Magyar Gambrinus, 1906-1907 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1907-05-20 / 10. szám
1. évfolyam. 10. szám. MAGYAR GAMBRINUS SÖRKEREgKEDŐK LAPJA A MAGYAR SORKERESKEDOK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE ELŐFIZETÉSI ÄR: Egy évre Fél évre A Magyar Sörkereskedők Országos Egyenlete tagjainak ingyen. KIVÁLÓ a Magy. HÓ 5-EN ES ZO-ÁN. ÉS KIADJA KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL JAKAB Orsz. Egyes, igazgatója. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: NAGYBÁNYÁN, VÁR-UTCZA 11. SZÁM. Kéziratokat nem adunk vissza. R közel jövő. Legutóbbi számunk vezető cikkében reámutattunk azon szerfölött megváltozott közgazdasági viszonyokra, melyeket a mind akutabbá váló szociális törekvések nagy hullámzása idézett elő. Evek óta folytonosan emelkedik a fogyasztási és luxus cikkek ára, az emberi munka értéke ma még kiszámíthatatlan, hol lesz azon határ, mely az árak rohamos emelkedésének végállomását fogja jelenteni. Nagyfokú abnormitását jelenti egy ország közgazdasági viszonyainak, hogy alig egv rövid évtized alatt kétszeresére szökött föl mindennek az ára, anélkül azonban, hogy az általános helyzet csak valamivel is javult volna vagy olyan uj kereseti források támadtak volna, melyek fokozzák a fogyasztó közönség teherviselési képességét. Az általános drágaság ellen mindenki védekezik úgy, ahogy tud. A munkaerő és nyersanyag értékében beállott különbséget az iparosok áthárítják a fogyasztó közönségre, hiszen nap-nap után olvashatók hírlapi nyilatkozatok az iparososztály egyes szakcsoportjaitól, melyekben arról adnak hirt, hogy a nyers anyag és munkaerő megdrágulása miatt ők is kénytelenek az ipari cikkek árait felemelni. Ugyanígy keresnek maguknak kártalanítást a kereskedők is. Az egyes cikkek áremelkedésének arányában emelik ők is áraikat, mert csak nem képzelhető el az, hogy a beszerzési áraknál olcsóbban bonyolítsák le a detail-kereskedést, pedig ma a minden téren domináló kartelek miatt a beszerzési árak sokkal magasabbak, mint évekkel ezelőtt a detail-árak voltak, jóllehet e detail-árak biztosították akkor az egyes kereskedők s családtagjainak tisztes megélhetését s késő aggkorukra a tőkegyűjtés lehetőségét is. A szociális küzdelmeknek nem maradtak tétlen, közönyös szemlélői az ország tisztviselői sem. A tisztviselői kar sürü egymásutánban rendezte országos kongresszusait s országos agitációinak immár megvan az az eredménye, hogy a kormányhatalom belátva kérelmüknek méltányosságát, jogosultságát, a tisztviselői fizetéseket, ha nem is busás bőkezűséggel, de az országos költségvetés nyújtotta keretek között a lehetőségig méltányosan rendezte. Csupán mi, sörkereskedők sem tettünk egy lépést sem helyzetünk javítására s összetett kezekkel, szinte apatikus nyugalommal s a keletet is megszégyenítő fatalizmussal várjuk, mig összecsapnak fejünk felett a mind magasabbra tornyosuló hullámok. A közöny, a nemtörődömség, a késhegyig menő, sokszor a tisztességet is arculcsapó verseny okozója-e gyámoltalanságunknak, állhatatlanságunk- nak, azt most nem vitatjuk. Mi most csupán azon megdöbbentő tényt szögezzük le, hogy ma már a sörkereskedők nagy atlaga, akik a tisztességes kereskedelem elveinek szemmel tartásával szolgálják ki a fogyasztó közönséget, határozottan megállapítható kárral dolgoznak. Hiszen a gözdazdasági viszonyok nagy átalakulása, az árak fokozatos emelkedése nem hagyta érintetlenül a sörkereskedelmet sem s meg nem cáfolható igazság, hogy az utolsó évtized alatt a sörkereskedelem cikkeinek árai is kétszeresre emelkedtek, anélkül azonban, hogy a sör ára valamivel is emelkedett volna, sőt mondhatni, az a hatalmas konkurrencia, melyet a külföldi behozatal, a selejtes söráruk forgalomba hozatala s a minden szakértelem nélküli sörkereskedelem támasztott, az árakat a minimumra szállította le. A munkásviszonyok rosszabodása is mélyen érinti sörkereskedelmünket; a söriparhoz szükséges munkaerő értéke is hallatlanul felhágott s ma már kétszeresét, háromszorosát fizetjük azon munkaerőnek, melyet ezelőtt egy évtizeddel fizettünk. S mindezekhez újabban hozzájárul még egy igen fontos s eredményeiben eléggé még csak
