Magyar Herald, 1997 (3. szám)

1997 / 3. szám

PAGE 2

MAGYAR HERALD

1997 - Issue 3

( ^ The Magyar Club

of Cleveland

OFFICERS

1997 - 1998

PRESIDENT

Mr. Frank Dobos 4401 Diane Drive Fairview Park, OH 44126

VICE-PRESIDENT

Mr. Louis Horvath 37125 Fox Run Drive Solon, Ohio 44139

SECRETARY

Anne M. Robinson 1231 Giesse Drive Mayfield Heights, OH 44124

TREASURER Ruth Tóth

3301 S.O.M. Center Road Chagrin Falls, OH 44022

PAST PRESIDENT

Dr. István Tóth

DIRECTORS 1997

Mr. Gustav Enyedy, Jr.

Mrs. Kori Smith Ester Verbovsky

DIRECTORS 1998

Mrs. Maria Friedrich Mr. Zoltán Mestrits Mr. Lewis Robinson

DIRECTORS 1999

Mrs. Ildikó Korossy Mr. Ernest Roth Mr. Theodore Toth

HISTORIAN

Dr. Dezső Ladányi

AUDITOR

William Köteles

EDITOR

Magyar Herald Dr. Stephen Szabó

V_____________________________

A Magyar Herald' ez esztendő végén Istenben gazdagon megáldott karácsonyt és boldog újévet kíván olvasóinak, akik clevelandi Magyar Clubunknak fenntartó tagjai!

"MAGYARNAK LENNI:

NEM A SZÓ, NÉV, AZ ŐSÖK,

AZ ÉLET,

MAGYARNAK CSAK

A SZÍV TESZ ÉS A LÉLEK. "

Kölcsey Ferenc

"To be a magyar is

not a word, a name, or ancestors,

In life

Heart and Soul makes one a magyar"

Ferenc Kölcsey

CHERISH TODAY

YESTERDAY IS BUT A DREAM, TOMORROW A VISION OF HOPE. LOOK TO THIS DAY FOR IT IS LIFE

De félre, félre a tréfával,

Hisz beteg mellett állunk;

Beteg, haldoklik az esztendő,

Ez a mi drága kedves jóbarátunk, Fonjunk áldásból liliom fűzért Megkoszorúzni haldokló fejét.

Hungarian poet Sándor Petőfi as he is depicted in a statue at the main library downtown in Cleveland

Ó adta össze kezeinket,

Válhatlanúl, örökre,

Ó szállttá föl lelkeinket Nem ismert és nem sejtett örömökre. Fonjunk áldásból liliomfúzért, Megkoszorúzni haldokló fejét.

Szilveszter éje 1847-ben

írta: Petőfi Sándor

Pest, 1847, december 31 Ezt a verset mindössze két és fél hónappal írta a nagy költő a nagy magyar szabadsgharc kitörése előtt.

De sokat üzen az 1997. év Szilveszterén!

Hej, vannak ma számadások! Háziasszony, házigazda,

Mit bevett és kiadott az Év folytában, összeadja.

Vizsgálják a pénzes erszényt,

Mennyi volt benn s mennyi van még, S törlik le a verítéket,

Mellyel azt a pénzt szerezték.

Feleségem, lásd, milyen jó,

Hogy minékünk nincsen pénzünk: Nem piszkoljuk be kezünket,

S nem csorog a verítékünk.

Amazoknak a ládáik,

Minékünk szíveink telvék...

Az milyen szegény gazdagság !

Ez milyen gazdag szegénység!

Még csak egymagám valék Tavaly ilyentájban,

Az idén már kettecskén Vagyunk a szobában.

Furcsa lesz, ha már ez egy Darabig majd így mén:

Esztendőre hármacskán Azután négyecskén.

Az a kevés bú, mi koronként Szívünkre rácseppente,

Nem keseríté boldogságunk,

Sót azt még sokkal édesebbé tette.

Fonjunk áldásból liliomfúzért,

Megkoszorúzni haldokló fejét.

Haldoklik ó, már csak nehány halk Szívdobbanás van hátra,

S az örök éj borúi e szemre,

Mely boldogságunk hajnal fényét látta...

Fonjunk áldásból liliomfúzért,

Megkoszorúzni haldokló fejét.

Az esztendőnek a halála Oly ünnepélyes egy halál!

Ilyenkor minden jobb halandó Elzárkózik, magába száll,

S nem hogy barátnak, hanem még az Ellenségnek is megbocsát,

És ez valóban nagyszerű, szép;

De én is így tegyek-e hát?

Csak a zsarnok s a szolgaiélek,

E kettő az én ellenem,

S én zsarnokoknak s rabszolgáknak Bocsássák meg?... nem, sohasem!

Az isten ítélószékénél,

Még ott sem mondok egyebet:

„Hogysem ezeknek megbocsássak,

Inkább elkárhozott legyek!"

Here is another challenge!

The Magyar Club of Cleveland, with the purpose of perpetuating Hungarian culture, abounds in talent. We will be more than happy to publish the English translation of the poem.

It is really a great one for Szilveszter Night, 1997, or indeed of any other year.