Magyar Földmivelö, 1913 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1913-04-20 / 8. szám
4 MAGYAR FÖLDMIVELŐ tásaim mindig beváltak. Mikor a Duna-ünnepélyt rendezték 1902-ben, akkor is jóelőre megmondtam Szapáry Pál gróf ur ő méltóságának: — Nagyon rossz napot választott a méltóságos ur. Ha csak egy-két nappal később rendezné a méltóságos ur, gyönyörű idő lenne. De éppen azon a napon borult lesz az ég, hűvös az idő s sok helyütt eső lesz. — Természetes — felelt a gróf — ne mondjon ilyet Sirius bácsi, hiszen addig még sokat változik az idő, honnét tudja, hogy éppen akkor milyen lesz ? — Azt is jósolhattam volna méltóságos urnák — mondottam, — hogy gyönyörű idő lesz. De nem teszem. Nekem úgy szólnak a számításaim, hogy akkor rossz idő lesz, hát megmondom őszintén. Tessék elhalasztani az az ünnepet! — Nem lehet Sirius bácsi — válaszolt a gróf — már kiplakátoztuk az egész világon, hogy akkor lesz az ünnep. Kár, hogy nem találkoztunk előbb. — Nem is halasztották el. Tetszik emlékezni, hogy micsoda rossz idő volt a Dunaünnepély napján ? Esett az eső, fújt a szél; nekem lett igazam. Ugyanabban az esztendőben, junius huszonhe- tedikén megmondtam, hogy julius tizennegyedikén délután félháromkor nyugat felől zivataros eső jön. A meteorológiai intézetben az urak nevettek rajtam s megkérdezték, hogy mernék-e fogadni? Harminc forintba ment a fogadás. Az idő úgy jött, ahogy én mondtam. Bizony, hosszú volt valamennyinek az orra, amikor elővették a három tízest. Én azonban nem fogadtam el a pénzt. Akkor nagy örömmel gratuláltak a sikerhez. Azóta se mentem közéjük. A holdból, a csillagok állásából jóslom én az időt. A titkomat azonban egyelőre nem árulom el, de azt mondhatom, hogy ma — azt hiszem legalább — nincs nálam jobb időjós az egész világon. Én bármikor, Európa akármelyik részére megmondom az időt. Sokszor támadtak már az újságok, de mindig érdemtelenül. Hiszen nekem ebből alig van jövedelmem. Ha Karátson államtitkár ur, Jaczkó miniszteri tanácsos ur, Pap hadbíró-ezredes ur, meg a börzéről néhány ur nem támogatna, már régen abba kellett volna hagynom az egész mesterséget. A lapomból, mely- nek »Sirius időjós« a cime, alig kétszáz példányt adok ki egy esztendőben, de vannak urak, akik egy koronát, sőt többet is adnak egy lapért. Vannak a börzén urak, akik rendesen hozzám fordulnak, mielőtt valami nagyobb üzletbe fognának. A meteorológiai-intézet jóslása, azt mondják, nekik nem elég, mert az csak huszonnégy órára mondja meg előre az időt. Azért fordulnak hozzám. Én éppen huszonöt esztendeje foglalkozom időjóslással. Ma este is künn jártam a hegyek között a távcsövemmel és megfigyeltem az eget. Megállapítottam. hegy ma van a leghidegebb nap, holnap már enyhébb lesz s folyton enyhül tizenhatodikéig. Aztán összesen még két hűvös nap lesz s tizennyolcadikétól kezdve egészen meleg, gyönyörű szép idő! Májusban előbb, tizedikéig reggel ködök, délben esők lesznek, azután azonban megint gyönyörű napok következnek. Meglátjuk! Közegészség*. Égési seb ellen. Kevesen tudják, hogy friss égési seb ellen kitűnő szer a nátron, mely a legtöbb háztartásnál kéznél is van. Jócskán kell tenni belőle az égett helyre és erősen bekötni. Az égett testrészt vízszintesen kell elhelyezni. — Nem hó- lyagosodik fel és nem is olyan fájdalmas az igy gondozott égési seb. Piszok a szemben. Csak az tudja, akinek a szemébe esett már valami porszem, szálka, vagy széndarab, hogy ez milyen kellemetlen, gyakran, milyen csípős fájdalmat okoz. Aki nem tudja az idegen testek eltávolítását a szemből, az a helyett, hogy segítene magán, még beljebb nyomja a szembe az idegen testet. Ha orrunk felől dörzsöljük szemünket, akkor az idegen test még mélyebbre hatol, ellenben ha az orr felé, akkor könnyen eltávolítható a fájdalmat okozó anyag. Ha az a szemhéj alá kerül, akkor az alsó szemhéjat erősen le kell huzni és tiszta ronggyal kitöröljük szemünkből a porszemet. Ha az idegen test a felső szemhéj alatt van. akkor valaki a felső szemhéjat kifordítja, még pedig úgy, hogy a felső szemhéj szélét hüvelyk és mutatóujja közé és felfelé, hátra nyomja. Ezután könnyen ki lehet törülni a beesett idegen anyagot. Áprilisi tréfa. Április van, meséljünk egymásnak áprilisi vicceket. Egy külföldi lapban március közepén a következő hirdetés látott napvilágot: »Gazdag, jó megjelenésű, egyedülálló fiatal ember meg akar ismerkedni házasság céljából szép, jólelkü, erényes, ifjú hölgygyei. Hozomány mellékes.« Mivel szép, jólelkü, erényes, fóleg pedig — hozománynélküli hölgyek bőségesen vannak a világon, ennélfogva a fiatal ember tömegesen kapta a fényképpekkel felszerelt házassági ajánlatokat. Tizennégy napig levelezett valamennyi hölggyel, március 31-én pedig jövendőbelijeinek egynek-egy- nek két belépő-jegyet küldött az egyik szinház április elsejei előadására. A jegyeket kísérő levelében sorra kérte a hölgyeket, hogy öltözzenek fehér ruhába, a keblük tájára helyezzenek el vörös szalagot s hozzák magukkal a mamát is, akin azonban fekete selyemruha ékeskedjék. A meghívást a hölgyek természetesen nagy örömmel fogadták és április 1-én a szinház harmadik páholy sorában végig fehérruhás, piros szalagos és feketeruhás mamákkal fölszerelt hölgyek jelentek meg, akik nagy szemmel és meglepetve észlelhették, hogy április bolondját járatják velük. A közönség növekedő érdeklődéssel és kellő derültséggel figyelte az egyenruhaszerüen fehérbe és feketébe öltöztetett nők jövetelét. A menyasszonjelöltek pedig türelmetlenül vizsgálgattak egy páholyt, melyben a levél Ígérete szerint a vőlegényjelöltnek kellett tartózkodnia. A páholyban azonban egy őszhaju, törődött agglegény volt. A tréfacsináló, akipek az agglegény jó barátja volt, már a folyosón elfogta őt és piros szegfűt dugott a kabátja gomblyukába, hogy a hölgyek, amiként azt ugyancsak a kísérő levélben olvasták, a virágról is könnyebben felismerhessék jövendőbelijüket. Az öreg páholybérlő szívélyesen megköszönte ismerősének udvariasságát, mert nem is sejtette, hogy micsoda következménye lesz a gomblyukban levő piros kis virágnak. Amikor a páholyba lépett meglepetve vette észre, hogy a harmadik sor fehér és fekete ruhás hölgyei különös érdeklődéssel irányítják feléje tekintetüket. Persze a szegény menyasszonyjelöltek ilyen öregnek még sem képzelték vőlegényjelöltjüket és boszankodva, végül pedig egymás előtt szégyenkezve elhagyták a színházat.
