Magyar Gambrinus, 1906-1907 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1907-02-05 / 4. szám

1907. február 5.

MAGYAR GAMBRINUS

3

Jelen esetért fölösleges országos akciót indítani, ezt megvalósíthatja minden egyes sörkereskedó saját hatáskörében; de ha fél közvetlen konkurenciájától, lépjen vele érintkezésbe és nyerje meg ezt is ennek meghonosítására, mert csakis igy remélhetjük, hogy sörkereskedelmünk megmeneküljön azon veszedelmektől, amelyek minden oldalról fenyegetik.

A kölcsönedényekben forgalomba kerülő cikkek közt legingatagabb alapon áll a palacksör, mert a palacksör- üzletnek valóságos rákfenéje az elkerülhetlenü! vele járó sok kellemetlenség és nagyarányú károsodás. A dolog könnyen érthető! Hisz az adott 50 -60 palack sörnél a láda, szalmatok és az üvegek értéke cirka 40 százalékát teszi ki az egcsz küldemény értékének.

Éhez járul még az a közismert körülmény is, miszerint a láda és szalmatok az elrothadásnak, az üvegek pedig az eltörésnek vannak különösen kitéve, továbbá, hogy az évi fogyasztás cirka kétharmadrésze a négy havi főfogyasztási idényre szorul.

Ez időre az eladónak nagy készletről kell gondoskodni, s maga ez a körülmény is érthetővé teszi állításunkat.

Nem kisebb figyelmet érdemel azon körülmény is, hogy az alárendeltebb társadalmi állású vevők: kávésok, falusi szatócsok és kocsmárosok — a legnagyobb részben és igen gyakran - nemcsak lakóhelyet, de foglalkozást is változtatnak, s vájjon várható-e ily körülmények közt az idegen tulajdon megőrzése és megbecsülése ?

Ne csudálkozzunk azoh, ha ily körülmények között a sörös palackok a szabad és njdlvános kereskedés tárgya lettek!

Köztudomásúlag Budapesten — nem kevesen — ebből élnek; a perifériákon pedig a szeszt, petróleumot, ecetet, olajat stb. rendszerint sörös üvegekben tartják, holott ehez aligha jutottak jogos utón. De sűrűn látható a magán házaknál is a befőtt paradicsom sörös üvegben. Hogyan és miként ? Igen egyszerű ! A sörös palack csak kölcsönedény s a tulajdon védelmét nem élvezi !

E kérdés megoldása, illetve az e tekintetben űzött visszaélések meggátlása és lehetetlenné tétele - csak látszólag érinti csupán a közvetlenül érdekelteket. Ha mélyebben behatolunk e fontos kérdés taglalásába, az ellenkezőről azonnal meggyőződhetünk, valamint kétségtelenül megállapíthatjuk és leszögezhetjük, hogy nem közömbös, ha

1. a nemzeti közvagyonnak a sörös edényekben fekvő — nem is jelentéktelen — része, minden tulajdon- jogi védelem nélkül, bizonyos becsületes emberek önkényének van kiszolgáltatva;

2. egy oly tekintélyes állami közjövedelem, mint a söradó — évente 30 millió korona ? — alapjában lesz megingatva és veszélyeztetve ;

3. egy oly igen fontos és rendkívüli jelentékeny iparág, mely a hazai termelésű árpa és komló feldolgozása révén a mezőgazdasággal is szoros kapcsolatban áll, fejlődésében megakasztatik, mert minél kisebbek a sörfőzdék, annál nagyobb százalékra rúg föl a palacksör. De e tekintetben a nagyipar is szenved, egyrészt közvetlen, másrészt közvetett utón, ép úgy, mint ahogy a végtagok betegségei magát a testet és belső szerveit is megtámadhatják;

4. a visszaélések révén a fogyasztó szenvedi a kárt, mert a sörös palackok 10 százalékának, elveszése magát a sört drágítja meg végső esetben.

Hogy a tisztességtelen és nem reális versenynek ily viszonyok közt a szabad játékra tág tér kínálkozik, az csak természetes és plauzibilis. A kereskedőnek, - jobban mondva: a sörös edények és palackok kölcsön adóinak, — azon törekvése, hogy esetleges peres utón tulajdonjogukat védhessék és vitathassák, hajótörést szenvedett a Kúria egy elvi határozatán, amelyben kimondatott, hogy csőd esetében a sörös palackok a csődvagyonhoz számítandók s az adós csakis azok értékéért perelhető.

Egészen más, szinte irigylésre méltó a szikvizgyáro- sok helyzete! Ezek ideális körülmények közt dolgozhatnak, mert hisz egy szifon igazolatlan, jogtalan tulajdonosa a büntető bíróság elé kerülhet.

Okos, komoly és becsülést érdemlő helyzetet teremtettek a maguk részére a szeszfőzdék és szeszkereskedők is, kik usance-ukban kötelezőleg állapították meg, hogy a kölcsönedény csak 30 napon belül vehető vissza; a 31-ik napon ellenben már csak a kölcsönedény (bordó) értéke követelhető.

Ezeken a nyomokon mi már nem haladhatunk; ám I egészen elmaradni többé nekünk sem szabad. És remélhetőleg sikerülni is fog a sörkereskedelem eme valóságos | létkérdésének megoldása, mert hisz a magyar sörgyárosok j mindkét szakegyesülete sietve fog segédkezet nyújtani a sörkereskedők fiatal szakegyesületének, hogy e kérdést a legjobb megoldáshoz segítse.

Tekintsük csak a jelen helyzetet egy újítás szempontjából. Csak nagyon kevés kereskedő lehet olyan, akinél szokásban van a sörrel együtt a palackot is eladni. Ez valóságos kivételszámba megy ma még, ami oly ritka, amily természetes és általánosan keresztülvinni, bevezetni egyáltalán lehetetlen. — A vidéken ugyanis, még a jobb módúak is szeretnek hitelbe vásárolni: adod, veszem! A hitelre valóban rászoruló kisebb exisztenciák pedig igy - ha más címen is - csak még több adósságba keverednének, a könyvelés bonyolódnék s végül a kelendőség csökkenne s a forgalom szenvedne, ami pedig nem érdeke sem a kereskedelemnek, sem a közönségnek. Itt csak arról lehet szó, hogy a módfelett elharapódzott visszaéléseknek vessünk gátat anélkül, hogy ezzel a forgalmat is bénitanók.

Egy másik szokásos rendszabály az, hogy minden egyes rendelésnél *|2 -1 fillérrel drágábban számítjuk a sört palackonként. Ezt a szokást az elméletszülte, és tudomásom szerint egyesek fakultative vagy kísérletileg gyakorolják. Az elkerülhetetlen palack-elkallódás és kár ezzel kiegyenlítődik ugyan; de hol marad a nagyobbik rész, azoknak a palackoknak, ládáknak és szalmatokoknak a védelme, amelyekkel az adós természetben tartozik és önkényesen tartja magánál vissza ? E íöntebbi rendszabállyal tehát csak a kamatot biztasitanók, holott a tőke maga veszendőbe menne :

A kérdés gyökeres, állandó, minden tekintetben és irányban hatékony megoldása csak úgy lehetséges, ha kimondatnék:

1. A Icölcsönképpen kiadott csomagoló eszközök (palackok, ládák stb.) az eladó tulajdonát képezik, melyek sem. el nem idegeníthetők, sem meg nem vehetők, sem a csődvagyonhoz nem sorozhatok;

2. Láda, szalmatokok és palackok az átvételtől számított 2 hónapon belül visszaadandók s ezen határidő elmúltával az eladónak joga legyen azokat visszautasítani, illetve az értékét követelni;