Magyar Földmivelö, 1913 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1913-04-20 / 8. szám

6 MAGYAR FÖLDMIVELO Háziasszony. A vízbe tojó kacsák. Gyakran megtörténik, hogy a vizre járó kacsák a vízbe tojnak. Ennek az­tán az a káros következménye van, hogy a tojások elvesznek, nem látja őket a gazda, vagy ha nagy ritkán rájuk bukkan, már késő, a vízben állott tojás, ha sokára kerül a kotló alá, hasznavehetetlen lesz a költésre. Meg kell tehát akadályozni, hogy a kacsák a vízbe tojjanak. Ha meleg a viz, nem kell tartani attól, hogy a kacsa követi a rossz szokását, inkább kora tavasszal őrködjünk, amikor a viz még hideg mert hideg vízbe szeret a kacsa tojni. Ha azonban a gazdasszony szemmel tartja és a vizrebocsátás előtt a tojókat megvizsgálja, nem lesz baj, nem vész el a tojás. Meddig tojnak a tyúkok? Ez a sokszor vi­tatott kérdés egyik nyílt kérdése a baromfitenyész­tésnek. Aminthogy nincs meghatározott időpont arra nézve, hogy milyen korukban kezdik el .a fiatal tyú­kok a tojásrakást, úgy a fenti kérdésre sem adhatnak tenyésztőink biztos feleletet. Tény az, hogy a tojás­hozam s egyáltalán a tojás előállítása nagymértékben függ az állat etetésétől, az eledel jó megválasztásá­tól. Rendszerint nyolc, kilenc hónapos korukban kezdenek tojni a fiatal jércék, de gyakran előfordul az az eset, hogy négy-öthónapos jércék tojnak. Ter­mészetes, hogy a fiatal állatok tojásai aprók, nem nagyobbak, egy galambtojásnál. Egy angol tenyésztő Írja, hogy nehány tyúkja 15—17 éves korában is kotlott, költött és szaporított. (?) Általában véve 4 éves korukig érdemes tartani a tyúkokat tojás hozamu­kért, mely legnagyobb a második esztendőben, a harmadik évben már csökken. A különböző tyuk- fajták évi tojáshozama különböző, egyik szaporább tojó, mint a másik, bár előfordulnak lényeges elté­rések egyazon fajtánál is. A tojáshozam észszerű takarmányozással természetesen bármely fajtánál fokozható. — Hadjárat egy rabló ellen. Izgalmas napja volt hétfőn a biharmegyei kis Pósa község népének. A falu apraja-nagyja veszedelmes rabló üldözésben vett részt. Hóna­pokkal ezelőtt történt, hogy Asztalos lessi bérlő tanyáját kirabolták. Sok értékes portékát vittek el, de a csendőrök a nyomokból csak annyit állapíthattak meg, hogy cigányok garázdálkodtak. Attól kezdve az egész környéken minden­napos volt a rablás, betörés, utonállás. Végre kiderítették, hogy a fosztogatást egy ember követi el, egy félelmes, robosztus cigány katonaszökevény: Lakatos Kocsi János. A múlt héten egy éjszaka meglepték Lessen a cigányt, amint be akart törni egy portára. A háznép fölriadt és sarokba szorította az éjszakai vendéget. A cigány a padlásra mene­kült s mire utánnamentek, felszedte a tetőt és a kerten át megfutott. Hétfőn aztán Pósára tért be és terepszemlét akart a faluban tartani. A korcsmáros felismerte és a cselédjét el­szalasztottá titkon az elöljáróságra, s párperc múlva már kétszáz, kapával, husánggal felfegyverezett ember állta kö­rül a falusi korcsmát. A cigány észrevette, hogy veszedelem kerülgeti és az udvarra rohant. Revolvert rántott és a ház előtt zajongó tömegre fogta: — Ide ne jöjjön, akinek az élete kedves! Egy pár bátor vasvillás ember azonban berontott az udvarra. A cigány célzott rájuk, de észrevették, hogy a re- vorver nincs megtöltve. El is dobta a fegyvert s hatalmas konyha késsel akart védekezni. Egy kazalnak vetette a há­tát s úgy várta üldözőit. De egyszerre száz ember is ro­hant rá. Lefegyverezték és átadták a csendőröknek. Fegyverszünet. A csataldzsai vonalon hétfőről keddre virradó éjjel a bolgár és a török megbízottak tiz napos fegy­verszünetet kötöttek. ,Az ellenségeskedések beszün­tetésére tehát még a békeszerződés aláírásának rö­vidre jelzett terminusáig sem kellett várni. Az immár hatodik hónapja tartó bolgár-török háború, amely Európa térképéről letörölt egy nagyhatalmat és egy újat iktatott a helyébe, ezzel névleg is véget ért, miután tényleg már hetek óta szünetel. Azt a »gyönge ágyúzást« ugyanis, amelyet ugyanis, amelyet ez idő alatt a harctéri jelentések napró-napra emlegettek, alig lehetett háborúnak nevezni. Az ellenségeskedé­sek hivatalos beszüntetésével a béke ügye természe­tesen hatalmasan haladt; szinte bizonyos, hogy a békeszerződés aláírása a tíznapos határidőn belül megtörténik és akkor Csataldzsa alatt többé nem szólalnak meg az ágyuk. A közeledő békekötés hátteréről azonban mind fenyegetőbben rajzolódik le újabb bonyodalmak és válságok árnyéka. A szakadék, amely a bolgárokat szövetségeseitől elválasztja napról-napra mélyül és szélesedik. Bolgár részről hangsúlyozzák, hogy Fer- dinánd cár kész a szövetségesekre való tekintet nél­kül, az ő hozzájárulásuk előtt is megkötni a békét a törökkel. Ez burkolt, de félreérthetetlen fenyege­tés első sorban a görögök ellen irányuló éllel. Újabb, véres görög-bolgár összecsapásról is hoz hirt a táviró. Szaloniki áll a mindinkább elmérgesedő görög-bolgár huzavona középpontjában. A bolgárok szerint úgy a szerbek, mint a görögök gyors és könnyű sikereiket kizárólag annak a körülménynek köszönhetik, hogy a bolgár hadak foglalkoztatták Tráciában a török haderő zömét és Lülleburgász és Csorlu tették csak lehetővé Szaloniki és Üszküb elfoglalását. A görögök­kel szemben történeti, nemzetiségi és gazdasági ér­vekkel támad — egyelőre — a bolgár sajtó, Bulgá­riának vindikálva a bolgár nyelvterület közepén el­terülő Szalonikit. A szerbek ellen pedig egyenesen a háború előtt kötött szerződés betűit szegzik a bol­gárok, akik ez előzetes megállapodások alapján kö­vetelik maguknak a szerbektől megszállt macedón vidékek jelentékeny részét. Nikita ismét meggondolta magát, úgy látszik, kevesli a felajánlott összeget és újra általános ost­rommal fenyegetőzik. Kétségtelen immár azonban, hogy a szerbek nem ostromolják tovább Szkutarit és kétségtelen az is, hogy szerb segítség nélkül Ni­kita kizárólag szavakkal lövöldözhet, minthogy az ostromágyuk a szerbeké. Montenegró királyát azon­ban már a saját népe sem veszi komolyan. Ne féljen. A földbirtokos gyermekeinek a nevelője, a lőcslábu, cinegeformáju fiatalember óvatosan lépked egy kék-mándlis gazda portája előtt. — Mitől fél úgy tanító ur ? — Mondja atyafi, harap e a kutyája “? — Harap ám, ha van mit, a fiatal ur hát ne féljen.

Next

/
Thumbnails
Contents