Magyar Földmivelö, 1913 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1913-04-20 / 8. szám

MAGYAR FÖLDMIYELÖ 7 Mi újság1 ? Ezrek pusztulása Amerikában. Amerikát ért óriási katasztrófáról csak most érkeznek részletes jelentések. Newyorkból Írják: Az áradás vidékeiró'l jött jelentések megerősítik azokat a híreket, a melyek nagyszámú emberélet pusztulásáról és óriási anyagi kárról szólották. A telefon és táviró-összeköttetés majdnem teljesen megszűnt. Sok ház beomlott.Dayton városa szinte teljesen elpusztult. Ohió kormányzója írja, hogy Ohióban 250,000 ember hajléktalanná vált. Ez állam parlamentje 500.000 dollárt szavazott meg segélyekre. A szövetségi kormány nagymennyiségű élelmiszert küldött az Ínséget szenvedő lakosságnak. Indianopoliszban körülbelül 200, Kolumbiában 150 ember a vizbefult. Az elpusztult emberek száma körülbelül 1300. Az anyagi kárt 50 millió dollárra teszik. Egy millió munkás kenyerét vesztette. A keres­kedelem vesztesége fölbecsülhetlen. Az Ohió állambeli Daytonból táviratozzák: A tűz egész éjszaka tartott. Mintegy 50.000 ember szo­rongott a házak felső emeletein, világítás, ivóvíz, élelmiszer nélkül dermesztő hidegben. Szüntelenül történtek kísérletek, hogy ezeket az embereket evezős csónakokon megmentsék. A halottak számát mintegy 2000-re becsülik. Igen sokan pusztultak el, vagy vesztették életüket a külföldiek által lakott negyedekben, mert az idegenek, bár előre figyel­meztették őket az előrelátható gátszakadásra, még sem hagyták el lakhelyeiket. Amikor a gátszakadás megtörtént, 12 láb magas víztömeg zuhogott az ut­cákban és a házakat egy negyed órán belül tiz láb magasságban nyaldosta. Számos házat egy órán belül elsodort az ár. Sűrűn lakott egész utcasorok romokban hevernek. A tornádónak szemtanúi voltak egy vonat utasai, amely a vihar által elpusztított vidéken robogott keresztül anélkül, hogy maga is áldozatul esett volna a romboló elemnek. Az utasok több község pusztu­lását látták. A vonat ismételten megállt és sebesül­teket vett fel. Mr. William Coonl, egy automobilgyár igazgatója, aki szintén ezen a vonaton utazott, a következőket beszélte el: — Mértföldeken át egy rézszinü felhő követte a vonatot és a levegő tele volt zugó morajlással. Amikor a vonat Ralstonba, Omaha egyik külvárosába érkezett, a felhő megnagyobbodott, egészen fekete szint öltött és egy óriási tölcsér alakját vette fel. Amerre a tölcsér elhaladt, a házak úgy omlottak össze, mintha kártyavárak lettek volna és a tetőket a magasba ragadta a vihar. Számos utas a borzal­mas látványtól elájult. A vonat számos sebesültet vett fel, akiknek lábát vagy karját szakította el a tornado. Egy másik utas következőket mesélte: — Amikor a vonat az omabai állomásba befu­tott, az égbolt tüzvörös szinü volt. Az utcákon két­ségbeesett emberek szaladtak. A vonatra felvett sebültek jajgatását tulharsogta a tornado mennydör­gésszerű lármája. Az utasok azt hitték, hogy az egész ▼áros lángbaborult és a vonat is odaég. Amikor a vonat tovább indult, számos égő házat láttunk. Ralstonba tiz percnyi késéssel érkeztünk. Ha a vonat rendes időben érkezett volna Ralstonba, minket is utóiért volna a tornado. * — Simonyi óbester uj sírja. Az aradmegyei Vadász községben, csendes kápolnában alussza nyolcvan esztendő óta örök álmát báró Simonyi József, a napóleoni háborúk hires Simonyi óbestere. Április huszonnegyedikén azonban — mint Aradról Írják — megzavarják a vitéz óbester siri álmát: fölbontják a vadászi kápolna kriptáját és a régen porladó vitéz katonát, ugyanott pihenő fiát, báró Simonyi Lajost, az első Tisza-kormány egykori miniszterét Budapestre szállítják, ahol a főváros által fölajánlott dísz­sírhelyen helyezik el. — Telepítés a lápon. A szatmárvármegyei gazdasági egyesület azzal a tervvel foglalkozik, hogy a Nagyecsed, Börvely és Tyúkod községek közt fekvó 30.000 hold területre községet telepítsen. E terv kiviteléhez fontos közgazdasági érdekek fűződnek. Mindenek felett lehetővé válik ezáltal a temérdek költséggel és sok fáradtsággal első­rendű termőfölddé varázsolt nagy területnek belterjesebb művelése és gazdaságosabb kihasználása, benépesül továbbá ez a még lakatlan nagy vidék és sok száz munkáscsalád jut állandó hajlékhoz és kenyérhez. E tervnek azonban elengedhetetlen előfeltétele egy közút építése, amely Nagyecsedböl kiindulva középen szelné keresztül a Láp területét és az állami tranzverszális közút valamelyik pont­jánál végződnék. A telepitvény helye nincs még kiszemelve, de ha a terv sikerül, úgy az uj község a tervezett ut vonalán fog fölépülni. — Mozgalom a cserebogár irtására. Abauj­tornamegye volt az elsó az országban, mely a gyümölcster­més nagy veszélyeztetőjének, a cserebogaraknak erélyes irtása érdekében törvényhatósági határozattal földadót ter­helő cserebogárirtóalapot létesített, a melyből eddig mintegy 90,000 koronát fordítottak a cserebogár irtására. Az Abauj- tornamegyei gazdasági egyesület hasonló akció megindítá­sára kérte fel a vármegyei gazdasági egyesületeket. A fel­hívást közelebb tárgyalták a sárosmegyei gazdák és minden tekintetben magákévá tették a társegyesület felhívását. — Maradt itthon kettő-három nyomorult. Elvitték biz, elvitték mind a legények elejét! Vagy nem is vitték, mentek, szöktek maguktól, s meg sem állottak csak túl az Óperencián. Dübörgések közt harcolnak odaát, mély­séges bányákban, roppant gyárakban s elhal, elvérzik sok, sok pedig elmúlik tőlünk úgy, hogy életében megtagadja szülötte földjét, a magyar hazát. A nagymihályi járásban, Zemplénben, a napokban fejezték be a fősorozást. Ezer- száz-nyolcvan-nyolc állítás köteles közül csak 350 legény jelentkezett és ezekből is mindössze 120 találtatott alkal­masnak a katonai szolgálatra. Nyolczszáz katonaköteles tehát eltűnt, nincs, elveszett. Elment Amerikába. Idegenben éli le legszebb férfikorát, az esztendőket, mikor mindent bir és minden dologra vállalkozik az ember. — A trahomás is katona lesz. Szabadka város közigazgatási bizottsága érdekes dolgot tárgyalt szom­baton. Günther József dr. tiszti főorvos terjedelmes jelen­tésben számolt be arról, hogy a katonakötelesek mester­ségesen szerezték meg a trachomát csakhogy megszabadul­janak a katonai szolgálattól. A most lefolyt fősorozáson a miniszteri rendelet értelmében ezeket a legényeket mégis besorozták. Érdekes, hogy az első korosztályban 379 beso­rozott között 46, a második korosztályban 123 közül 27 a harmadikban pedig 115 újonc közül 45 volt trachomás. A bizottság felterjesztést intéz a honvédelmi és a belügymi­niszterhez, hogy a trachomások besorozását állandósítsák. — Kosaras asszony. A szatmári csendőrség hónapok óta figyelt egy ragyás képű, piros szoknyás, 50—60 év körüli asszonyt, aki karján nagy piros kosarat cipelt és hol itt, hol ott tűnt fél. Az asszonyról egy haláleset rántotta le a leplet. Nemrég hirtelen elhalt Kovács Viktor gazdálkodó. A temetés után a szomszédok arról kezdtek suttogni, hogy a felesége mérgezte meg. A csendőrség megindította a nyo­mozást és Kovácsot exhumálták. Az orvosok megállapították, hogy szerecsika és arzén keverékből készített méreggel pusztították el. Erre az asszony bevallotta, hogy az urát méreggel pusztította el. A mérget egy előtte ismeretlen pirosszoknyás, kosaras asszonytól kapta. A csendőrség nyo­mozott az asszony után és két napi hajsza után el is fogta. Veres Bálintnénak hívják. Elmondotta, hogy lakása a bik- szádi határban van, egy földbe vájt kunyhóban, ahol való­ságos méreggyára van. Három vármegyében ismerik. Kosár­ral karján szokta végigjárni a falvakat. A kosárban mérget és arckenőcsöt hordott. Tizenkét asszony nevét mondotta be, akiknek az utóbbi időben mérget adott. Ezenkívül űzte a leánykereskedést is. Veresnét letartóztatták.

Next

/
Thumbnails
Contents