Magyar Gambrinus, 1906-1907 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1907-02-05 / 4. szám
1907. február 5. MAGYAR GAMBRINUS 5 hette végig nevezetesebb kormányzati intézkedéseinek. Még sem orrolt meg érte, sőt utóbb, mikor a pohárköszöntőkre került a sor, tüzes beszéd kiséretében ürítette poharát az újságírók egészségére. * Az Egyesült-Államok minden 6000 lakosára jut egy üveggyár. New-York városban minden nap 1.104.500 szivart szívnak el. Gilhul Dániel, az „ezüst király“, több mint huszonhárom éven át sörgyáros, meghalt. * Mostanában az amerikai törvényszékeken a magyar sörkereskedőket érdeklő két fontosabb dolog is előjött. Az egyik ezek közül a következő: Saxlehner, a budapesti Hunyadi János keserüviz árusítója, ki óriási reklámjaival képzelhetetlenül nagy piacot szerzett vizeinek, úgy hogy ma Amerikának minden zege-zugában ismerik a magyar Hunyadi János vizet, rájött, hogy Cincinnati városban a „W. T. Wagner ’s Sons“ nevű ásványvíz kereskedő cég „Hunyadi“ név alatt bizonyos ásványvizet árul. Pert indított tehát a megfelelő törvényszéken, hogy az illető cégnek tiltsák be a „Hunyadi“ név használatát. A biró azt a véleményt nyilvánította, hogy az illetőnek nem volt joga a nevet használnia, hanem igenis használhatja a teljes „Hunyadi János“ nevet. Ugyanis, mint mondá, a „Hunyadi János“ név bizonyos keserű vizeknek gyűjtőneve, mely vizek Magyarországon 20 évvel ezelőtt köztulajdonná váltak és igy Amerikának az Osztrák-Magyar Monarchiával kötött szerződései értelmében azok Amerikában is köztulajdont képeznek. Különben is, mondá a biró, a cég nyíltan hirdette, hogy amit „Hunyadi“ név alatt árul, az mesterséges viz, igy nem lehetett csalásról szó. Ezek alapján a céget felmentették. * Éhez hasonló a következő eset : Carl H. Schultz nagy new-yorki ásványvíz-gyárost egy karlsbadi cég beperelte, amiért ez egy bizonyos mesterséges ásványvizet „Carlsbadi“-nak nevez. Körülbelül hasonló érvek alapján őt is felmentették. * Schultes Ágost, budapesti ásványvizkereskedő beperelte a Wisconsin államban, Green Bay nevű helységben levő „Salvator Mineral Springs Copany“ (Salvator- Ásványviz Társaság) céget, hogy a Salvator nevet ne használhassa. Az ügy elintézéséig néhány százezer dollárnyi gép, üveg, védjegy, doboz stb. fekszik függőben. M. L. E. new-yorki egyetemi mérnök-hallgató. Csehország sörfőzése 50 évvel ezelőtt. ii. A fallal kerített városokban a szoros építkezés miatt nem igen lehetett alkalmas helyet találni a sörfőzdék számára, azért későbbi időkben, midőn a biztonsági viszonyok már javultak, s nem kellett már a tulajdont árkokkal és bástyákkal védelmezni, az egész sör-tizemet a városon kívül telepítették. Ahol csak lehetett, kiválóan oly helyeket választottak ki, melyekre magasabban fekvő forrásokból vagy tavakból, mint természetes víztartókból a maga erejéből folyt le a viz, melyet közvetlenül a forra- lóba vagy a tömzsőbe (áztató, csíráztató kád) bocsátottak, a szivattyúzás ugyanis az akkori fogyatékos szivattyuké- szülékekkel nagyon lassú és nehézkes munka volt. Az ily tavak vagy némely közvetlenül a föld felülete alatti for- sások vize aligha volt mindig kifogástalan, s ez bizonyára mutatkozott a gyártott sörön is. A sörfőzde épületein fényűzésnek vagy csak jóizlésnek semmi nyoma, teljes egyszerűséggel építették őket. A malátásház többnyire hosszúkás emeletes épület volt, melynek gyakran a földszint alá mélyedő helyiségében bordaboltozattal vagy erős kőoszlopokon volt az u. n. malátaszérü, melyben legtöbbnyire a kőlapokból összeszerkesztett áztatókád is állott. Kövezetül négyzetalakú téglalapok szolgáltak. A malátaszérü fölötti padláson tartották az árpát és a malátát. Árpa-szortirozó és maláta-tisztitó ! gépek nem léteztek, átviteli és felvonó gépek szintén nem. i A malátaszérü mellett volt a még egyszer oly hosszú mint széles aszaló helyiség, melyben a malátás is szokott tartózkodni. A voltaképi aszaló 2'/2—3 m. széles, 4-6 m. hosszú és l‘|2 m. magas, téglákból épített szekrény volt, melyen nyeregalakban helyezték el az aszalólapokat (nyereg-aszaló). A körülfalazott szekrényben csövek voltak, melyekbe a mellső oldalon behatolt a tűz és úgy jutott a hátsó oldalon át a füst a kéménybe. Eredetileg e csö- j vek hiányoztak, s az aszalólapok alatti tűz füstje szabadon járta át a malátát, amitől a sör is füstös izü lett. Az 1 aszaló hosszanti oldalán padkák voltak, melyekre a malátás fölállott, midőn a malátát megforgatta, még pedig egy különös, e célra készült szerszámmal, melyet régi sörfőző címereken és jelvényeken ma is láthatunk. A padkák alatt a falon nyílásokat hagytak, melyek a levegőt az aszalón keresztül a szárító lapok alá bocsátották. A maláta igazi szárítása vagy pirítása itt nem történhetett, magasabb hőfokra lett volna szükség; a maláta és a tőle a sör is bizony meglehetősen világos szinü maradt. A szárított malátát halomra rakták, megtaposták, hogy a csira a gabonától elváljon, aztán megint együvé tették. A jellegzetes tulajdonképpeni sörfőző ház (Sudhaus) hosszúkás négyszögletes épület volt, melynek tetőzete a gerincén egy második, magasabb fedéllel volt ellátva, a kettő közt szabad légjárással a gőz és pára eltávozása céljából. Egy sarokban állott a rézből készült négyszög-
