Magyar Gambrinus, 1906-1907 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1907-02-05 / 4. szám
4 MAGYAR GAMBRINUS 1907. február 5 3. Határidő-meghosszabbitás csakis Írásbeli rever- zális utján és csakis ismét-eladó részére legyen engedélyezhető. Ha eme rendszabályok statuáltatnának és jogerőre lépnének, erről nem feledkeznének meg azok a jó urak, akik ma gondatlanságukkal csak magát a palacksörüzletet bénitják, és csak a legritkább esetekben lenne szükség a megtorló lépésekre s a rendszabályok szigorára. Mi is melegen óhajtjuk a sokszor emlegetett fegyveres békét, sőt annál is inkább, mert a mi fegyevereink mi költséget sem okoznak, ellenben megélhetésünket és kenyerünket mégis biztosítják. Dombóvár, 1907. febr. 1. Weisz Antal. Eszmecsere. Helyes-e, hogy egy sörfőzde egy városban vagy kerületben több kereskedő által képviseltesse magát ? Dés. Nem csak az illető raktáros, hanem a sörgyár érdeke is azt követeli, hogy kizárólagos el- árusitást biztosítson raktárosának, mert reális kereskedelmi szempontból nem teheti ki gyártmányát annak, hogy saját gyártmánya forgalomba hozatala körül, egy városban, egy kerületben nagyobb verseny — és sok esetben tisztességtelen verseny — kifejlődhessen, már pedig az kétségtelen, hogy különösen sörnél, melynél a versenyzési mánia amugyis annyira gyökeret vert, ha ugyanazon egy gyártmány körül forog a versenyzés, akkor az úgy a gyáros, mint a raktáros érdekeit veszélyezteti. De még más szempontból sem helyes, hogy egy serfőzde egy városban többek által képviseltesse magát és pedig arra való tekintettel, hogy a sör romlandó áru lévén, ezért törekednie kell a raktárosnak arra, hogy az egyes küldeményeket a lehető legrövidebb időn belül eladhassa, ha azonban ugyanezen gyártmány versenytársánál is kapható, az ebbeli törekvés mindegyiknél hajótörést szenved és ennek következtében nemcsak a raktáros megélhetése, hanem a sörgyáros jó hírneve is veszélyeztetve van. Kőbányai sörgyárosaink ebben a tekintetben nagyon is pedáns eljárást tanúsítanak. Ok még azt is ellenőrzik, hogy az egyik városbeli raktáros ne szállítson sört oly községbe, amely már a másik városbeli raktáros rayonjához tartozik és pedig a fent jelzett okoknál fogva. Ha tehát létezik sörgyár, a mely nem veszi figyelembe ezen alapos okokat és saját érdekének veszélyeztetése mellett egy városban többek által képviselteti magát, úgy ezen eljárásával saját szegénységi bizonyítványát dokumentálja. Budapest. H. A. II. Nincs elég sok konkurrense minden egyes sörkereskedőnek, még kell, hogy a képviseltető sörgyár maga is küldjön ilyeneket szegény nyakára? Ez a válaszom ! Observer. III. Az a sörgyár, amely nem elégszik meg egy városban egy sörraktárossal, az jobban tenné mostan, ha szenet gyártana és átengedné a sörgyártást egy olyannak, aki méltányolni tudná a sörkereskedő érdekeit is. S. J. Amerikai apróságok.- Utánnyomás a forrás megjelölése nélkül tilos. — (A „Magyar Gambrinus“ saját levelezőjétől.) New-York, 1907. január 15. Roosevelt és az újságírók. Amerikában kissé másképp becsülik meg az újságírókat az állam urai, mint például mi nálunk. Az amerikai lapok washingtoni tudósítói lakomát adtak s a lakomán résztvett Roosevelt elnök, az Egyesült-Államok elnöke, több miniszter és számos más politikai előkelőség. Az ilyen újságírói lakomákon hagyomány, hogy tréfás dalokkal csipkedik meg az állam fejeit. A jelzett banketten az amerikai kormány központositó hajlandóságán csufolódtak az újságírók. Adott jelre egyszerre valamennyi villamos lámpa elaludt s nagy égő betűkkel ragyogott fel a felírás egy hatalmas vetitő-ernyőn: „Az Egyesült-Államok politikája 1917-ben.“ Vetített képek következtek ezután, amelyeknek elsejeként az Egyesült- Államok császára jelent meg az ernyőn nagyszámú fényes kísérete közepeit. A császár elrendelte, hogy a régi Írást, melyen az Egyesült-Államok alkotmányát örökítették meg, eladják egy antikváriusnak s az ócska irás árán császári koronát vásároljanak. Majd elrendelte, hogy az Egyesült- Államok függetlenségi pátense ajándékul küldessék meg Eduárd királynak, autogrammgyüjteménye számára. Ilyenféle, helyenként borsosabb célzásokkal boszantgatták az újságírók Rooseveltet, aki valóságos tréfás kritikáját néz
