Magyar Földmivelö, 1913 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1913-05-11 / 11. szám

Megjelenik Ildiiden %asáriiai? Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Arany János-utca 17. szám. FSLRLÓ8 SZERKESZTŐ ÉS KUBÓTDLAJDONOS : BODNÁR GÁSPÁR Előfizetési árak: Egész évre .......................4 korona. Fé l évre............................2 . Ne gyed évre.......................1 » — Lapunk t. munkatársainak és olvasóinak boldog pünkösdi ünnepet kívánunk! Élet és hit. Pünkösd az életnek és a hitnek ünnepe. Az életnek, mely a kereszténységnek útjára indulásával kapcsolatos, bensőséges leszen a népek életének minden lépésével. És a hité, amely hit vezetője, fenntartója és vigasztalója marad a társadalomnak, valahányszor fáradni, csüggedni kezd az ő vándorutján. Pünkösd ennek a hitnek öröklőjévé teszi az embert. Megerősíti, megtartja benne, hogy belőle, mint minden időben megújuló forrás­ból táplálkozzék. így fogta fel a magyar nemzet is ezt az ünnepet attól az időtől fogva, melyben a kemény magyar nép a kereszténység szelíd ölére hajlott, hogy vele összeforrjon. És itt a hömpölygő Duna és kanyargós Tisza partjain keresztény életet éljen és kultúrát, műveltsé­get szerezzen. Alig van nép, mely lelkét, egyéniségét úgy bele tudta volna önteni ebbe a szép, gyönyörűséges, pompázó ünnepbe, mint a magyar. Hiszen úgyszólván magyarrá tette minden izében. Hitében, szeretetében és re­ménységében egyaránt. Bele öntötte gondol­kodását, érzéseit. Szerelmét, örömét és fáj­dalmát. A pünkösdi ragyogó nap, a pünkösdi természetnek bája, virága, zsongása . . mind mind arról az erős hitről beszél, mely a magyart ezer éven át a kereszténységhez és az ő vérrel-búval áztatott földjéhez köti. Magyar lelkesedés, nemzeti érzések le­begnek e nép énekeiben, mikor a vigasztaló és erősítő Szentiélekhez sir fel. Mikor búgó orgonáinak hangjai között világosságért, böl­csességért és rendithetlen hitért esedezik. Oh igen, a magyar nép életét ez a hit tartotta fenn ezer éven át. Ez a hit emelte él bánatos, vérző fejét a Mohi pusztán. Ez a hit segítette kikelni gyászos temetőjéből Mohács vérmezején. Ez a hit vezette és erő­sítette legutolsó szabadságharcainak kálváriá­ján. És tartotta fenn akkor is, mikor már senki, de senki se hitt, az ő, a magyarnak mégegyszer való életében. Most is, mai nap is gyászos, szomorú, sokszor csüggeteg kálváriákat jár a nép. Élete fölött viharok tépik nemzeti lobogóit, eredeti, sajátos örökségeit. Alkotmányának ősi leveleit . . . És mégis hisz! És mégis megmarad erősnek az ő hité­ben, hogy eljő a Vigasztaló, a Szentlélek ke­gyelme és újra felemeli őt. Mester. Közmondások. Kétes jellemű ember az, aki a ragadozók módjára nap­pal alszik és éjjel barangol. Avas szalonna, avas búza, avas széna a gazdának soha­sem válik szégyenére. Nedves időben járó eke megmérgezi a szántóföldet. A korcsma is templom, de az — ördög temploma. A kártya is biblia, de az — ördög bibliája. A restség is párna, de az — ördög párnája. * * * A bölcs inas. — Te Jancsi! — Parancsol uram ? — Holnap reggel 5 órakor fel fogsz kelteni érted? — Igenis, csuk méltóztassék szóliluui.

Next

/
Thumbnails
Contents