Magyar Gambrinus, 1906-1907 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1907-04-05 / 8. szám
1907. április 5. MAGYAR GAMBRINUS 3 megromlása ellen, a palacktörést is kevesbíti, különösen a pasztörizálásnál, de a habképződést természetesen elősegíti. Most miben álljon a palackok előkészítése? Nem egészen helyes az átalánosan elfogadott nézet, hogy a legfőbb és egyedüli kellék az üvegek tisztasága. Ez mindenesetre az első és legfőbb, de nem az egyedüli dolog, amire ügyelnünk kell, ha a sör romlatlansága mellett el akarjuk kerülni a habzást, kipukkanást, hiányos dugaszolást, palacktörést. Itt a palackoknak a töltés ideje alatti hőmérséklete is tekintetbeveendő tényező. A töltés rendesen a söröspince egy felsőbb helyiségében történik, melynek levegője, ha tán hűvös is, bizonynyal magasabb hőfokot mutat, mint a pince levegője. Ebben a lefejtő helyiségben szokták az üvegeket több-kevesebb idővel előbb elhelyezni, úgy, hogy azok fölveszik a helyiség melegebb hőmérsékletét s igy a pincéből jövő hidegebb sör számára már elő van készítve az alkalom a nagyobb habzára, amit a legpontosabb zárással vagy ellennyomással sem tudunk megakadályozni. A palackok töltésénél tehát hányadénak kellene lenni, hogy azok hőmérséklete mennél kisebb legyen, illetőleg mennél jobban megközelítse magának a sörnek hőmérsékletét. Igaz, emellett tekintetbe kell vennünk, hogy egészen hideg- töltő helyiség az abban dolgozókra nem kellemes, sőt a hideg üvegek kezelése is meg van nehezítve és több üveg törésébe is kerül. Nem is fogunk e tekintetben teljesen jól járni addig, mig a töltő-gépek tökéletesbedése nem teszi lehetővé, hogy a hideg üvegek gyakori kézbefogását csökkentsük. Csak ez alapon lehet majd a sörös üvegeket a sör hőmérsékletéig lehűtenünk s igy a habzás okozta kárt még a szénsavnyomásnál is elkerülnünk. Különben meg kell még jegyezünk, hogy a habzás még a töltő csőtől is függhet. Bár nem való, hogy a sör rövidre betett csövön mintegy beléessék a palackba, de az sem jó, hogy a cső egészen az üveg fenekéig érjen, úgy, hogy a gyorsan ömlő sör visszalökődjék onnan. E két eset közöl egyik vagy másik könnyen előfordul, ha nem egyforma hosszúságú üvegeket töltünk egy sorban. Midőn fönti sorainkban hangsúlyoztuk a söröspaiac- kok bizonyos mérvű lehűtését, nem szabad megfeledkeznünk a porceilándugóval és arra alkalmazott gummigyürü- vel ellátott palackokról, köztudomású lévén, hog}' a gummi a hidegben megkeményedik és törékenynyé válik. Már j pedig a megrepedezett gummigyürün keresztül a szénsav kiszabadul és igy a sör könnyen elromlik. Eszerint tehát az üveget kell lehűteni, de a gummigyürüt nem ! Csak- 1 hogy ez bajos dolog. Azért e tekintetben föltétlenül előnyösebbek azok a porcellándugók, melyek nincsenek az üvegre erősítve, hanem egészen külön kezelhetők s a palackra srófolhatok, amennyiben ilyenek mellett az üveg lehűthető, a dugó, illetve a gummigyürü ellenben magasabbb hőmérsékleten tartható. Borkényszer, sörkényszer. Az u. n. table d’hote-okon szokásos, hogy a megszabott ételekhez egy palack bor is jár, ami mindenesetre a vendéglős hasznára szolgál, mert azt a bort meginni nem, de megfizetni mindenesetre kell. Egyesek, különösen kereskedelmi utazók, kik legtöbbször élvezhetik az étkezés e módját, már régóta hangoztatják, hogy ez fölösleges kiadás azokra nézve, kik vagy egyátalán nem, vagy csak igen kevés bort isznak. De azt hiszszük, nem csalódunk, ha nem csupán a takarékossági szellemnek tulajdonítjuk e hangokat, hanem a mindinkább tért hóditó antialkoholista mozgalomnak is; mert enélkül ama fölszólalások alig találnának visszhangra. Különben természetes is, hogy minden restelkedés nélkül étkezhessék vendéglőben az is, aki szeszes italt nem iszik, csak arra számítson, hogy maga az étel aránylag drágább lesz, mint ital nélkül. Ami a borkényszerre áll, az áll természetesen a sörkényszerre is, bár ez mindenesetre kevesebb panasz tárgya. Természetesen előnyösebb és kívánatosabb úgy a vendéglősre, mint a közönségre az absolut bor- és sörkényszernél az az eljárás, midőn a vendég tetszésére bizatik: igyék-e ebédjéhez és milyen italt. A sörfogyasztást e szabadabb eljárás mellett még épen nem kell félteni, főleg, ha a vendég-közönség tudja, hogy a vendéglőkben feltálalt frissen sült húsételekhez legegészségesebb a jó sör élvezete, amit annál inkább megenged magának a vendég, ha nem teszik akarata ellenére elébe. Aki pedig még a sörfogyasztástól is teljesen tartózkodik, az ne helyezkedjék teljesen a takarékosság álláspontjára, ha szeszes ital nélkül is jó ételre és jó kiszolgálásra tart igényt. Hogy tehát az antialkoholizinus hatása alatt ez a mostanig szokásos kényszer még a sör kiszorítására is ne vezethessen, ez a most vázolt eljárás a legcélszerűbb. Kevés szesz, semmi szesz. Már ismételten irtunk azokról a visszaélésekről, a melyeket alkoholmentes és alkoholmenteseknek hirdetett italok propagálásával elkövetnek. Most abból a szempontból szólunk a dologhoz, menynyiben tehet eleget korunk alkoholellenes áramlatának a söripar. Igaz, hogy a sör szeszesital s ha nincs benne az a kevés, de szükséges szeszmennyiség, akkor nem sör, legalább nem a szó mai értelmében; de nagyon is kell számolnunk a kor jelszavával, mely alkoholellenességet hangoztat s erről szólván, ha már ilyen italt keresnek, első sorban a sörre gondolnak, mely mai ize és tápereje mellett lehetne szerintük szeszmentes is. Más szóval: sok ember szívesen lemond az alkoholról, de nem tud és nem akar lemondani a sörivásról. Csakhogy a sörgyártás ezzel szemben bizonyos arisztokratikus, konzervatív álláspontra helyezkedett és hagyományával nem egyező, mintegy méltóságán aluli üzletnek tartotta ilyesféle uj sör termelését. De az okok, melyek a sörgyártást eddig visszatartották ettől, napról-napra tü- nedeznek; ha pedig ettől továbbra is idegenkedik s a jel-
