Magyar Földmivelö, 1913 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1913-05-04 / 10. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ kezébe került. Vadász és Hadó ügyvéd özvegye között elszámolási differencia, majd por keletkezett, amely pör kapcsán az derült ki, hogy Vadász Riszula Gusztávval olyan megállapodást kötött, amely szerint az ügyvédet a kártérítési összeg fele illeti. Nyolc évig folyt a pör és mikor leszámolásra került a sor, 5400 korona járt volna a vak munkásnak, aki ehelyett csak 2005 koronát kapott s azóta is minden hónapban levonja Vadász ügyvéd az öreg vak munkás járadékának a felét. Vadász eljárása a szociáldemokrata párt tagjai között nagy megütközést keltett. — Elfogott rabló cigánykaraván. Sátoraljaújhelyről Írják : Veszedelmes cigánykaravánt fogott el a minap a sátoraljaújhelyi csendőrség. A cigányok egy éjjel tizenkét rendbeli betörést követtek el a sáturaljaujhelyi járás területén. Kifosztották Kosiár Mihályp.é széphalmi, Cse- repka Jánosné upori, Újhelyi Mihály és Andó János nagy- toronyai, Weinstok Farkas, Takács Mihály, Kaünóczi János és Mészáros Mihály csörgői, Andó Jáuosné, Mencsik Mihályné és özvegy Andó Jánosné kistoronyai lakosok házait. A cigánykaraván tagjai magyarizsépi, alsómislyei és málcai cigányok voltak, akik közül tizenötöt bekísértek a csendőrök a sátoraljaújhelyi kir. ügyészség fogházába. — Százhetven vaggon búza pusztulása. Debrecenből Írják: A kábái állomáson eddig még ismeretlen okból kigyuladt a Hajdumegyei Takarékpénztár hatalmas terményraktára. Azonnal segítséget kértek a debreceni tűzoltóságtól, de a hatalmas szélviharban a tűz oly rohamosan terjedt, hogy mire a debreceni tűzoltóság kűlönvonaton megérkezett a kábái állomásra, a terményraktár teljesen leégett. A raktárban százhetven vaggon búza, százhúsz vaggon árpa és igen sok tengeri és más takarmány volt fölhalmozva, mely mind elpusztult. A kár meghaladja a félmillió koronát. Olvasókör. Török-világ Magyarországon, Irta : Bodnár Gáspár. Mi történi a várnai csata után? A vészhirek nagy nyugtalanságot okoztak nemcsak a hazában, hanem annak határain túl is Csak a király és környezete fogadta közömbösen a dolgot. Úgyszólván nem is törődtek a veszedelemmel. De Hunyadi lelkesítésére mégis kimondotta az országgyűlés, hogy a királynak, a főuraknak és általán mindenkinek, ki arra köteles, csapatait ki kell állítania. Hunyadi maga ment elől jó példával. Tízezer főből álló hadat Ígért saját költségén. Eközben a pápa is felemelte szavát. Ismét keresztes háborút hirdetett az egész keresztény világban a török ellen. Ennek a keresztes háborúnak lelke, mozgatója, apostola egy szent életű szerzetes volt: Kapisztrán János. Ez a szent szerzetes keresztet vitt kezében és bejárta az országokat. Izgatott, lelkesített a török ellen való élet-halál harcra. Eljött hazánkba is, és a nép rajongva követte. Kaszával, baltával, szeges botokkal siettek Kapisztrán János keresztes zászlója alá. Hunyadi maga a saját hadaival Nándorfehérvár alá sietett. Vele voltak: László fia és Szilágyi Mihály, a sógora. Eleséggel rakatta meg a várost és készült a török fogadására. Junius hóban a török csakugyan megérkezett százötvenezer emberrel és háromszáz ágyúval. Elszántan harcolt a török, hősiesen védekezett a magyar. A harc hevében történt, hogy egy török már felhágott a vár falára, hogy kitűzi a török zászlót, de a hős magyar Dugonics Titusz észrevette. Egyszerre ott termett, hogy a törököt ledobja ; de nem birt vele. Tehát önnönmagát is feláldozva, átfogta a törököt és magával együtt lerántotta a mélységbe. Az ilyen hős példák látása, Hunyadi okos vezérlése és Kapisztrán buzdítása annyira föllelkesítette a magyar sereget, hogy egy este kirohantak a várból s megtámadták a nagy török tábort. »Jézus és Mária!« — hangoztatták a magyarok és olyan öldöklést vittek véghez, hogy a szultán is megsebesülve, a török megfutamodott. Reggelre negyvenezer török maradt halva. A nándorfehérvári győzelem után diadallal, örömkönnyekkel fogadta a hős Hunyadit az ország. Milliók imádsága szállt a magas égbe, s a hálaadás éneke zendült meg templomainkban, hogy Isten a hős Hunyadiban hazánknak megmentőt adott. De nemcsak hazánkban volt általános öröm. Ünnepelte a hős Hunyadit az egész keresztény világ. A pápa is örömkönnyeket hullatott. Isten és a Bold. Szűz közbenjárását látta a török levereté- sében és magasztaló szavakban dicsérte Hunyadinkat Hunyadi negyedszázadon keresztül volt hazánknak oltalma a török ellen. Végre szállani kezdett a fényesen ragyogó nap. Hetven év nyomta vállait. A hadjárat izgalmai megtörték az aggastyán erejét... Kard nem ölte meg... A táborban dúló ragályos betegség vitte sírjába. Csiráját magával vitte Zimonyba. Itt már nagy beteg volt. Érezte, hogy nem sokáig élhet. Maga köré gvüjté barátait és arra kérte őket, hogy a török ellen egyesült erővel küzdjenek. Aztán hivatta két szép fiát: Lászlót és Mátyást — Istent féljétek és hazátokat szeressétek, — mondotta remegő ajka. — Ez a legdrágább örökség; a többi mind múlandó! A haldokló hős aztán a Bold. Szűz tiszteletére általa építtetett kápolnába vitette magát. — Nem vagyok méltó, — igy szólott, — hogy az Ur fáradjon hozzám. A haldoklók szentségének felvétele után Kapisztrán János karjaiban lehelte ki nagy lelkét 1467. augusztus 11 én. Két hónappal később meghalt Kapisztrán János is, kit aztán VIII. Sándor pápa a szentek sorába vett föl. A szerkesztő telefonja. Olvasó-kör. Ausztria-Magyarországnak körülbelül 50 millió lakosa van. Területe körülbelül hatszázezer négyzet kilométer. Nagy szükségben-veszélyben két millió katonát tudnánk mozgósítani. — Cs. Cs. A-falu. Körjegyző előtt okvetlenül. Különben mindig tarthat a leírtaktól. A másik kérdésben nem adhatunk tanácsot. — K. Kápolna. Arról tudunk, hogy az alapszabályokat megei-ősitették. Működésükről azonban nem hallottunk. — Házi asszony. Befőttökről nem cikkezhetünk. Ha valami praktikus dolgot tetszik küldeni, — már t. i. cikket — felhasználjuk. — Eröss. Jegyzőkönyvet fognak felvenni. Azután indul meg az ügy. — Szemper. Az erdő törvények tillják. Megbüntetik. — Falusi. Forduljon a Hangyához. A másik ügyben szót se szólhatunk. — Vidéki. Teljesen osztjuk csattanósan leirt vélekedését. Mostanában amolyan modern, pikáns izü tréfákat tálalnak fel a magyar népnek M. F. H. és másoktól. Mily távol vannak ezek az izek a magyar ember észjárásától, világfelfogásától és egész leikétől. Úgy van. Mi nyúljunk a múltak bányájához. Rengeteg kincs nyugszik ott. Emeljük ki őket. Vas Gerebent kell megszólaltatni, igaza van. Meg is szólaltatjuk. /y ^ ________ MORVÁI JÁNOS KÖNYVNYOMDÁJA, SZATMÁRÖN.
