Magyar Gambrinus, 1906-1907 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1907-02-05 / 4. szám
2 MAGYAR GAMBRINUS 1907. február 5. azok, kiknek ellentétes érdekeik vannak s akik a mi tehetetlenségünket nagyon is ki tudnák aknázni. A „Borászati Lapok1', ez a régi, tekintélyes, hetilap többek köpött igy ir a mi mozgalmunkról: A „Magyar Gambrinusz“ utolsó száma vezércikkben foglalkozik a sörfogyasztási adó leszállításának kérdésével és sürgősen felhívja a sörtermelők és sörkereskedők nagygyűlését, hogy a szőlősgazdák akciójával párhuzamosan, sőt együttesen küzdjenek ők is az adó leszállításáért. Bármennyire indokoltnak tarthatja is valaki a söradó csökkentésére irányuló mozgalmat, ettől az egyidejű akciótól sikert lehetetlen reményleni. Először is a söradó csökkentésének távolról sincs annyi híve a közvéleményben, mint a boradó tekintetében. Hisz a szőlősgazdák körében igen erős áramlat van az iránt, hogy a söradó további felemelése volna indokolt, (épen a borfogyasztás érdekében) és talán nem csalódunk, ha azt állítjuk, hogy a képviselőház többsége is ennek az eszmének hódol. Egyelőre a sörtermelés érdekeltjeinek jobb volna csendesen meghuzódniok, nehogy az akciójuk ily kellemetlen reakcióval járjon. De másodszor azért sem tartjuk szerencsés ötletnek most ezt a mozgalmat megindítani, mert ha egyszerre többen is kérnek valamit , rendszerint semmit sem kap senki. Tessék azért először bevárni a mi akciónk sikerét és azután 1—2 évvel próbáljanak a maguk számára kedvezményeket elérni. Addig a boritaladó hiányát vagy csökkenését az állami költségvetés már kiheverte és legalább lesz a sörtermelőknek módjában bevált precedensre hivatkozniok. Laptársunk ez érvelésének ahány sora, annyi tévedése van. Kifejtettük már nyomós érvelésekkel, hogy a borital adó mérséklése csak a sörfogyasztási adó mérséklésével kapcsolatosan oldható meg. Ez az álláspontja Wekerle miniszterelnöknek is, aki a képviselőházban tartott beszédjében kijelentette, hogy a „fogyasztási rayonokban indokolva lesz úgy a bor, mint a sör adója tekintetében mérsékelt adótételeket alkalmazni.“ Tehát Wekerle miniszterelnöknek is az a véleménye; ami kezdettől fogva a mi véleményünk is volt, hogy a bor- és sörfogyasztási adó kérdése csak együttesen oldható meg, vagy sehogy. Amily nagy fontosságú indokok érvelnek a borfogyasztási adó eltörlése mellett, ugyanazon indokok érvelnek a söritaladó eltörlése mellett is. S hogy ebből az államnak sem lesz kára, utalunk Bernáth Béla, a kiváló szakértő országgyűlési beszédére, ki erősen hangsúlyozta, hogy ha mi eltöröljük a borfogyasztási adót, csak emeljük a fogyasztást s a fogyasztási többlet által biztosítjuk az adókülömbözetet. A tizenkettedik óra ütött s mi ismételten felhívjuk a sörgyárosokat és sörkereskedőket, hogy tömörüljenek érdekeik védelmére, tartsák meg mielőbb a sörfogyasztási adó eltörlése ügyében az általunk proponált nagygyűlést, mert néma gyereknek az anyja sem érti a szavát. Sörös üvegek kihitelezése. i. Lapunk utóbbi számában közöltük amerikai tudósítónk, bár szakszerű, de értékes és tanulságos közleményét, melynek olvasása a következő gondolatokat ébresztheti bennünk: Amerika, boldog Amerika! Persze fölülmúlja sok praktikus dologban ami világrészünket,igy a kereskedelem sok ágában is, a sörkereskedésben is. Az amerikai sorkereskedő is leleményes, életrevaló kereskedő ember, ki nem nézi összetett kézzel a világot, hanem szembeszáll a sok akadállyal, s ha egyszerre nem is, legalább lépésről- lépésre, öntudatosan, elszántan küzd a bajok orvoslásáért. Az amerikai sörkereskedők ugyanis abban állapodtak meg, hogy az elárusító a sörös láda és üvegek fele értékét fizesse le biztosítékképpen záros határidőn belül történő visz- szaküldésig, mig az érték másik felét terhére Írják. S ez nagyon helyes, mert bár 10 K egy láda üveg (50 drb) értéke, de az elárusítónak 5 koronát se ér meg, pedig tudja, hogy a befizetett 5 koronán kívül még 5 koronával meg is terheltetett s igy föltehető, hogy saját érdekében nagyon is gondja lesz rá, hogy láda és palack pontosan visszaszállittassék. Mért ne követhetnők mi is ezt ? A sörös láda és üvegek egész árának befizetését mi se követelhetjük, mert azt igen sok kocsmáros nem bírná el, s igy mi magunk bénítanánk meg a sörkereskedelmet. Hisz’ annak a kocsmárosnak, aki hetenkint 5 — 6 láda sört elárusít, forgalmához igénybe kell vennie sokszor 15-20 ládát, ennek értéke 150 - 200 K, melynek úgyszólván állandó deponálására soknak nincs módja, soknak nincs kedve. Jelen sorainkkal éppen azt akarjuk elérni, hogy honosítsuk meg mi is az amerikaiak praktikusabb eljárását, de egyöntetűen! S éppen itt érezzük a kartársakra lidércnyomásként nehezedő közömbösséget, mely azt mondatja velük: Jó volna, helyes lenne, de lehet is ilyet megvalósítani! Ez pedig az erélytelenség, a tehetetlenseg, a kishitűség beszéde. S mi kérdjük s még sokszor fogjuk ezen és még sok más ügyünkben is kérdezni: Miért lehetetlen? Kiskorúak vagy éretlenek vagyunk mi ahoz, bogy érdekeinket megvédhessük ? Ha a dolog igy áll, akkor csak hagyjuk magunkat gyámság alá helyezni s gondoskodjék gyámunk a mi megélhetésünkről. Ha pedig képesek vagyunk a fenyegető veszedelmeket kellő mértékben átérezni, akkor itt az ideje, hogy végre rázzuk le már a reánk nehezedő bilincseket, szakítsunk a puszta előítéletekkel, vegyünk példát amerikai szaktársainktól és kezdjük meg bajaink orvoslását.
