most már csak egy van hátra: A Minden (vagy a majdnem Minden) után a Semmit látni és az iszonyatos Zaj után a fantasztikus, döbbenetes Csendbe fülelni. Ez még valóban hátra van számunkra: a Semmi és a Csend. S azért, hogy ezt látni és érzékelni és hallani tudjuk, el szeretnénk menni a Holdra. Mert azt még valóban nem tudjuk, hogy milyen az igazi Semmi és milyen az igazi Csend ? S alighanem ez az oka annak, hogy Shepard, ez a józan, szárazkedélyü milliomos, egész életét tette fel arra, hogy a Holdon lépkedjen, miközben körülfogta őt az óriási Semmi és körülötte zengettzugott az iszonyú Csend.
