Magyar Földmivelö, 1913 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1913-04-27 / 9. szám
4 MAGYAR FÖLDMIVELŐ teljes egészségügyi személyzete, az összes orvosok, Neuber dr. vezértörzsorvos és Alexy dr. főtörzsorvos, kórházparancsnokok vezetésével. Kivonult a temetéshez az egészségügyi csapatok egy teljes diszszázada is és szokatlan látványt nyújtott a budapesti kórházak irgalmas nővéreinek 150 tagú küldöttsége. ... És a katonai sortüzek, dobpergések között hántolták el az egyszerű apácát, aki életében többet tett, mint talán együttvéve azok az úri dámák . . • akik csudálkozva kérdezik : — Hogy is mehet valaki apácának ? . . . # Mi pedig e helyen emlékezünk meg róla. Az egyszerű szerzetesnőről. Az apácáról. Az apácákról. Akiket sokan gyűlölnek vagy semmibe sem vesznek. Vagy azt hiszik róluk, hogy az élettől való félelemből vagy az élet csalódásaitól menekülnek a zárdákba. És tétlenül élnek. Csak imádkoznak. Imádkoznak és imádkoznak. Pedig ők imádkoznak és dolgoznak. Az emberiségért dolgoznak. Pedig ők hősök. Hősiesebbek, mint azok igenis, akik csakugyan az élettől, az élet kötelességeitől szöknek meg. És rohannak az élet örvényeibe. Sokszor, legtöbbször a fertőkbe. A múló örömökbe. Mi igenis édes örömest, tiszta örömmel Írjuk le ennek a hős léleknek, Adél nővérnek temetését. És temetésével kapcsolatosan önfeláldozó, szép, de nehéz életét. Mert a mi újságaink hasábokat írnak és napról- napra öntik a prostituált nők szenzációs fortéiméit. Igaz, hogy az ilyen hősnőkről, hős apácákról is kegyeskednek megemlékezni. öt, tiz sorocskában. Azt is eldugják, némely újság szögletében. Szégyenük talán, hogy ... hős apácáról is kénytelenek írni. Kénytelenek! Franciaország is siratja az elűzött apácákat. Kénytelen bevallani, hogy az emberiség, a francia nemzet angyalait űzte el. Szégyenli még visszahívni őket. Majd visszahívja még. Magyarországon még ünnepelik a hős apáca önfeláldozó életét. És önkényt, szabadon adják meg végtisztességül a hősöknek való katonai pompát. Hester. György király végrendelete. A meggyilkolt György görög király végrendeletében előbb vagyonáról intézkedik, majd lelkére köti gyermekeinek, hogy egyetértésben éljenek. Ezután a király a trónörököshöz fordul és ezeket Írja: — Szeresd drága kis hazádat és viseltessél bizalommal iránta. Testvéreid tegyék ugyanezt. A király azt tanácsolja fiának, hogy bátor legyen, de türelmes is, mert a déli nép fölött fog uralkodni, melynek haragja és ingerlékenysége gyorsan fellobban és amely azután olyan dolgokat tud mondani és tenni, miket másnap bizonyára elfelejt. Inkább a király szenvedjen, semmint az ország és a nép. Az ország és a nép érdekeit mindennek eléje kell helyezni. A király azt tanácsolja továbbá a trónörökösnek, szeresse és oltalmazza szent életű anyját és gyermekeit igazi görög szellemben nevelje. Végül a király mindazokat, akik ellen vétett, megkéri. Mindenkire áldását adja és kéri Istent, tartsa meg szeretett GörögországotA tartalékosok öröme. Budapestről Írják: A hadvezetőség végre döntő elhatározásra szánta el magát. Kimondotta, hogy azok, akik a mostani bonyodalmas időben legalább két hónapig szolgáltak katona-mundérban, azoknak szolgálata három fegyvergyakorlatnak számit s ezeknek többé nem kell bevonulniok fegyvergyakorlatra. Ez az elhatározás kétségtelenül nagy örömet fog kelteni a tartalékosok között, mert hiszen elég keserűségben volt részük a mostani szolgálat idején. Az 1909. évi korosztálynak már hét hónappal ezelőtt meg kellett volna szabadulnia a katonaságtól, de bent tartották őket a külpolitikai helyzetre való tekintettel. Azonkívül vannak tartalékosok, akiket ugyancsak 3—4—5 hónapja tartanak bent. Ezeknek most megvan annyi hasznuk, hogy egyszer és mindenkorra végeztek a katonai szolgálattal. A hadvezetőség ezenkívül gondoskodott, hogy közben is kapjon minden tartalékos 10—12 napi szabadságot, főleg az aratások idejére. Egyébként pedig, ha addig elmúlnak a háborús bonyodalmak, akkor a nyár folyamán ismét az egész legénységet szabadságolják. A bot a nevelésben. A német birodalmi tőrvény- székdöntést hozott, mely szerint atanitónak joga van tanítványával szemel ben testi fenyítéket alkalmazni. Régi idők szele csapkod ki ebből a bírói döntésből, azonban a német tanítók nagy része kijelentette, hogy nem fog élni törvényes jogával, sőt még a gondolatát is elutasítja annak, mintha tesli fenyítékkel akarná megrendszabályozni a jövó nemzedéket. Ezzel a felfogással szemben egy vidéki német tanító valamelyik lapban azt fejtegeti, hogy ennél bölcsebb Ítéletet még nem hozott a német bíróság. — A német tanítók pálcája — mondja a tiszteletreméltó pedagógus — szorgalmasan suhogott a francia háború előtt való időkben. Az a nemzedék, a mely bot alatt nőt fel, sokkal fegyelmezettebb, kötelességtudóbb volt, mint a mai, amelyet simogatással nevelnek. Kétséges, hogy ezek képesek volnának akkora erőkifejtésre, mint apáink. A mai gyerek engedetlen, elbizakodott, követelődző, aki az idősebbel szemben úgy viselkedik, hogy az egyenesen tűrhetetlen. És a derék mester szerint ezt a vásott gyereket egyetlen ütéssel kezes báránynyá változtatja a — bot, mely immáron szabadon suhoghat a német tanítók kezében. Mámor után. Nagy kugliverseny volt egy faluban, utána persze még nagyobb eszem-iszom. Jól bekapacitálva ér haza egyik kuglizó s másnap reggel fölébredve, odaszól a feleségének: — No anyjuk, ugye szép disznót nyertem a kugliversenyen. — Micsodát ? Hiszen egy libát hoztál haza! — Hm, libát, libát! No, most már értem, hogy miért akart az a huncut disznó folyton repülni 1
