Magyar Hiradó, 1971. január-június (63. évfolyam, 1-25. szám)
1971-02-18 / 7. szám
Thursday, Feb. 18, 1971 ÍGY VIGADTAK ŐSEINK . . . FARSANGOK A RÉGI BUDÁN 1476: EGY KÉTHÓNAPOS KARNEVÁL 1476 decemberében, amikor Mátyás király Aragóniái Beatrix nápilyi királykisasszonnyal házasságot kötött, a temérdek külföldi vendég között egy éles szemű bajor ur is megjelent. Hans Seyboldnak hívták. Napról napra vezetgette kissé kusza naplóját. Ott volt Székesfehérváron — ahol a királyné koronázásakor budai páncélos polgárok őrizték a templom kapuját —, majd eljött Budára is, részt vett a budai ünnepségeken, s oly jól érezte magát, hogy még a farsangot is ott töltötte. A kéthónapos budai ünnep-sorozatnak Hans Seybold naplója a leghívebb tükre. Mátyás házasságkötése igazi — kicsit mesebeli — hét országra szóló lakodalom volt! Egyházi szertartások váltakoztak kopjátérésekkel — ezek egyikében Mátyás is részt vett — a szán-kirándulásokat huszonnégy fogásos lakomák követték, muzsikával, tánccal, majd a Vérmezőn tartott lovagi tornákat vitéz katonák lovaggá ütése követte, és káprázatos felvonulások zárták a nagy fesztivált. Olyan lakodalom volt ez, ahol még a kutyák is bort vedeltek! ; A mi világunk e derék bajor számára sokszor idegen és érthetetlen. És most ne is a nagy egyházi, világi ünnepségekre kövessük őt! Kukkantsunk be — vele együtt — e kéthónapos budai karnevál kis mellékjeleneteibe s csodálkozzunk vele azon, amin ő csodálkozott! AZ UDVAR MULAT Milyen volt a királyi pár érkezése Budánn ? — kérdezzük’. Seybold válaszol: a Székesfehérvárról A tudós, aki a jövőről álmodik (Folytatás a 8-ik oldalról.) okoz — a javak bősége, más országokban még hiány és kielégületlenség. Nem egyfajta világ-szolidaritás, a javak egyenlőbb elosztása jelentené-e a megoldást? — Hiszen éppen ezen a ponton ütközünk a legnehezebb pedagógiai kérdésbe. Adni, ellenszolgáltatás nélkül adni, igen rossz nevelési elv. Ha Amerika, vagy a többi nyugati országok nyakló nélkül nyújtanák a gazdasági segélyt az elmaradt országoknak, akkor ennek következtében azokban az országokban a lakosság még sokkal jobban elszaporodna és öt ven év múlva még lehetetlenebb helyzet állna be. Azonivül sokféle egyéb meggondolás szerepel itt. A nyugati segély nagy része igy is a támogatásban részesített országokból utat talál különböző zürichi, genfi bankokba, ahol arany - rudak formájában elhelyezkedik a széfekben. A korrupció a keleti országok nagy részében korlátlanul tombol. Amig egy minimális fokú általános becsületesség nem honosodik meg egy országban, ott lehetetlen kultúrát teremteni. Van azonkívül itt még. egy nagyon fontos motívum, amelyről beszélni kell. Különös egyensulybillenés követk>zett be a világ különböző országai között. Ha a különböző országok — és igy a diktatúrák — kormányainak programjait és kijelentéseit figyelemmel kisérjük, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy a diktatúrák is jólétet Ígérnek polgáraiknak. Amig azonban a nyugati demokráciákban a jólét már megvalósult, a másik oldalon még csak ígérik — de észrevehetjük, hogy mind kisebb meggyőződéssel ígérik. Miért? Mert figyelemmel kisérik a mi bajainkat és, válságainkat. Éz világosán megérteti velük, hogy sokkal könnyebb kormányozni , egy szegény országot, mint egy olyat, amelynek anyagi igényei már nagyrészt kielégültek. A jóléttel jár a szabadság. És a szabadsággal jár a konfliktusok sorozata. Világos, hogy ez figyelem,• reméltó,tanulságot kínál azoknak a kormányoknak: engedékenységük több szabadságot kínál, a több szabadság pedig veszélyezteti saját uralmukat. A nyugati példa tehát többféle szempontból 3IAGYAR HÍRADÓ érkezők elé elsőként a főpapság lovagolt ki, mögötte a budai kolostorok, templomok papsága haladt, hívőkkel. Valóságos proeesszió ez: Buda minden harangja kong — s ez időben volt vagy száz —, baldaehin alatt a főtemplom papja az oltáriszentséget viszi. A körmenet felvonulóinak kezében, a házak ablakaiban gyertyák égnek. Mögöttük pompás öltözetű páncélos lovasság, majd a céhek diszruhás küldöttem. Ezután hatvanhét királyi lovasdobos és lovaskürtös fújja a fanfárt — valamennyi vörös damaszt diszegyenruhában, fegyveresen, a kürtökön zászlók —, majd a királyi testőr-huszárok három és félezren, valamennyien csillogó vértben, fejükön tollas sisak, mellükön a király címeres tárcsája. Ide, a testőrhuszárok mögé sorakozik be Mátyás és Beatrix, lóháton. Nyomukban a király anyjának, Szilágyi Erzsébetnek hintáját fehér lovak húzzák, a lovakat koi’omfekete prémbundás csatlósok vezetik. Csatlakozik a menethez — s ez meglepi Seyboldot — a budai zsidók harmincegy diszruhás, ezüst kardos, strucctollas süvegü lovasa. Élükön Mendel zsidó prefektus, Mátyás pénzügyi tanácsadója; csapatukat lóháton egy zsidó ifjú trombita-szóval kiséri. A menetet fogatok, szánok, majd udvari fullájtárok zárják. A vendégek sorában itt van egy tucatnyi herceg, külföldi uralkodók követei. Sorukból Guthi Országh Mihály nádor és Újlaki Miklós — 1471 óta Bosznia megkoronázott királya — emelkedik ki. Seyboldot Újlakinak — Mátyáséval vetekvő — díszruhája nyűgözi le. Nyomban fel is becsüli, mit és a bosnyák király, vagy legalábbis a ruhája. Aranyöve — mérlegeli Seybold — egymaga megér 60 ezer aranyat, szinaranyvarratos, gyöngyös, gyémántos mentéje meg gyémántos aranynyaklánca vagy 80 ezret. katasztrofális: míg ezek a társadalmak csömörüknél fogva önmagukat gyöngítik, akadályozzák a szabadságukat még el nem nyert népeket is abban, hogy hozzájussanak a vágyva vágyott nagyobb szabadsághoz. — Ön azonban mégis bízik a jövőben, profeszszor ur. Mire alapozza tehát optimizmusát? — Arra, amit már az előbb is emlitettem: a nevelés, a magasrendii oktatás kialakit egy olyan embertípust, amely megfelelő perspektívába helyezi mind az anyagi javakat, mind az egyén kötelességét a társadalommal szemben. Egy olyasfajta etikai szemlélet megvalósításában bizom, amely valaha csak a magasrendii emberek sajátvolt, de a tömegek számára ismeretlen. Nem tagadom, hogy ez nagyon nehéz lsez, de mégis — ez az egyetlen reménység. Mindenki szeretne gazdag ember módjára élni. A probléma azonban az, hogyha mindenki gazdag, akkor senki sem gazdag. A gazdag ember eddig azért élvezhette oly mérhetetlenül a maga gazdaságát, mert mások szegények voltak és kivülrekedtek mindezeken az örömökön. Kevés az olyan szerencsés ember, aki képes arra, hogy a másik javaival való összehasonlitgatás nélkül élvezze saját áldásait. Ez az az etikai magaslat, amelyet az emberiségnek el kell érnie. S bizom abban, hogy ez a cél nem reménytelen. U.j könyvemnek, amelynek kéziratát most fejeztem be, az a cime: “Az érett társadalom.” Arról a társadalomról szól, amelynek immár befejeződött az a fajta groteszk és rendetlen növekedése és burjánzása, amely nem az egészséges fejlődésre, de a rákos képződésre emlékeztet. Ez az érett társadalom felméri javait, ésszerűen használja lehetőségeit és élvezi áldásait. Mindez csak álom talán? Lehet. Be ellentétben más tudósokkal, nem a borzalom, a halál, a reménytelenség útjait keresem és mérlegelem, hanem a kibontakozás reményteljes módjairól álmodom. Hiszem, hogy ma az emberiségnek nem az özönviz prófétáira, de sokkal inkább a reményteljes jövő álmodéira van szüksége. Gábor Dénes nagy tudós és nagy ember. Ha vau jövendő — ezek az emberek mentik meg számunkra. 15. oldal 7 (Az egész ember tehát nem kevesebbet reprezentál, mint amennyi négy-öt magyar megyéspíipsök évi bruttó jövedelme.) Mátyás süvegén, mint gyönggyel-arannyal kivarrt emblémát, a magyar korona mását viseli, jobb vállán zsinórzott, gyöngyökkel varrt prémes mente, dolmányán három — mogyoró nagyságú — gyémánt a gomb. (Őt nem taksálja meg Seybold.) S a menyasszony? — kérdezzük mi, akik Beatrixnak már csak idősebbkori, teltkarcsu ábrázolatait ismerjük. Seybold igy informál: “haja barna, szeme fekete. Arca barnás szinti, a legarányo-' sabb. Ajka piros s állandóan kedves mosolyra nyílik”. A menyegzői ünnepek során a király aranyos szánon hordozza körül Budán az uj királvaszszonyt. Ősi szokás ez is: a királyné prezentációja. A palota termeiben egymást érik a zenés ünnepségek. Itt a burgundi, francia, olasz muzsikusok mellett fel-felhangzik magyar kobzosok muzsikája is. A királyi pár — egyszer magyar ruhában — a vendégekkel s az udvar embereivel a kor divatos körtáncát, a Zauner-t járja. De e “sövény-tánc” mellett a lassú bassa danza-t s a gyors ütemü ballo-t is kedvelik. Alighanem eljárták a “magyar szóló”-t — a későbbi palotás egyik alap-táncát — is; valószínű, hogy Mátyás nem mulasztotta el Beatrix-szal e honi táncot megismertetni. Egyébiránt maga Mátyás — csakúgy, mint az 1430-as években atyja, Hunyadi János — jeles táncos volt állítólag 1470-ben Becsben, Frigyes császár kérésére maga mutatott be egy magyar, alighanem katona-táncot. Amikor a királyi pár Budára ért — mondja Seybold —, első ütjük a főtemplomhoz (Mátyástemplom) vezetett. Érkezésükkor a Városházán őrzött raboknak a magisztrátus megengedte, hogy az uralkodó pár elé járuljanak. A királyné kérésére Mátyás megparancsolta a budai porkolábnak, hogy azon nyomban oldja meg a foglyok bilincseit. A mise befejeztével a király párnák a templomban mondott hálaéneke egybeolvadt az amnesztiában részesült rabok hangos Te Deum-ával. Az esküvőn ott volt Szilágyi Erzsébet is. A tizennégy püspök és érsek celebrálta szertartás után a király anyja elsőként járult a fiatal párhoz, s — mint a szemfüles Hans ur kifigyelte — “átölelte őket s fülükbe súgott valamit”. Vizkereszt ünnepén, az 1477. évi farsang kezdetén Erzsébet asszony is ott van a palotai ünnepségen. Seybold észreveszi, hogy Mátyás csak anyja korai távozása után nyúl a boroskupához. Beatrix kedvessége mindenkit lenyűgöz. Székesfehérváron áhítattal vesz részt a magyar szentkirályok sírjainál tartott több órás templomi körmeneten. Budán a Szendrö vára alatt elesett magyarok özvegyeivel s árváival együtt fohászkodik a török ellenében a magyar fegyverek győzelméért. Amikor meg a budai palota előtt Mátyás páncél nélkül, könnyű fegyverkabátban, csupán sisakot viselve éles szablyával kezében lovagi tornát viv, a királyné gyengéden elhúzódik a Friss palota ablakából. Utóbb egy, a Vérmezőn rendezett januári bajviváson, ahová aranyos hintókon vonul az udvar, a vendéglovagok, Podjebrád Hinkó herceg, Stein György, Szilézia kormányzója, Kristóf bajor herceg és Eberstein gróf tompa fegyverekkel három és fél órán át mérkőzik. Hatalmas farakások máglyája festi meg az alkonyati ég alját. Mátyás — ekkor maga is néző —, hogy déli világhoz szokott feleségét kímélje, prémekkel úgy bebugyolálja Beatrixot, hogy még az arca sem látszik ki. ZOLNAY LÁSZLÓ — Folytatjuk — GONDOLATOK Rendkívül erős akarata van: Bárkihez tud alkalmazkodni. * * * Az illető nem rövidlátó, nem messzelátó, hanem átlátszó.
