Magyar Földmivelö, 1913 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1913-04-20 / 8. szám

MAGYAR FÖLDMIVELŐ

3

A közvetítők egész raja

lepi el a mi országunkat. Főleg a vidékeket, a falvakat, városokat. Azok a vigécek, a kereskedelemnek, iparnak, gyáraknak, hatalmas vállalatoknak kergetői, a vigécek ma már egy külön osztályt alkotnak a mi társadalmunkban. És éppen azért, mert ennek a külön társadalmi osztálynak is meg vannak a maga igényei, meg van a maga tultömöttsége — és meglehetősen jó jövedelme, bizony meg kell a gazdáknak fizetniök ezt a közvetítést.

Ha a vigécek zaklatásai, túlkapásai, mondjuk csak tolakodásai ellen a közönség és nép felsziszen és kivált védekezik: a kereskedő szagu újságok szinte felbődülve és karban kongatják a vészharangot: ezeknek is élni kell. Hiszen ennyi meg ennyi ezren vannak már. Ha a magyar gazdák, — akiknek vállain nyugszik az ország ólomterhe, a kiknek földjei és terményei közt legtöbbször csinál aránytalanságot a szeszélyes időjárás, a kik meg vannak kötve és helyhez láncolva — ha a magyar gazdák utána néznek, hogy ők is rendezzék közvetítő szervezetüket: na ez már támadás az ipar és kereskedelem ellen. Sőt lelketlenség számba megy.

A legellenségesebb érzülettel és rossz akarattal nézi a kereskedő világ a gazdák szövetkezeteit, a gazdák értékesítő egyesüléseit vagy arra való törekvésüket, hogy a közönség, a fogyasztók olcsóbban jussanak a szükségletekhez. Sőt egyenesen támadják ezt a jogos törekvést.

Nos — és? Mit tapasztalnak ezzel szemben a kereskedelem körében? Azt, hogy a kereskedő világ is belátja, hogy igenis a drágaságnak egyik főbenjáró oka közvetítések, a vigécek elszaporodása és kielégithetlen igényei. Hogy a vigéczség mentőhajóira kapaszkodnak ma azok mind, akik az élet utján máskép nem tudnak vagy akarnak boldogulni. És e mentő helyen nyüzsgő népet már eltartani nem bírják.

Tehát ők is kereskedelmi szövetkezeteket, társulatokat, csarnokokat és más egyébb nemű közvetítő szerveket, egyesületeket alkotnak, hogy a vigécek operációitól,rettenes drága manipulációitól szabaduljanak.

Hát tegyék. Szabad a vásár. Szabadság a mai kor jellege. De tisztelettel kérjük, követeljük, hogy ezt

a szabadságot — a gazdák is gyakorolhassák. ________________ ____ __ Mester.

Ho

gyan vetnek Bulgáriában ?

Mikor a balkáni háború kiütött, igen sokan csodálkoztak azon, hogy a szövetségesek téli hadjárat elé viszik százezreiket. Később azután kifejtették, hogy nekik, földművelő népeknek, a tél az egyetlen szabad évszakuk, a melyben ráérnek hazájuknak dicsőséget szerezni, esetleg meghalni. Éppen ezért most, hogy a tavasz napsugara lehel életet a földbe, nagyon fontos a szövetségeseknek a háború mielőbbi befejezése, különben jövőre éhínség fogja elpusztítani a lakosságnak azt a részét, mely nem esett el a véres ütközetekben.

Hogy Bulgáriában azért mégis minden eshetőségre készen vannak, egy olvasónk közli velünk, a ki most érkezett Filippolisz környékéről és a ki látta, hogy a földek mindenütt fel vannak szántva, holott a férfilakosság még a harctéren táborozik. Érdeklődésére megtudta, hogy a bolgár kormány intézkedéséből az a négy-öt férfi, a ki minden faluban otthon maradt, saját földjének felszántása után felszántja a többi földet is, úgy hogy azért, ha késve is, lesz mit teremnie a bolgár földnek a visszatérő harcosok és családjaik számára.

I

V asárnap.

Rozmaring.

Kicsi falu mellett vitt el a vonat;

Láttam rozmaringos kis ablakokat,

Leányt, kinek dereka, mint a rózsa ring.

Lenge, mint a nádszál, mint a rozmaring.

Délceg legényt láttam ; az utcán haladt S megállott a kicsiny ablakok alatt.

Meg se kopogtatta, egy hangot se szólt: Rozmaringos ablak máris nyitva volt.

Nem igen esett sok szó az ajkakon,

Csak úgy nézték egymást nagy hallgatagon . . .

— Mgöttük száguldva egy világ kering —

Az ő álmuk: két szem s egy szál rozmaring.

Bállá Miklós.

Beszélgetés Sirius időjóssal.

Térdig érő hóban gázolunk a rövid tavaszi idő után, — a hivatalos meteorológia épp olyan elképedve nézi ezt, mint mi, akik nem értünk az időjáráshoz. Az időnek e hirtelen pálfordulása a meteorológiai intézet szakértői szerint a tudományos csillagvizsgálat egyik legnagyobb kudarca. Egészen meglepetésszerűen, váratlanul érte a tudósokat. Mikor a tudományosság ilyenformán beadta a csődöt, egyik fővárosi újság szerkesztőségi tagja: Lévay Mihály felkereste Siriust, a képes kalendáriumok öreg időjósát, aki Budán Alkotás-utca 21. sz. alatt lakik és aki több mint negyedszázada évről-évre, hol szép napokkal, hol zord időkkel vigasztalja, rémitgeti az emberiséget. Kiváncsi volt reá, mit szól ő ehhez a második számú télhez?

Sirius időjós, aki valódi nevén Varga László, szívélyesen, tisztelettel fogadta az újságírót és kérdésére a következő érdekes választ adta:

— Már ujesztendőre megjósoltam — kezdte a magyarázatot, — hogy március második felében igen kritikus napok Ígérkeznek. Megmondtam, hogy húszadikától huszonharmadikáig eső, havazás és óriási vihar fog átvonulni sok helyen s utána hideg jön. A kritikus napok azonban elkéstek. Már attól tartottam, hogy el is maradnak s nagyon el voltam keseredve miattuk. Volt ugyan a múlt hónapban egy kis vihar, amelyik Amerikából jött. Azt hittem abban dühüngte ki magát az idő. Most látom, hogy mégse csalódtam, a kritikus napok, ha el is késtek kissé, de eljöttek mégis. Kár, hogy most jöttek el, amikor itt vannak a virágok, kihajtottak a fák, de hiába, nem tehetünk ellenük semmit. Ami most ezt a nagy hideget okozza, azt úgy hívják, hogy az északkeleti kitérés. Az északkeleti kitérés lenyomja a levegőt s itt a fagy. Én kiszámítottam, hogy az északkeleti kitérésnek el kell jönnie, de azt hittem, márciusban köszönt be. Helyette a déli kitérés jött meleg napokkal s csak most gyűrte le a meleget az északkeletről jött fagy. Örülök neki, hogy a számításaim megint beváltak. Hiszen én mindig arra törekedtem, hogy minél pontosabban megmondjam az időt. S hiába gúnyoltak, hiába nevettek ki sokszor, az én számi-