Magyar Gambrinus, 1906-1907 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1907-01-05 / 2. szám
MAGYAR GAMBRINUS 5 1907. január 5. R szikviz-ivásról. Lapunknak egy orvos-barátja a mindinkább divatba jövő szikviz-ivásra vonatkozólag a következőkben közli velünk szerfölött érdekes nézeteit: A szeszélvezet és iszákosság ellen irányuló különben igen dicséretes küzdelemből nem egy esztelen és túlzó szokás is származott. Találni alkohol-ellenes fanatikusokat, akik tán egészen jószándékú túlbuzgóságukban mindent dicsérnek és egekig magasztalnak, csak alkoholról ne legyen benne szó. Az ő szemükben a szesz valóságos kénköves folyadék, pokoli ital, az ördög vize. Az alkohol-ellenes áramlatot a maga számára felhasználó leleményes üzleti ész, hogy a szeszes italoknak a közönség körében útját vágja, nap-nap mellett új meg új, sört és bort helyettesitő termékeket talál ki, mint a különféle gyümölcsízeket, pezsgő-limonádékat, szeszmentes söröket, mustokat s több effélét. S mindig megfeledkeznek arról, hogy a tulajdonképeni ingert okozó szesz ilyféle szerekkel soha és semmiképen se pótolható. Akinek már megérlelődött az a meggyőződése, hogy szesz nélkül is elélhet, az megél szesz nélkül és nem kell neki helyébe limonádé. Itt csak arról lehet szó: szeszt vagy tiszta vizet. Minden egyéb csak üzleti számítás s az egészséges és a való élettel számoló önmegtartóztató mozgalomhoz semmi köze. A szesz-nemélvezők kedvelt italai közé tartozik a szikviz is (szódavíz, szifon, mesterséges szelterviz), melynek mértékletlen élvezete ellen jólesz már egyszer óvást tenni. A szikviz közönséges forrás- vagy kútviz, mely mesterségesen, több, kevesebb szénsavval telittetik. A pezsgő és habzó italokat mindig szerette az ember. Gondoljunk csak a sörre és az aszúborra. Mik volnának ezek a szénsav-gyöngyöcskék nélkül ? Unott és izetlen folyadékok. A szénsav teszi őket kellemesekké és üdítőkké. A viz is savanykássá és kissé csípőssé lesz tőle, különösen nyáron, ha hősen tartjuk és némi málna- vagy czitrom- izzel élvezzük. Hisz a szénsav közönséges ivóvizünknek is föltétlenül szükséges alkotórésze. Természetes szénsav nélkül a viz élvezhetetlen; vegyük csak az állott vizet, melyből a természetes szénsav elpárolgott, vagy a forralt vizet, melyből a hevítés a szénsavat eltávolította. A langyos viz ösmeretes hánytatószer. Ezért orvosi szempontból elvileg semmi kifogás sem emelhető a szikviz ellen, mert ez csak természetes ivóvizünknek utánzata, igaz, nagyobb szénsavtartalommal. Mértékletes mennyiségben élvezett jó szódavíz nem is ártalmas, sőt inkább előnyös. De ha nagyon nagy mennyiségben élvezzük, ártalmas. A szénsav, mely a gyomorban a test melege következtében szabaddá lesz, a gyomrot felfújja, amit nyomásként érzünk, mig a szénsav a szájon keresztül eltávozik (felböfög.) Ha tehát igen sok szénsav-tartalmú vizet iszunk, kitágul a gyomrunk. Egyszer-kétszer nem árt az, ilyenkor a gyomor természetes rugékonyságával hamar helyre hozza a dolgot, természetes nagyságára gyorsan vissza, jobban mondva összehuzódhatik. De ha a gyomortágitások folytonos mértékletlen használat következtében ismétlődnek, akkor a tágulás állandó lesz, megmarad a gyomor elernyedése, az a betegség, melynek a neve is gyomortágulás, melytől az ember sokat szenved és le is fogy. Ugyanaz a szikviz, mely kis mértékben élvezve a gyomrot működésre ingerli és az emésztést előmozdítja, ha tulnagy mértékben isszuk, igen kellemetlen következményekkel járhat. Tehát ne igyunk túlságosan sok szódavizet. Aztán még egyebet! A szikviz jó legyen ám! Vízből és szénsavból áll. Szénsav dolgában nem lehet rajta sokat rontani. Az vegyület, mely mindig ugyanaz. De a viz! Micsoda vizet használnak szikvizgyártásra? Igen. ha az csak hegyi forrásvíz, vagy legalább tiszta kutviz volna! Erre vonatkozólag kellene hatósági ellenőrzés. (A sörgyáros csak jó vizet használhat, küiönben nem termelhet jó sört és üzleti vesztesége volna, úgy hogy már csak ezért is jó vizet kell keresnie; azonfelül ez a viz forra- lódik és által szterilizálódik. A szerk.) A szikvizgyártás engedélyét kifogástalan viz meglétéhez és használatához kellene kötni. Ha rossz vizet használnak, az által betegségek keletkezhetnek. Nem rég az osztrák egészségügyi hatóság rendeletet bocsátott ki, mely szerint a pékek a zsemlyesütéshez beke- nésre csak forralt vizet használhatnak, mert a forralat- lan víztől, ha az véletlenül tisztátalan volna, fertőző betegségek (kolera, tífusz, vérhas) terjedhetnek. Nem tudom ugyan, vájjon lehetséges-e a szikvizgyártásra használt vizet, ha nem egészen kifogástalan, előbb fölforralni és csiramentessé tenni. Elméletileg lehetséges, mert a viz a forralástól elveszti ugyan természetes szénsavát, de hisz’ az mesterséges szénsav-telitéssel bőven pótoltatik. Talán még azt is említhetem, hogy éppen nem egészséges a szódavizet nagyon is lehűtött állapotban innunk. E sorok óvják a közönséget a meggondolatlan sok szikviz-ivástól, mert a magában véve ártalmatlan szódavíz ártalmassá is lehet; másrészt az egészségügyi hatóság is gondolja meg, hogy a szikvizgyártásra vonatkozó szabályzatot jó volna már átjavitani és hogy a hatósági közegeknek az e czélra használt vizet alaposan kellene ellenőrizniük. r Étlap a sör élvezetére. (Fontos fejezet az önmegtartóztatás mozgalmának dolgában) Mindenki tudja, hogy valamely italnak jó ize, valamint kívánatossága nagyon is függ ama ételeknek fajától és készitésmódjától, melyeket előzőleg élvezett az illető s ezért senki sem fog abban mértéktelenségre való felhívást láthatni, ha a következőkben közelebbről fejtjük ki, mely táplálék és étel alkalmas kiválóan a sör élvezetéhez, úgy hogy ezt gyakran kívánatossá teszi. Manap, mikor oly sokféleképen folytatják a harcot még a mérsékelt sörivás ellen is, mint valami teljességgel hátrányos ellen, ama vélemény alakulhatna ki, hogy ilyen nézet a sör élvezetéhez éppen nem illő, tehát akár túlságos, akár hiányos táplálkozás alapján keletkezhetett. Mert - hogy végletet említsünk — mindenki előtt ismeretes, hogy tejes ételekre
