Magyar Hiradó, 1971. január-június (63. évfolyam, 1-25. szám)

1971-01-07 / 1. szám

Thursday, Jan. 7, 1971........................................................MAGYAR HÍRADÓ 11. oldal AMÍG A HEROIN ELJUT AMERIKÁBA: EGYRE NO A KÁBÍTÓSZEREK FOGYASZTÁSA de saját megbízóját — a ha-1970-ben nagy erőfeszí­téseket tettek az Egyesült Ál­lamokban arra, hogy leküzd­jék a veszélyes méreteket öl­tő. kábítószer-fogyasztást. — Kevés eredményt értek el. . 1960-hoz viszonyítva 200 százalékkal emelkedett azok száma, akiket kábítószerügy­ben tartóztattak le. A 18 éven aluliaknál a növekedés I860 százalékos volt. A különböző becslések szerint a 25 éven aluli amerikaiak 10 -50 szá­zaléka él kábítószerrel, több­nyire “könnyű” marijuaná­­vál, vagy LSD-vel. Sokan lép­nek azonban tovább: rohamo­san emelkedik a “nehéz” ká­bítószerek, a heroin és társai fogyasztóinak száma. A heroint, akárcsak-a mor­fiumot, a máikból nyert ópi­umból állítják elő. Az Egye­sült Államokban évente 1,5 millió tonna herein kerül ille­gálisan a piacra. Hogyan? — Honnan? A többi között erre is választ ad az “Amit min­denkinek tudnia kell a kábító­szerekről” cimii, krimivel fel érő vaskos könyv, amelyet •: napokban jelentetett meg a U.S. News and World Re­port. A történet — mondjuk — Törökország Afyon tartomá­nyában kezdődik, közel a íé­­rok-sziriai határhoz. Mintegy félmillió ember él itt, 80 szá­zalékuk paraszt. Gabonát, ár­pát, zöldséget termesztenek — no, meg ópiumot. Teljesen legálisan, a kormány felügye­lete mellett. Törökország Ugyanis egy sor államba szál­lít ópiumot gyógyászati cé­lokra. Köztudott viszont: a parasztok nem szolgáltatják be az egész termést az állam­nak. NAGY ÜSTBEN FŐZIK A hosszú lánc itt kezdődik, Afyónban. Él itt valaki, akit a -parasztok jól ismernek és akiről tudják: többet fizet az ópiumért, mint az állam. Egy nap ez az ember — barátján keresztül — megrendelést kap valakitől 200. kilogramm ópiumra. Néhány hét alatt megveszi, kilónként 20 dol­lárt fizet. Az ő jutalma 44 dollár. A 2000 kilogramm ópi­umot határőrökkel harcra­­kész emberek viszik át a ha­táron, az öt kilométeres alá­aknázott, senki földjén ke­resztül. Ezért fejenként egy­­egy dollárt kapnak. Az egyik láncszem itt vé­get is ér. Az afyoni ember csak a vevőjét ismeri. — A fegyveres kísérőkről már nem tud. A vevő tud a kísérőkről, táron tüli vevőt -— ő sem is­meri. A határmenti Azazban egy vegyész kapcsolódik be a lánc­ba. Szabad ég alatt, nagy üst­ben, vízzel, mésszel és ammo­­niumkloriddal főzi az ópiu­mot, majd átszűri. És kész a nyers morfium. A barnás kristályok súlya mindössze 20 kilogramm — könnyű tehát elrejteni a Damaszkusz felé induló teherautó olajoshordó­jában. A vegyész kilóriként 5 dollárt, összesen tehát 100 dollárt kap. Damaszkuszban egy beiru­­j ti örmény száll a teherautó- I ba. Egy héttel később a szi­­; fiai vevő a kávéházban i 200 dollárt kap valakitől, | aki t soha nem látott. 1 Közben az örmény Libanonba megy. Száz dollárral betakar­ja az éber határőrök szemét, és csakhamar Beirut örmény­lakta Nahr kerületébe ér. — Megáll a megbeszélt helyen, de nem néz hátra. Ha hátra­fordulna, két embert látna, akik az olajoshordót egy kis üzletbe viszik. De ez nem iz­gatja. Őt csak az az ezer dol­lár érdekli, amit egy héttel i később talál bankszámláján. A zsákocskák elhagyják az ciajoshordót és éjjel a beiru­­ti kikötőben csónakra kerül­nek. Pislogó kis lámpa mu­tatja az utat — egy francia hajó felé. Kinyilik a kis to­lóablak, kötelet dobnak ki rajta, s ráerősitik a zsáko­kat. A kukta krumpliszacskó­kat húz rájuk, és behajitja az élelmiszerraktárba. Két nap múlva a hajó Marseillebe ér. A kukta, miután átmegy a vámon, partraszáll. A mólón levő kis bárból telefonál: ha­zaérkeztem — ennyit mond csupán. Közben az egyik ten­gerész bem égj* az élelmiszer­­raktárba és kabinjába viszi a zsákokat. Pontban éjfélkor a kikötőt körülzáró kerítéshez lopózik. Nyomban odasuhan egy autó és a zsákokat átve­szi a korzikai sofőr. Az afyc­­ni ópium, nyers morfium for­májában, biztonságban meg­érkezett Marseillebe. A GYANÚTLAN DIÁK A korzikai szűk mellékut­cákon keresztül kanyarogva hajt. Nem sokkal később egy étteremben, borozgatás köz­ben átadja valakinek a bérelt autó kulcsát. Másnap kora reggel Porsche kocsijába ül egy elegáns Marseille-i úriem­ber. Inasának, aki a csomag­tartóba teszi a két értékes táskát, meghagyja; mondja az érdeklődőknek, hogy né­hány napra Lyonba kellett utaznia. El is indul Lyon fe­lé, de nemsokára letér a fő­útvonalról. Egy kis modern laboratóriumban a nyers mor­fium kis idő múltán babahin­­tőporszerü heroinná változik. A Porsche tulajdonosának, a francia vegyésznek a műve­letért kilónként 700 dollár üti a markát. A húsz kg-ért 14 ezer. A heroin duplafalu miia­­nyagzsákba, majd fémdoboz­ba kerül. Néhány nappal ké­sőbb egy franciaországban tanuló amerikai diákot vala­ki megkér; 200 dollárért vi­gye haza sportkocsiját az Egyesült Államokba. A diák az amerikai vámnál gyanút­lanul, ártatlan arccal várako­zik. E'zt joggal teheti, hiszen mit sem tud a fémdobozról, amit a tetőfelhuzó szerkezet mellé hegesztettek. A new yorki kikötőben a nagykeres­kedő várja a kocsit és Bronx­­ba hajt, ahol magángarázsá­ban kiszereli a dobozt, s kive­szi a negyven darab kis mű­anyag zsákot. Telefonon fel­hívja az újabb vevőt. Az kész megvenni az egész szállít­mányt. Kilónként 13 ezer dol­lárt fizet. A 260 ezer dollár­ból 60 ezer a nagykereskedőé, 200 ezret a bankszámlára utalnak. Ezt később a mar­­seillei korzikai kapja. Az uj vevő — long-islandi békés, henteskülsejü, őszes ur — a heroint porcukorral keveri és igy a 20 kilogramm­ból huszonöt lesz. Aztán man­nacukrot ad hozzá s igy 33 kilogramm, de már csak 55 százalékos tisztaságii a hero­in. Az ősz “hentes”, aki 20 kilót vásárolt kilónként 13 ezer dollárért, végül is 33 ki­logrammot adhat el a néger negyedben, a Harlemben - kilónként 20 ezerért. KIS CSOMAGOK A következő állomás ismét egy “laboratórium” — né­hány négyzetméteres, piszkos kis harlemi szoba. A vevő az egy kiló 55 százalékos tiszta­ságú heroinhoz itt 80 deka ki­nint és 15 kilogramm man­nacukrot kever. S ime készen van az anyag 2500 kis cso­maghoz. Egy kis csomag ára 25 dollár. Az egy kilo heroin tehát 62,500 dollárt ér. Ezek után már itt is va­gyunk a hosszú lánc végénél, a kábítószer-fogyasztónál, aki utolsó centjét is hajlandó rá­költem a mámoros élvezetre. A maga nyomorúságára, má­sok hihetetlen gazdagodásá­ra. Hegyi Gyula BÉLYEGGYÜJTÉS: MI VÁRHATÓ? Minden filatelista szereti előre tudni, milyen ujdonsá­­gck várhatók, amelyekkel — érdeklődési körének megfele­lően — csere vagy előjegyzés utján fejlesztheti gyűjtemé­nyét. Számolnak ezzel a pos­taigazgatóságok is, mert már megkezdték jövő évi kibocsá­tási programjuk közlését, hogy a gyűjtőket időben tá­jékoztassák. Ausztria Műkincsek címen három cimletti sort, majd a közlekedés biztonságának propagálására 2 schilling név­értékű bélyeget ad ki. Eze­ket követi a kereskedelmi ka­marák nemzetközi kongresz­­szusának 3,50 schillinges bé­lyege. Sort szentelnek egy művészeti kiállításnak. Nagy- Britannia három bélyeggel köszönti az északír parla­ment fél évszázados jubileu­mát. Megemlékeznek Walter Scott költő halálának 200 évfordulójáról, majd egy bé­lyegen John Keats költőről. Szeptemberben egy sorozat modern egyetemi épületet mu­tatnak be. Ny.-Németország a jövő évben téli sportokat ábrázoló sorozatot bocsát ki; 30 Pfenniges bélyegen emlé­keznek meg Dürer születésé­nek 500, 10 pfennigessel Kep­ler születésének 400. évfor­dulójáról. Az idegenforgal­mat bélyegpárral is kívánják szolgálni, s tervbe vették a közlekedés biztonságát pro­pagáló nyolc értékű sor kia­dását. Kanada az inzulin feltalálá­sának fél százados jubileumá­ról kíván megemlékezni. Egy bélyeget Emily Carrs festö­­müvésznő születése 100. év­fordulójának szentelnek. — Ugyancsak megemlékeznek egy másik születési centená­riumi-ól : Ernest Rutherford atomfizikuséról, A jövő évre tervezett népszámlálást bé­lyegen is kivánják propagál­ni. Végül tervbe vették egy uj nemzetközi rádióállomás felavatása emlékbélyegének kibocsátását. Rhodesia nem­zeti galériája négy festmé­nyét kívánja bemutatni, egy sorban Kelet-Afrikai Köztár­saság, az UNICEF tiszteleté­re bocsát ki bélyeget és egy ! propagandasort a marhavész elleni küzdelem érdekében. — Ghana szintén festménysor kibocsátására készül. ZELK ZOLTÁN: Nem emlékszem Mit is akartam mondani Soha még olyan fontosat Olyant amitől az utak Az utak meg a téli kertek A kertek meg a madarak Olyant, amitől Nem emlékszem Csak arra, hogy hóesésben Az utak kertek madarak Pedig soha még olyan szépet soha még olyan fontosat HUMOR SZTORI Hermann Lipót, a kiváló festő, nemrégen megfestette Kisfaludy Stróbl Zsigmoml arcképét. A neves szobrász kedvtelve nézegette Hermám* Lipót újabb remekét, s elége­detten megjegyezte: — Milyen okos a tekinte­tem ezen a képen! Mire Hermann Lipót: — Drága Zsigám, te csak soha ne higyjél egy festőnek! MAI LÁNY A randevú során igy szól a fiú: — Örökké szeretni foglak! Mire a lány flegmán meg­jegyzi: — Miért kell azt körülírni ? Mondd érthetően, hogy nem. akarsz feleségül venni . . . Péntek, tizenharmadika (Folytatása a 8. oldalról.) mert az eb beleharapott, s a közben előkerült gaz­da tolvajnak nézve lehordta, sőt felismerte ben­ne Lord of Pamuk de nem Burkus, hanem Bucking ham Palota nevű ir terrierjének tolvaját. Csak nagy nehezen sikerült kimagyarázkodnia, s hogy további sorscsapásoknak ne legyen részese, in­kább otthonába tért. Az asztalon, az állónaptárból kitépett lapon a következőket olvashatta. “Elek, örökre elmentem Tiborral, majd a cuc­cért elküldöm anyut. Szia, Magdi.” Letaglózva forgatta a szivfájditó papirost. S ahogy rámeredt a dátumra, megdöbbenve konsta­tálta, hiszen még nincs is péntek, csupán csütör­tök. S tizenhai-madika helyett is csak tizenkette­­dike van. Beleborzongott a felismerésbe. Úristen — sóhajtotta —, mi lesz holnap, tizen­harmadikán, ha már ez a nap is ilyen volt... Nagy G. József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents