Magyar Gambrinus, 1906-1907 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1907-01-20 / 3. szám

2

MAGYAR GAMBRINUS

1907. január 20.

adót törölnénk el, a sörfogyasztási adót pedig nem. Ezzel a sörtermelőknek és sörkereskedelem- a végső kegyelemdöfést adnánk meg ; a sörkereskedelem tönkretételével pedig fokozott mértékben nyújtanánk alkalmat a pálinkaivásra s ezzel az ország népének testi és szellemi degenerálására, anélkül, hogy ebből az államnak bármi haszna volna, avagy sikerülne a boritaladó elejtése folytán csökkent jövedelmeit pótolni.

A közös czél, melyektől üdvös eredményeket várhatunk, csak egy lehet s e közös czél ethikai és gazdasági szempontokból bírálandó el.

Az ethikai szempont az, hogy az országnak rendszereié, munkabíró, egészséges s anyagilag is fejlődőképes munkásosztály álljon rendelkezésére; ez pedig úgy érhető el, ha a pálinka élvezetét a legszűkebb keretek közé szorítjuk, ha a szeszadót a lehető legmagasabb tételre emeljük.

A gazdasági szempont pedig az, hogy a bortermelők és sörtermelők, közvetve a bor- és sörkereskedők igen nagy kontingensét meg mentsük a mind fokozottabb mértékben mutatkozó elszegényedéstől. E két gazdasági ág, a bor- és sörtermelés elsorvadása már nemcsak az államháztartást érinti a legérzékenyebben, hanem egyenesen az állam fundamentumát támadja meg, midőn ezer és ezer gazda, termelő válik földönfutóvá s veszi kezébe a koldusbotot, hogy kivándoroljon.

Az a tized s nehány év, amióta e fogyasztási adókkal experimentál az állam, meggyőzhetett minden szakférfiút arról, hogy sem a bor, sem a sör nem bírja meg a túlmagas fogyasztási adótételeket s az a néhány millió, mely e fogyasztási adók révén az államkasszába befolyik évente, kegyetlenül megbosszulja magát, amidőn ugyanakkor sok-sok millióra rugó kárt okoz az állampolgárok vagyonában, s ezzel ijesztő mértékben csökken az állampolgárok adózó képessége.

A közös czél tehát az, hogy a bor- és sörtermelőket föl kell szabadítani boldogitásukat akadályozó bilincseiktől; föl kell virágoztatni e két nagy gazdasági ágat; meg kell menteni a kis exiszten- cziák százezreit s a forgalom, melyet ily utón elérhetünk, de a szesz magasabb megadóztatása is, melylyel a pálinka^vásnak emelünk korlátokat, bőven fogja kárpótolni az államot a bor- és a sör- italadó eltörlése folytán beálló veszteségeiért.

De tegyük fel, hogy nem igy lenne.

Akkor is, azok az ethikai, gazdasági, közegészségi és közerkölcsi indokok, melyeket kifejtettünk, parancsolólag követelik a bor- és sörfogyasztási adók eltörlését s nagyon szomorú dolog volna, hogy egy 1300 milliós költségvetéssel biró államnak, alig 25 — 30 millió koronát kitevő tételért áldozatul kellene oda dobnia egy nagy gazdasági néposztályt s a kereskedelemnek egy szintén igen nagy, számottevő képviseletét.

De ez csak föltevés, mert ismételjük, hogy a bor- és sörkereskedelem megkönnyítése folytán beálló sokkal nagyobb mérvű fogyasztás s a szesznek magasabb adótétel alá vonása, legalább is egyenértékben, ha nem magasabban, kárpótolni fogja az államot elvesztett jövedelmeiért.

Téves utakon jár tehát a Borászati Lapok, midőn azt véli, hogy mi a boritaladó eltörlése ellen foglalunk állást. Ennek mi sehol sem adtunk kifejezést, hanem igenis, erősen hangsúlyoztuk s erősen hangsúlyozzuk most is, hogy e nagyfontosságu kérdés csak a sörfogyasztási kérdései kapcsolatosan oldható meg. '

A magyarországi bortermelők és borkereskedők országos szövetsége immár megtartotta impozáns nagygyűlését a boritaladó eltörlése tárgyában. A nagygyűlésnek kiváló erkölcsi súlyt kölcsönzött az a körülmény, hogy azon megjelentek nemcsak a bortermő vidékek képviselői, a borkereskedők mandatariusai, hanem jelen voltak a nagygyűlésen a kormány, a törvényhatóságok, a városok képviselői is.

Nagy jelentőségű dolog, hogy a nagygyűlésen a kormány képviselője is felszólalt s kifejezést adott annak, hogy a boritaladó kérdésének nagy fontosságát a kormány is méltányolja s a legélénkebb figyelemmel kiséri az e kérdés körül folyó egész tárgyalást, a felmerülő eszméket és javaslatokat.

A nagygyűlés végül határozati javaslatot fogadott el, melyben a boritaladó teljes eltörlését vagy ha ez leküzdhetetlen akadályokba ütköznék, annak a legalacsonyabb tételre való leszállítását követeli s elhatározták, hogy ez értelemben a képviselőházhoz s a kormányhoz feliratot intéznek.

A bortermelők s borkereskedők immár tehát megtették azt, amit tenniök kellett, hogy fejük felől elhárítsák a folyton életveszedelemmel fenyegető Damokles-kardot.

A bortermelők és borkereskedők e nagy arányú mozgalma a legkomolyabb intelem a sorter-