Magyar Gambrinus, 1906-1907 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1907-02-20 / 5. szám
1907. február 20. ____MAGYAR GAMBRINUS 7______ ________5 Cs ehország sörfőzése 50 évvel ezelőtt. in. Ahogyan a vendéglős a sört a pincéjében szakszerűen és lelkiismeretesen kezelte, az igen nagy befolyással volt a sör minőségére, úgy hogy akkor még gyakrabban lehetett hallani mint ma. hogy itt meg itt igen jó sört kapni, bár köztudomású dolog volt, hogy ugyanabból a sörfőzdéből került ki söre, ahonnan a többi vendéglősé, akiké nem vök oly kelendő. Egy sörfőzde összes termékének kelendősége a legközelebbi vidékre szorítkozott, mert ezt biztosította a sörital-jog és azonfölül az a körülmény, hogy az akkori közlekedési viszonyok nem igen engedték, hogy messzebbről hozzák a sört; a városokban pedig a jogaira büszke polgárság helyi hazafisága meg éppen lehetetlenné tette, hogy köztük idegen sörnek is legyen kelendősége. Azok az idők a sörtermelést illetőleg a szó igaz értelmében „regi jó idők“ voltak. Mig manapság sokkal nagyobb mesterség a sört haszonnal értékesíteni és fogyasztását biztosítani, addig azokban az időkbe megfordítva áll a dolog. A sör előállítása akkor bizony nem egyszer gondot okozott a sörfőzőnek, ha például az árpa nem jól csírázott, a maláta nem volt megfelelő, a sörlé nem akart derülni, az erjesztő helyiség hol nagyon hideg, hol meg nagyon meleg volt s igy az erjedés lassan vagy igen is gyorsan ment végbe, vagy a kész sör a hordóban sem akart kellőleg derülni és így tovább ; de a sör értékesítése mintegy magától ment végbe, sőt az sem volt ritka dolog, hogy a vendéglős a megszámlált pénzzel a kezében könyörgött, hogy adjanak neki sört, de hamar, mert már kifogyott a pincéjéből; a szállítással meg éppen nem volt a sörfőzdének dolga, mert csak a helybeli kimérőhöz kellett vitetnie, a vidéki megrendelőnek magának kellett megrendelését elszállítania. Maga a sörfőző, vagyis egy közös tulajdont képező polgári sörfőzde vezetője abban az időben a kevés készpénz-jövedelem mellett is könnyen jó módra tehetett szert, mert a bizonyos anyagmennyiségből főzendő mértéken felül termelt sörből volt része, azonkívül az övé volt a melléktermék t. i. az ecet és a seprű (kovász). Ha meggondoljuk, hogy az élesztő mily fontos háztartási cikk a mindennapi életben s hogy akkor élesztő gyárak, melyek sajtolt, száraz élesztőt termeltek volna, még nem léteztek, akkor tudhatjuk csak igazán, mily hálás jövedelmi forrás volt a sörfőzés e mellékterméke. Messze vidékről jöttek pl. böjt idején vagy nagyobb ünnepek alkalmával az élesztős asszonyok, kik bizony jó nagy mennyiségű vizet cipeltek haza a benne levő kovászért. A sörecet is, melynek eladása a sörfőzőné asszonyság személyes gondja volt s melynek jövedelméből apró háztartási kiadásait fedezte, szintén jó keletnek örvendett. A sörfőző és segédei közti viszony meglehetősen családias volt. Gazdájuk családjához tartoztak, az ő asztalánál étkeztek, még podig tekintettel az erőfeszítést igénylő nagy munkára, mit a sokféle gép hiánya tett szükségessé, elég jól és táplálóan. Ha szombatestére utazó segéd köszöntött be, az hétfő reggelig a sörfőzőház vendégszeretetét élvezte. Kivételt csak az ösmeretes dologkerülő és saját vétkükből elcsapott legényekkel tettek. Az országúton is meg lehetett a vándorló sörfőző legényt ösmerni a hosszúszőrű, nehéz, zöldes pokrócról, melyet mindegyik magával cipelt, ez szolgált minden alkalommal derékaljul és takaróul, mert a sörfőzdében se talált háló alkalmatosságul szalmazsáknál egyebet. E röviden vázolt állapotok a múlt század közepéig, egyes helyi különbségektől eltekintve, nagyjában egyformák voltak a csehországi sörfőzdékben. Attól az időtől kezdve egy sörfőzde legfőbb része volt a már említett főzőház a rézből készült főzőüsttel, melynek űrtartalma (egy töltés) egyedül szolgált irányadóul a sörfőzde értékének és termelő képességének meghatározására eladásnál, bérbeadásnál, vagy más okból. A gőzgép feltalálása a legtöbb iparágban valóságos felfordulást okozott, minden szerkezet újabbnak adott helyet, egyik újítás a másikat követte, csak a sörfőző üzem maradt egyelőre a régiben. Legföljebb az általános gazdasági föllendülés okozta nagyobb fogyasztás tett szükségessé némi újítást, amennyiben nagyobb üstöt állítottak be, a maláta-szérűt kibővítették, újabb angol mód szerint szerelték fel a maláta-szárítót, esetleg már kisegítő gépeket is vettek használatba; de csak az u. n. alsóerjedés alkalmazásba vételével kezdődik a cseh söriparüzem korszakos átalakulása. Alulerjedő sör gyártásához jobban pergelt malátára volt szükségük, a sö'rfőző munka kényesebb lett, hideg pince nélkül el nem lehettek. Mivel akkor ipari szakmérnökök és építészek még nem voltak, külön sörgyári gépeket még seholsem készítettek, az építő munkálatokat közönséges kőműves-mesterre kellett bizniok, a gépszükségleteket pedig a legközelebbi üstöstől, részművestől, vagy olyan, amilyen gépgyártól kellett beszerezniök. Csak a múlt század hatvanas éveiben találkozunk az első sörgyári szakmérnök, Völckner Károly nevével, kinek sörgyár-berendezései mintaszerűek lettek egész Közép- Európában; ugyanakkor Ringhoff er Ferenc smichovi gépgyára finomabb kivitelű sörgyári gépeket készített, úgy hogy azt mondhatni, az első mondern sörgyári berendezések a most említett két névhez fűződnek. Ezek nyomán már a Noback és Fritze-féle gépgyár a modern műszaki tudomány alapján készült kitűnő sörgyári berendezéseivel kiváló hírnévre tett szert. Ne gondoljuk azonban, hogy a modern berendezés megismerése után a sörgyárak egy-kettőre mai alakot öltöttek. Az átalakulás csak lassan, lépésről-lépésre haladt s midőn a most említett modern berendezések már utat törtek maguknak, az egész sörgyár-építkezés még mindig nélkülözte a csinosságot, egyöntetűséget és nagyszerűséget, ami a konvervativ természetesen kívül főleg a
