Magyar Gambrinus, 1906-1907 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1907-02-20 / 5. szám

1907. február 20.

MAGYAR GAMBRINUS

3

Előre bocsátják, hogy az üvegsör-kereskedés semmiképpen se gátoltassék és korlátoztassék, nehogy a sörföző ipar, mely termékeit nagy részben palackokban továbbítja, érzékeny kárt szenvedjen.

Kérik továbbá, hogy az üvegsör töltésére és detail- kereskedésére vonatkozólag rendeleti úton a következő határozmányok lépjenek eletbe :

1. Az üvegsörrel való detail-kereskedés bárkinek megengedtessék.

2. A sörnek palackokba fejtését csak arra jogosított személyek, illetve vállalatok eszközölhessék.

Ilyenekül tekintendők :

a) sörgyárak, sörfőzdék ;

b) önálló és nem önálló sörraktárak, illetve azok vezetői;

c) bejelentett sörlefejtő vállalatok;

d) a vendéglősök.

A sörlefejtésre szolgáló helyiségekre vonatkozó eddigi rendelkezések érvényben maradnak.

3. A palackok dugaszolását tekintve bármely mód és eljárás megengedtessék, kivéve ha az

a) az egészségügyi szabályokkal ellenkezik, vágj'

b) a sör változatlan minőségét befolyásolja.

4. A palack szájára egy fedő-zárnak kell jönnie, mely papírból, ércből, ólomzárból stb. állhat s melynek eltávolítása nélkül a dugó ki nem húzható.

5. Ezen borító vagy fedő-zárra a következő jelzéseket kell alkalmazni:

a) a palackok mértéke ; csak egész deciliternyi üvegek használhatók, úgy azonban, hogy a tartalmán 2 centiliternyi felfele vagy lefele differálhat;

b) a sör fajtája, pld. „Márciusi sör“ stb. ;

c) a sörgyár, melytől az üvegben lévő sör származik.

6. Eredeti töltések gyanánt csak azokat szabad jelezni, melyek a termelő helyen, vagyis a sörfőzdében töltenek.

Ezek a követésre méltó, praktikus kérelmek. Indokolásuk is érdekes :

Az 1. pontnál azt mondják, hogy a palacksörrel való kiskereskedést semmi áron se szabad korlátozni, hogy a sör a közönség legszélesebb rétegeibe is eljuthasson; minden korlátozás, e téren megapasztja a sörfogyasztást általában. S itt statisztikai adatokkal bizonyítják, hogy a hol a detail-kereskedés teljesen szabad, ott évről-évre növekszik a sörfogyasztás általában és az egész fogyasztott mennyiséghez képest a palacksör fogyasztása nagyob- bított arányban.

S azt panaszolják, hogy csak náluk Ausztriában van ez különbözőképen megkötve, de ott a számok - különösen az egész sörfogyasztás és az üvegsöré egymáshoz viszonyítva - egészen más, még pedig kedvezőtlenebb képet mutatnak.

A 2. pontnál tagadják, hogy ez a szabadság a vendéglős iparnak ártana, mert a tisztességes versennyel mindenkinek számolnia kell s az nem is árt; a tisztességtelen versenynek pedig a detail-elárusítók részéről az elősorolt rendszabályok útját is állják.

A 3. pontnál így érvelnek : Az eddigi rendelkezésnek, mely szerint a sörösüvegeket parafadugókkal kellett zárni s az u. n. patentzárakat csak a vendéglősök használhatták, az lett volna a célja, hogy a palacksör-üzlet egészen a vendéglősök kezébe menjen át; de ez nem következett be, s így a vendéglősök nem látták hasznát. Az osztrák ipar pedig kárát vallotta, mert mig a sok parafát külföldről kellett behozni, a patent-zárak gyártói üzemüket alig tudták fentartani.

A parafadugók kötelező használata tehát már idejét múlta. Hisz’ egyéb üzletágakban, mint ásványvíz-, bor-, pálinka-, sőt a tejüzletben is széliében használják a patentzárakat, pedig éppen^ a tej még sokkal kényesebb cikk, mint a sör. A palack-zárnál az a fő, hogy a sör el ne romoljon s a hamisítás lehetősége megakadályoztassék, amit el lehet érni a 3. pontban kért intézkedéssel és

4. és 5. pontban föltétlenül szükségesnek mondott fedőzárral és az arra alkalmazandó hiteles jelzéssel.

A 6. pontban biztosítandó eredeti töltések azért tartandók fenn csupán a sörfőzdék részére, hogy a fogyasztó közönség megkülönböztetést tehessen a gyárnak valóban eredeti töltése és azon töltések között, melyek a különböző sörlefejtőknél történnek, s így a sörlefejtő ugyanazzal a föltétlenül szükséges gondossággal és tisztasággal kénytelen eljárni, mint az a sörfőzdékben történik.

Ezek volnának ama fölterjesztésnek praktikus intézkedései és az életből vett gyakorlati megokolásai.

Tanuljunk tőlük !

R magyar árpa érdekében.

A mióta az uj német vámtarifa életbe lépett, nagy sérelem esik a magyar árpakivitelen az által, hogy a német vámhivatal Magyarország rovására kedvez az orosz árpának. Az ország jól fölfogott érdeke volna, ha az Országos Magyar Gazdasági egyesület akciót indítana az ellen a sérelmes és részrehajló árpa-denaturálás ellen, melyet a német birodalom az orosz és balkáni árpával szemben gyakorol, illetve odahasson, hogy a német birodalom Ígérete szerint az összes 1.30 márka vámmal érkező árpát denaturálja.

Tagadhatatlan dolog az, hogy Oroszország és a Fekete-tenger melléki államok exportőrjei, ügyes manipuláció által olyképp tudják előállítani árpájukat, hogy az a német követelményeknek megfeleljen s hogy igy az 1.30 márka kedvezményes vámmal bejuthasson a német határon át.

Viszont nyilvánvaló és ismert dolog, hogy ismét ügyes manipulációk által ez árpának minőségét a németek akként tudják finomítani, hogy az, igen jövedelmezően maláta készítésre fölhasználható.

Hogy ez utóbbi eljárás mennyire sérelmes a monarkia sörárpa- és maláta-kivitelére, arra nézve nem lesz érdektelen, ha a denaturálást és körülményeit bővebben ismertetjük.

A denaturálás abból áll, hogy az érkező takarmány- árpának egyharmadát megfosztják hegyétől, vagy ketté-