Magyar Gambrinus, 1906-1907 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1907-01-20 / 3. szám
1. évfolyam. 3. szám. 1907. január 20. MAGYAR GAMBRINU SÖRKERESKEDŐK LAPJA A MAGYAR SÖRKERESKEDŐK ORSZÁGOS EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZ ELŐFIZETÉSI ÁR : Egy évre Fó! evre 10 K. 5 K. A Magyar Sörloreskedők Országos Egyesülete tagjainak ingyen. MEGJELENIK MINDEN HO 5-EN ÉS 20-ÁN. SZERKESZTI ÉS KIADJA KIVÁLÓ SZAKFÉRFIAK KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL: SINGER JAKAB a Magy. Sörkeresk. Orsz. Egyes, igazgatója. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHI NAGYBÁNYÁN, VÁR-UTCZA 11. Kéziratokat nem adunk vissza. R tizenkettedik óra. Lapunk legutóbbi számában a boritaladó eltörlése tárgyában írott soraink, melyekben rámutattunk a boritaladó eltörlése folytán a sörkereskedelmet fenyegető nagy és végzetes veszedelmekre, nagy visszhangot keltettek országszerte. Nemcsak a sörtermelők és sörkereskedők, hanem a fogyasztó nagy közönség körében is, sőt a szőlőtermelők s borkereskedők érdekeit védő szaklapok is élénk figyelemre méltatták czikkünk érveléseit s ez érveléseknek, bár látszólag ellentétes érdekek szószólói, mindenben igazat adtak. A Borászati Lapok többek között igy ir : A boritaladó törlése ellen megindított mozgalom nincs ínyére a sörkereskedőknek, így a Magyar Gambrinusz« vezérczikk- ben foglalkozik e kérdéssel és szemrehányást tesz a kereskedelmi kamaráknak, miért támogatja e dolgot, mikor ennek sikerülte a sör- fogyasztást fogja csökkenteni s igy a sörgyárosokat és sörkereskedőket károsítani, pedig azok is a kamara védenczei. Nem tagadjuk, hogy igy van; sőt a magunk részéről készségesen elismerjük, hogy a sörgyártás térhódítása is úgy gazdasági, mint fogyasztási szempontból üdvös volna. A söradó tényleg oly magas, hogy a fogyasztás általánosítását lehetetlenné teszi, de azért engedje meg a „Magyar Gambrinuszhogy a forró gesztenyét már csak a magunk számára kaparjuk ki, ne pedig másnak.“ E nehány rövid, de frappáns sor élénken illusztrálja a mi helyzetünket. Laptársunk, mely eminenter a bortermelők érdekeit van hivatva védeni, sem tagadja, sőt erősen hangsúlyozza, hogy feljajdulásunknak nagyon is komoly alapja van, a boritaladó eltörlése a legérzékenyebben fogja érinteni a sörgyárosokat és sörkereskedőket, nagy károkat fog okozni nekik, de — és itt szinte érezzük a gúnyos szavak csípését — ők a forró gesztenyét már csak maguk számára fogják kikaparni, nem pedig másnak . . . Nehány felvilágosítással tisztázzuk a helyzetet. Nekünk legkevésbbésem lehetett czélunk, hogy a boritaladó eltörlése ellen foglaljunk állást, vagy hogy szemrehányást tegyünk a kamaráknak, amiért e mozgalmat támogatják. Ellenkezőleg. Teljes tudatában vagyunk annak, hogy az ország lakossága egy tekintélyes nagy kontingensének vitális érdeke, de maga az ország közegészségi és közerkölcsi érdeke is, hogy a túlmagas boritaladó, mely az összes államokat véve összehasonlításul nálunk a legmagasabb, eltöröltessék vagy a legrosszabb esetben mélyen leszállit- tassék. Mi csak az ellen emeltük fel tiltakozó szamaikat, hogy a boritaladó eltörlését a sörfogyasztási adónak szintén nagy fontosságú kérdésétől kikapcsoltán, attól teljesen izoláltan eszközöljék. E két nagyjelentőségű gazdasági kérdés csak együtt oldható meg, vagy sehogy ! Hiszen égbekiáltó méltánytalanság, igazságtalanság volna az, hogy amidőn a törvényhozás az ország nagykiterjedésü gazdasági ágát a boldogulás, az anyagi felvirágzás terére vezeti, ugyan- akor a tönkrejutás, a pusztulás utján hagyjon egy nemkevésbbé fontos gazdasági ágat, sőt annak veszendőbe jutását elő is mozdítsa. Mert végső eredményeiben közegészségi és közerkölcsi szempontokból, de az államháztartásra nézve is amily üdvös volna a bor- és sörfogyasztási adók együttes eltörlése, épen az ellenkező eredményt érnénk el akkor, ha csupán a borital-
