Magyar Földmivelö, 1913 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1913-04-13 / 7. szám

MAGYAR FÖLDMIYELŐ 5 hez való jutásukról gonosz nyelvek, renyhe herék sziszegtek. A káposzta termelés kitünően bevált. Részesült bőven ezekben a termésekben és források­ban a magyar földmives is. Ott, azon a vidékeken ma már tudják, hogy ezek a termelések a legjöve­delmezőbbek minden más termelés felett. Olyan földmivesekről Írnak, kik 300 négyszögöl területről annyit vesznek be csak káposztáért, mint amennyit 4—5 hold búzatermésük hoz. Hát mi nagy ugrás, árok választja el ezt a mozgást, ezt a tapasztalatot — a kertészetnek más jövedelmező ágaitól. De mondok, mondjuk a magyar népet üstöké­nél kell fogni. Legyen már vége egyszer annak a könnyelmű játéknak, hogy a mi népünket csak az eszméknek, a czocilizmus ugrató, vickándozó illúziói­nak, rakétáinak lehet megnyerni, beugratni. Járjanak jó példával elől maguk a földbirtokosok. Lehet, hogy először ők is megkapják a titulosokat. Hogy úgy járnak, mint az anglusok, kik mikor a homokbuc­kákból csudás kincseket teremteni készültek — meg­kapták az ottani szegény, tehetetlen néptől a maguk címét: — Bolond ánglus, az eszét keresi, hogy itt turkál. Osztég látták bizony, hogy az ánglus nem az eszét keresi. A’ meg van. De az eszével kincseket keres. És meg is találja. Hát annyira vagyunk, hogy nekünk hivatni kell a bulgárokat, mert itt hagytak minket. Minket, akit pedig drága iskolába neveltek, tanítottak, hogy Isten­től megadott józan eszünket felhasználhatni tudjuk. Vége legyen már az iskolai zöldségtermeléseknek és betiimagevéseknek, magolásoknak . . . Termeljünk praktikus zöldségeket és vessünk csiraképes magokat. A sok haszontalan tankönyvek helyett nyissuk ki a természet könyvét. Ezt a gyö­nyörű magyar könyvet, melyet a jó Isten irt a ma­gyar ember számára. Vigyük ki az ifjú gyermek-sereget, az uj nem­zedéket a természet ölére és ott mutassuk meg neki, hogy itt élned, munkálkodnod és boldogulnod kell. Mert az Isten segít, csak te is tudj ám magadon segíteni. Bt—r. A borjak nevelésénél fődolog a friss levegő. Egy gazda elbeszélése szerint gazdaságában két 8—10 napos szopós borjú nem akart szopni, bár a tehénnek elég teje volt két borjura. Megjegyzendő, hogy fülledő meleg nyár volt. Természetesen a borjak nem növe­kedtek és visszamaradtak. A gazda tojással etette azután a borjakat. Minden kísérlete azonban hiábavaló volt és a két borjú teljesen legyengült. A borjakat nem hasz­nálhatva tehát tenyészetében, le akarta öletni és kitette egy este a tetőszalma közé. Másnap a gazda legnagyobb csodálkozására a két borjú, mely már 4—5 napja nem állt lábra, most ott sétálgatott. Világos, mondja a gazda, hogy a friss levegő hiánya volt az oka a gyengeségnek. Ennek utána a borjakat egy befedett helyre vitték, ahol a levegő folyton járta őket. A borjak rövid időn belül újra szaporodni kezdtek és szemmel láthatólag gyarapodtak és az egyik közü­lök jó pénzért kelt el. Meleg nyáron azóta sohasem tartja a gazda, az istállóban a borjakat, hanem éj­szakára friss levegőre teszi őket. Vallások számaránya Magyarországon. A napokban tették közzé a magyarországi nép- számlálás pontos adatait, s azért még csak most lehet a magyarországi vallás felekezetek növe­kedését jelezni és összehasonlitani, jóllehet a népszámlálás még 1910-ben megtörtént. Ezek szerint jelenleg van Magyarországon : Római katholikus 10.888,338 Görög keleti 2.906,874 Görög egyesült 2.025,425 Református 2.621,501 Ág. evangélikus 1.340,195 Zsidó 932,406 Unitárius 74,296 Egyéb 17,452 Ez utóbbiban vannak felvéve a baptisták s nazarénu- sok. Ha e statisztikát az 1900. évi népszámlálás adataival összehasonlítjuk, azt látjuk, hogy Magyarországon a róm. kath. vallás a legerősebb, a két evangélikus egyház pedig a legkisebb szaporodást mutatja. Kőzbül ál) a szaporodást illetőleg az oláh nemzeti egyház vallásának mindkét alak­jával, azután jön a zsidó. Ismeretek-tára. Első magyar általános biztosító társaság. A közgazdaság bármely ágát művelő vállalatok köz­hasznú működésének kritériumát az adja meg, hogy az illető vállalat működési körében mennyire jut kifejezésre az ország és a vállalat által művelt gazdasági ágazat fejlő­dése. A jól vezetett, céltudatos programmal dolgozó vál­lalatok mérlegei mindenkor hű tükrei a közviszonyoknak. Ily szempontból vizsgálva az Első magyar általános biztosító társaság most megjelent 1912. évi mérlegét és zárszáma­dását, hazafias önérzetünk büszke megelégedéssel konsta­tálhatja, hogy ez a mi 55 éves magyar társaságunk milyen fiatalos szervvel és biztos erővel tudja szolgálni a reábizott érdekeket és noha a nagyságnak már eddig is magas ét- apjait érte el, még mindig tud magasabb fokokra jutni. Annál örvendetesebb ez, mert a társaság, mint tudnivaló, első sorban és túlnyomó részben a hazai talaj művelését tarja helyes feladatának, tehát prosperitásának eredményei közvetlenül és közvetve a magyar gazdasági érdekeknek válnak javára. A laikusnak is megközelítő fogalmat nyújt­hat a társaság óriási térfoglalásáról az, hogy évi bruttó díj­bevétele valamennyi ágazatban meghaladja az 53 millió K-t és hogy a társaság értékpapirállománya és pénzei ca. 173 millió K-ra rúgnak. Gigászi számok ezek, ha tekintetbe vesszük, hogy hazánk közgazdasága a modern fejlődésnek még csak első korszakában van és az Első magyar álta­lános biztositó társaság már ezt a rövid időszakot a biztosí­tásügy terén oly eredményekkel gazdagította, melyek a gaz­daságilag legfejlettebb államok biztosító társaságainak sorá­ban is díszes pozíciót biztosítanak részére. A társaság március 14-én délután tartotta Zichy Já­nos gróf v. b. t. t. alelnök elnöklete alatt ez évi rendes közgyűlését. Az igazgatóságnak ormódi Ormódy Vilmos ve­zérigazgató által előterjesztett jelentése szerint a társa­ság díjbevételei a folyt év ismeretes rendkívüli kedvezőt­len gazdasági viszonyai dacára is mindegyik üzletágban emelkedtek, tanúságául annak az osztatlan és változatlan bizalomnak, melyet a társaság ötvenöt évi munkásságával a magyar közönség legszélesebb rétegeiben vívott ki ma­gának. A tüzbiztositási üzletkárok tekintetében kedvezőnek nem mondható ugyan, azonban az 1911-iki abnormális év­vel összehasonlítva, mégis lényegesen kevesebb kártérítést kellett a társaságnak teljesítenie, úgy, hogy ezen üzletág kielégítő nyerességgel zárul. A jégbiztositási üzletág lefolyása a múlt évben előfordult rendkívül gyakori és súlyos jégverések következtében, a melyek igen jelentékeny kárté­rítéseket igényeltek, veszteséges volt. A szállítmányozási üzletet a társaság a nemzetközi verseny tultengése folytán

Next

/
Thumbnails
Contents