Magyar Földmivelö, 1913 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1913-05-11 / 11. szám

2

MAGYAR FÖLDMIVELÖ

Szövetkezzünk!

Bankkartell készül.

— Egyetlen falu se maradjon hitelszövetkezet nélkül. —

A bankok bő tanulságot húztak a nagy pénz és gazdasági válság alatt. Nagy tandijat is fizettek, mert tanulmányukat, tapasztalatukat most használni akarják. S bár nyereségük nyilvánvaló:

Bankkartell készül!

Atyámfia, ez a készülődés pedig böcsületes magyar nyelven annyit tesz: Minden bank egyesülni akar és pedig arra, hogy közösen határozzák meg a hitelnyújtás karmait, kamatait. Hogy egyik bank sem fog a közösen elhatározott kamaton alul adni kölcsönt. És abban is közösen egyeznek meg, hogy mennyi kölcsön adható egy-egy félnek, hány ezer korona. Annyit jelent ez igen, hogy a közönség teljesen a bankok önkénye, határozatainak, kartelének akarata, hatalma alá fog kerülni.

Hát ’iszen ezt az egyesülést, kartellezést megcsinálhatják a bankok. Joguk van hozzá, a törvény keretein belől. Ha ugyan a törvény kereteit egyáltalán respektálni fogják. Mostanában ezt a respektálást nem igen tapasztaltuk.

Lett légyen azonban bármikép, most már a falu, a magyar nép is ott tart, hogy védekezhetik a bankkartell ellen is. Orvossága van az ilyen kartell ellen, de még fegyverük is.

A hitelszövetkezetek a nagy pénz és gazdasági válság alatt is megmutatták, mit érnek ? Mi áldások forrása. Hova tudnak gyógyító, védő kezekkel nyúlni.

Majd csak elébe állanak a bankkartellnek is.

Erősíteni kell a mi mentsvárainkat, a hitelszövetkezeteket. A falu népe ne szoruljon — a bankokra.

És aztán?

Alapítani kell minden községben hitelszövetkezeteket.

Egyetlen falu ne maradjoneszövetkezetek nélkül.

Mester.

Egy hires papról.

Május 5-ikén volt 125 esztendeje annak, hogy páter Szakácsy Vitus, a hires minorita pap született. Valóságos legendák keletkeztek a nagyhirü páter életéröl, ki hosszú idón keresztül széles körben központja volt az érdeklődésnek s magára vonta úgyszólván az egész ország figyelmét sajátos egyénisége miatt. Messze földön hires szónok volt s azért jelentős alkalmakkor mindenfelé meghívták ünnepi szónoknak; még halála előtt is, élete 82. évében, engedett a köz- óhajnak s ment ünnepi szónoknak, ahová meghívták.

Tréfás, humoros ember volt a túri pap, de emellett kötelességtudó, lelkiismeretes lelkész. Sok tréfás történet maradt fenn róla. Hires volt vendégszeretetéről, bár a túri plébánia gyengén fizetett. Egyszer két jó barátja állított be váratlanul. Tűzhelye üres volt, aznap nem főzetett ebédet.

Kapta magát, egy üres zabos tavisznyát akasztott nyakába s hegedülni kezdett. »Kedves barátom — mondá — ma csak ezzel fogadhatlak!«

Ajtajára állandóan ki volt Írva :

»Ha jösztök — lesztek;

Ha hoztok — esztek!«

Máskor ebédre hivott néhány jó ismerőst, de a meghívóra alul oda irta :

»Kinél tyuk van és liba,

Hozza el a lakziba!«

Gondoskodjunk az özvegyről és árvákról

II.

A cseléd segítő pénztár 1911-ben hatezerkilenc- százhatvanhat esetben kétszázkilencvenezer korona segítséget adott azoknak, akik baleset folytán kis időre munkaképtelenek lettek. Kétszázötvenegy munkásembert olyan baleset ért, hogy meghalt. Családjaiknak hatvannyolcezernégyszáz korona segítséget küldött.

A pénztár a múlt esztendőben négyszázhuszon- hétezer korona baleseti segítséget nyújtott tagjainak, hét éves fennállása óta pedig volt a pénztárnak ezerhétszáztizenhét halottja, negyvennyolcezer részben rövid időre munkaképtelen, részben örökre rokkantja, s mind ezeknek, illetve családjainak segítésére egymilliónyolcszázharmincháromezer korona segítséget nyújtott.

És a segítő pénztár, híven a nevéhez, állandóan megszakítás nélkül gyakorolja a jótékonyságát. A múlt esztendőben 359 gyászba borult családot segített, hogy a kenyérkereső véletlen szerencsétlenség áldozata lévén, ne maradjon a család gyámolitás nélkül. Mióta a pénztár fönnáll, hatszáznyolcvankét- ezer koronát fordított erre a célra, azoknak a tagjainak pedig, akik munka közben keresetképtelenné váltak, egy félmillió koronát osztott ki. 1912-ben 6637 beteg tagjának 266 ezer koronát adott gyógyítási segélyre és mióta a pénztár fennáll, a munkásságnak kiosztott segítsége a 4,000.000 koronát meghaladja. Gondolta volna ezt valaha a munkásság, hogy ilyen nagy országos segitőpénztár lesz, ahol milliókat tesz ki a munkásoknak kiadott segítség? Mikor azt tudomásul veszszük, hogy ez a jótékony intézet által 65.141 esetben osztott ki napisegitsé- get, akkor valóban be kell látnunk, hogy arra alakult az az intézet, hogy gyászt oszlasson, köny- nyet töröljön.

Mivel pedig a szerencsétlenség mindnyájunkkal közös és az ember sohasem tudhatja, hogy mikor megy le a kerék, mikor föl, az az ember, aki nyugodtan akarja álomra hajtani a fejét, gondoskodjék arról is, hogy mi lesz vele, gondoskodjék arról is, hogy mi lesz családjával, ha szerencsétlenség látogatja. De necsak gondoskodjék, hanem menjen a községi elöljárósághoz s vétesse föl magát a pénztárba. A fizetni való igen csekély. Lehet egy koronával is rendkívüli tagnak iratkozni, de aki nyug- dijkönyvet vált, az se fizet többet hetenkint tiz krajcárnál. Mi az ahhoz képpest, hogy nyugodt öregségre számíthat...

A muszka miatt.

Az egyszeri zsidó ember álmatlan hánykolódott az ágyában. Végre a felesége megsokalta a dolgot s megkérdezte, mi baja 1

— Nem tudok aludni, mondja az ember — tartozom Icignek, holnap lejár a váltó s nem tudok fizetni.

— No, — mondja az asszony, — akkor kelj föl, kopogtasd meg Icig ablakát és mondd meg neki, hogy holnap nem fogsz fizetni. Akkor aztán majd ű nem tud aludni, te meg fekügyél le.

Hát bizony eddig mi nem tudtunk aludni a muszka miatt. Most végre megkopogtattuk a kardunkkal és most a muszka nem tud aludni.