Magyar Földmivelö, 1913 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1913-04-27 / 9. szám

8 MAGYAR FÖLDMIVELŐ — Megfenyegetett sorozó bizottság. Székes- fehérvárról Írják; A fejérmegyei Seregélyes községben a hadköteles legények közül a sorozó bizottság többeket al­kalmatlannak talált a katonai szolgálatra. Ezeket azóta a falu népe folyton gúnyolja. A legények erre levelet Írtak a sorozó bizottsághoz, hogy tartson uj sorozást, mert külön­ben halállal lakóinak a bizottság tagjai. A fenyegető levelet a sorozó bizottság további eljárás és nyomozás végett áttette a székesfehérvári járásbírósághoz. — Satnyulunk. Szomorú eredménnyel végző­dött a komáromi sorozás is. Huszonegyedikén és huszon­kettedikén voltak Komáromban a fősorozások és 225 had­köteles legény közül a bizottság mindössze negyvennégyet talált alkalmasnak. Ezek közt is tizenkettő egyéves önkéntes. — Megfagyott. Sz. fehérvárról írják : Schmiedt József hetven éves alcsuti gazdát a minapi havazás alkal­mával az országút árkában holtan találták. Schmiedt Fel- csutról hazafelé igyekezett, útközben a vihar utólérte és megfagyott. Olvasókör. Török-világ Magyarországon, Iria: Bodnár Gáspár. * Mi történt a várnai csata után ? A gyermek-király egészen Hunyadi ellenségeinek kezei közé került. Különösen nagy befolyása volt Gzillei Ulriknak, aki a királynak anyai részről nagy­bátyja volt. Ez a gaz lelkű ember egészen hatal­mába kerítette a gyermek királyt és úgy nevelte úgy szoktatta, ahogy az ő haszna kívánta. Minden­ben kedvezett neki, folyton mulattatta, szórakoztatta és gondtalan élethez szoktatta. V. László csakugyan könnyelmű lelkű gondat­lan ifjú is lett. Mindent meggondolás nélkül csele­kedett, és amit ma megígért, már holnapra elfeledte. Czillei kivált a Hunyadiak ellen áskálódott. Elhitette a királylyal, hogy Hunyadi király akar lenni; és az ország nem is lesz boldog ő meg addig nem is lehet nyugodt, mig a Hunyadiakat el nem pusztítják. Persze egy gyermekkel ilyent köny- nyü elhitetni. Pedig Hunyadi ekkor már csendes visszavo­nulásban élt erdélyi jószágain. Ott lakott Vajda- hunyad várában. Ide tért kedves családja körébe, mikor a diadalok után pihenni vágyott. Itt fogadta, őt hűséges hitvese, Szilágyi Erzsébet, a főúri rend­ből származott derék magyar asszony. Itt gyönyör­ködött két kedves fiában, Lászlóban és Mátyásban. És ide tért őszbeborult tisztes fejével mikor az or­szág első méltóságáról lemondott... Ide jött azon gondolattal, hogy majd az öregség csendes napjait békében és kedves családja körében tölti. De Czillei azért nem nyugodott. Folytonosan cselt vetett Hunyadi elpusztítására. A többi közt leg­nyilvánvalóbb volt az a csele, melyet mindjárt elbeszélek. Hunyadit a király nevében Bécsbe hívták. Tudta, hogy a ravasz Czillei jót nem akar. Azért ezer vitéz katonát vitt magával és igy indult Becs határáig. Mikor itt észrevette Czillei, hogy Hunyadi ellen mit- sem tehet, más tervet főzött ki. Azt kívánta hogy Hunyadi az ő kastélyába jöjjön, gondolván, hogy majd ott könnyen elbánik vele. Hanem Hunyadi is átlátott a szitán; Czilleit körülfogatta embereivel és megleckéztette. — Te gyalázatos ember, — szólott az ősz baj­nok, — te nekem vermet készítettél, hogy meggyil­kolhass. Vén róka magad estél a verembe! De most te estél a kezembe... Hanem a királyom iránti tiszteletből most elbocsátlak. De vigyázz magadra, hogy még egyszer elémbe ne kerülj; mert akor meg­lásd, mi történik. Ezt mondá aztán megfordult és csapatjával hazasietett. Czillei és társai attól tartottak, hogy Hunyadi ez esemény miatt fellármázza az egész országot. A nemesség bosszút is állott volna e gaztettért, ha Hunyadi akarta volna. így is zúgolódott. A zugó morajra, mely a nemesség közt már-már forron­gássá vált, a király jónak látta 1855-re országgyű­lést hirdetni. Békités volt a célja. Az országgyűlésre nagy kísérettel Hunyadi is megjelent. A békités azonban nem ment olyan könnyen; a nemesség igen fel volt háborodva. Azonban mindent megváltoztatott a haza ve­szedelme. Futárok érkeztek s jelentették, hogy a törökök Szerbiát ismét feldúlták és már-már Nándorfehér­vár (Belgrád) ostomára készülnek. És íme, ebben a veszedelemben Hunyadi min­den sértést elfelejtett. A haza volt az ő egyedüli büszkesége; a hazáért mindent megtett. A hazát pedig csakugyan veszedelem fenyegette. Nándorfe­hérvár (Belgrád) az ország védő vára volt; ha az a török kezébe kerül, Magyarország pusztulásnak lesz kitéve. _________________________________ A szerkesztő telefonja. Nagyrozvágy. B. F. Azokat a bokrokat már meg kellett volna mindjárt az első tünetek után vizsgáltatni. Főleg, ha az egész községben mint tünet mutatkozik. A Gazdasági Egyesület titkári hivatalához forduljanak, hogy esetleg a Növénytani állomással vizsgáltassa meg. így látat­lanban bizony nagyon nehéz, sőt lehetetlen véleményt még csak nyilvánítani is. (A gazd. e. Sa.-Ujhely címére.) Hiszen ilyen apró dolgok nem csak figyelemre méltó dolgai a köz­ségnek, de alkalmasak arra, hogy a gazdasági egyesületek közi összekötő és bizalmi szálakat hozzanak létre. Hogy mint vannak a nagyrozvágyiak ? Egy kis alkalmi tudósítást, mely képét-földjét mutatja az ottani dolgoknak, szívesen közölnénk ám! Üdvözlet. — A lapjaink járnak-e rendesen? — Szövetkezeti tag. Hát mi éppen a napokban olvastuk szegény jó Grünwald Bélának »Közigazgatásunk« cimü dol­gozatában ezeket a sorokat: »A magyar merjen magyarnak lenni ebben az országban.« Most megmutathatja: mer-e? — Szemper. Forduljon ez ügyben a »Kath. Népszövetség­hez. Budapest IV. Ferenciek tere 7. szám. A római zarán­doklat nem marad el. A pápa felgyógyult. De idő kell, mig a rengeteg zarándokokat fogadhatja az aggastyán Egyházfő. — Ung. Hogy ki lesz — a kanonok? No ez éppen nem érdektelen kérdés. Azért mi is igy felelünk a költővel: »Repül a nagy kő. Ki tudja hol áll meg. Kit hogyan talál meg.* Nos meg van elégedve a felelettel? Hát nincs? ügy van Csokonai V. Mihálynak egy költeménye. »A hurkatöltés«-ről. Ezt már nem közölhetjük le itt. Keresse ki, úgy emlékszem — ott szép könyvtár van. Üdv. — Szatmár. Világért sem. A szán­dék szent és tiszteletreméltó És még naivságnak se mond­juk. Tisztaszivból fakadó illúzió az, hogy itt, ha akad 15—16 ember, egy két levelező lap, szónok-lehozatal; és vasbeszé­dek — hát akkor minden regenarálva lesz. Itt-ott harminc esztendős szívós küzdelmen lemenő napja hogy vissza mosolyog e szépen benapsugarazott és regenarált tájra. MORVÁI JÁNOS KÖNYVNYOMDÁJA, SZATMÁRON.

Next

/
Thumbnails
Contents