Magyar Gambrinus, 1906-1907 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1907-02-20 / 5. szám
2 MAGYAR GAMBRINUS 1907. február 20 Ezzel a miniszterelnök szinte tömörülésre hívta fel a sörkereskedőket is s ez intenciótól vezéreltetve indítottuk meg mi a mozgalmat, hogy a sörfogyasztási adónak a borfogyasztási adóval leendő egyenlő elbánását biztosítsuk. Hiszen a néma gyereknek az anyja se érti a szavát s ha érdekeink védelmeért mi magunk síkra nem széliünk, úgy bizonyára hiába várjuk, hogy idegen tényezők legyenek a mi érdekeink hűséges sáfárjai. Az 1903/4. és 1904/5. termelési évekre vonatkozólag érdekes statisztikai adatok feküsznek előttünk, melyek napnál fényesebben s ellenmondást nem türőleg bizonyítanak a mi mozgalmunk jogossága mellett; de bizonyítanak a mellett is, hogy a sörtermelés minálunk a legelhanyagoltabb iparágak közé tartozik s ez elhanyagoltságával a legérzékenyebben érinti árpa és komlótermelésünket is. Statisztikai adataink szerint ugyanis 1905. évi sörtermelésünk 1.500.000 hektoliterre rúgott; a külföldről behozatal 200.000 hektolitert tett ki, mig a kivitel alig ütötte meg az 50.000 hektolitert. A belső fogyasztás ez adatok szerint tehát 1.650.000 hektolitert tett ki. Kitűnik ez adatokból, hogy Magyarország, ez eminenter gazdasági állam, melynek árpa és komlóterményei messze földön híresek, a saját sörszükségletét sem képes fedezni, hanem a fogyasztás mintegy tizenkét százalékában külföldi behozatalra szorul. Még érdekesebbé válnak ez adatok, ha párhuzamba állítjuk a bortermelés évi adataival. Az 1905. évben bortermelésünk 3.800.000 hektoliterre tehető. Behozatal mintegy 360.000 hektolitert tett ki, mig a kivitel 830.000 hektoliterre rúgott. A belső fogyasztás tehát mintegy 3.330.000 hektoliter, vagyis kétszerannyi, mint a sörfogyasztás. S ezzel szemben mégis mit tapasztalhatunk? A borfogyasztás után az adó 19—20 millió koronát tett ki, mig a sörfogyasztási adó, jóllehet a sör- fogyasztás a borfogyasztáshoz viszonyítva csak felényi, mégis több mint 22 millió koronára rúgott, vagyis a sörfogyasztási adó az átlagos boradónál 100—120 százalékkal magasabb. E hiteles statisztikai adatok megdöbbentő képét nyújtják sörtermelésünk elhanyagoltságának, mely maga után vonja a sörkereskedelem aláha- nyatlását is. Ha a mi szavunk talán gyönge is arra, hogy a sörtermelés és sörkereskedelem képviselőit alármirozzák, elvégzik azt helyettünk e puszta számbeli adatok, ha azok gondos mérlegelésben fognak részesülni. Hiszen érdekeink hathatós védelmével a sörtermelést még egyszer oly mennyiségre fokozhatjuk, mint jelenleg s a midőn a sörfogyasztási adó eltörléséért vagy mérsékléséért síkra szállunk, ugyanakkor követelnünk kell azt is, hogy ha a törvényhozás magas adótételekkel védi a magyar borkereskedelmet a külföldi borok beözönlése ellen, ugyanakkor védje a magyar sörtermelést is. Amily nagy aránytalanság mutatkozik a bortermelés és sörtermelés, a borfogyasztás és sör- fogyasztás, továbbá a bor behozatal és kivitel, meg a sörbehozatal és kivitel között, ugyanolyan nagy az aránytalanság a két fogyasztási cikk megadóztatása között. S amig e statisztikai adatok fényesen tanúsítják, hogy a bortermelők s borkereskedők együttes munkával, vállvetve törnek céljaik kivivására, ugyanakkor e statisztikai adatok azt is bizonyítják, hogy a sörtermelés, mely nálunk még csaknem bölcsőkorát éli. nélkülözi minden oldalról a jóindulatú támogatást, sőt nélkülözi maguknak a sörtermelőknek és sörkereskedőknek is gondos, odaadó istápolását. Értsük meg egymást végre-valahára, tömörüljünk vitális érdekeink védelmére s e tömörülésünknek legelőbb is azzal adjunk kifejezést, hogy tartsuk meg országos nagygyűlésünket mielőbb, melyen meghányhatjuk-megvethetjiik sérelmeinket s egyöntetűvé s a sorakozással erőssé és impozánssá tehetjük akciónkat. De ne késsünk, hiszen nagy bajok orvoslásáról van szó, melyeknek elmulasztásáért exisztenciákkal fizethetünk. J\ palacksörkérdéj Ausztriában. Végre a sörgyárosok is állást foglaltak az üvegsör- kereskedés ügyében. Az osztrák sörgyárosok központi szövetségének ügyvezető választmánya a múlt hó 23-án ülést tartott a kereskedelmi minisztériumhoz intézendő fölirat tárgyában. Ebben úgy a söripar, mint a fogyasztó közönség érdekében bizonyos biztosítékokat kérnek azokat illetőleg, kik az üvegsörrel való kereskedésre engedélyt kapnak. Azt akarják ugyanis, hogy ezt az engedélyt csak oly cégek és egyének kaphassák, kik szaktudásuknál és fölszerelésüknél fogva képesek a sört valódi, tiszta és hamisítatlan állapotban üvegbe tölteni és a közönség rendelkezésére bocsátani. A kérdéses fölterjesztés különben körülbelül a következőket foglalja magában:
